első élmény 2. rész

Öt perccel később meztelenül, hason feküdtem az ágyon. Mellettem hevert a fából készült hajkefém. A puncim lüktetett, szeméremajkaim duzzadtan meredeztek; bár megalázónak éreztem, ahogy ott vártam a fenekelésre, istenem, de nagyon izgultam. Belépett a szobába, és egy percig csak állt ott, nézett, miközben merev farkát dörzsölgette, majd odajött és mellém ült. Maga elé, a térdére fektetett, és közölte: mostantól minden héten kapok egy „karbantartó” fenekelést, ha pedig úgy ítéli meg, hogy rosszalkodtam, súlyos fenekelés, szíjjal vagy akár nádpálcával való verés vár rám, amit aztán kemény seggdugás követ. Éreztem, ahogy a mellbimbóim bizseregnek – egyszerre a félelemtől és a vágytól.

A hajkefe hátuljával végigdörzsölte a fenekemet, aztán erősebben átkarolta a derekamat, és elkezdte a fenekelést. Váltogatva ütötte a fenekem két felét; csípett ugyan, de nem volt igazán fájdalmas. Közben folyamatosan arról beszélt, hogy a rossz lányok fenekét hólyagosra kell verni, és hogy a rossz lányok seggét jól megdugják. A fenekem alsó részére – arra a felületre, amin ülök – összpontosított, és újra meg újra rácsapott. Kezdett fájni, ezért megpróbáltam oldalra fordulni, de ő a hátam mögött összefogta a kezeimet, és erősen tartott, így nem tudtam elfordulni a kefe elől. Már majdnem sírtam, amikor hirtelen kemény ütések sorozatát mérte rám: gyorsan és erősen váltogatta a fenekem két felét. Végre felfogtam, hogy nem menekülhetek, és azt tesz velem, amit csak akar. Zokogni kezdtem, és könyörögtem neki, hogy hagyja abba. A fenekem égett a fájdalomtól, és tudtam, hogy már foltokban kékül-zöldül a bőröm, de ő csak folytatta a verést. „Imádom, ha ilyen vörös a segged” – mondta. „Megelégedéssel tölt el leuralni téged, és tudni, hogy az enyém vagy. Igen, csak rúgkapálj és próbálj meg elszabadulni; ettől csak még keményebb lesz a farkam.”

Végül letette a kefét, miközben én sírtam és remegtem a fenekemben lévő fájdalomtól. Azt mondta, álljak fel, és fordítsam felé a fenekemet – aztán elővette a telefonját, és lefotózta a hátsómat, miközben arra kényszerített, hogy ránézzek a felduzzadt, cseresznyepiros fenekemre. Elborzasztottak a már liluló nyomok és zúzódások; tudtam, hogy napokig nem fogok tudni leülni.

folyt.köv.