Mi a közös a Flixbuszban és az A&O hotel Berlin Mitte-ben (2)

Miután a szállás kérdését megbeszéltük és a srác érzékeny kérdéseket is akart feltenni, javasolta, hogy engedjem meg neki, hogy átüljön hozzám, az ablak mellé. Nem volt ellenvetésem, pláne, hogy az előttem lévő ülésből - még a pihenő után – az addig ott üllő előrébb hurcolkodott, így a környékünkön nem ült senki aki kihallgathatott volna minket.

- A srác úgy ült be az ablak melletti és egyben mellettem lévő ülésre, hogy kicsit felhúzta a szoros sportnadrágja szárát s így persze még jobban kikandikált a csupasz makkja a belső combja mellett. S mivel erről én nem akartam tudomást venni, így addig fészkelődött, míg nem már nem csak a makkja, de a fél merev farka is kívül került a sportgatyája szárán és még azt is megtette – bár azt már félénken – hogy a kezét rátette az én dudoromra és a belső combomra is egyben, mintegy véletlenül.

Elnevettem magamat és megszólaltam:

1. - Én Ákos vagyok, Téged minek szólíthatlak?
2. - Engem pedig Krisztiánnak hívnak, de jobban szeretem, ha csak Krisz-nek szólítanak.
3. - Jó, legyél akkor Krisz. Megkérdezhetem tőled, hogy mi a státuszod?
4. - Milyen státuszra gondolsz?
5. - Heteró, homó vagy? - vázoltam.
6. - Leginkább a bizonytalan illik rám. Eddig még sohasem voltam férfivel intim kapcsolatban, bár sokszor vágytam már rá, milyen lehet? Azt sem tudom, hogy viselkednék, ha valaki hozzám érne, tenne velem valamit velem/rajtam. - mondta halkan és elpirult közben.

Ilyen előzetes kérdések után tértünk rá az Ő kérdéseire:

1. Azt szeretném megkérdezni tőled, hogy mi az a bár, amit meg akarsz látogatni Berlinben este és mi a különleges abban? - kezdte én meg válaszoltam:
2. Tudod, hogy mondtam már, Berlin Amszterdam után a második legnagyobb meleg közösség városa, így ott sok, nekik való, velük megtelő bár található. Ezekben az a különleges, hogy van, amelyik specifikus érdeklődésűek számára tart nyitva, mint a bőrös bárok, vagy a Tom -féle bárok, de van olyan is, ahol a törzsközönség igényeinek megfelelő műsör is van éjfélkor, de akár kora hajnalban is, sőt olyan is akad, ahol nem csak táncolhatnak egymással, hanem még spéci ruháikban is lehetnek az este-éjjel során. Én egy bőrös, vagy Tom-féle bárba szeretnék elmenni, ott nézelődni. - válaszoltam. A srác továbbkérdezett:
3. S kell oda, már mint a belépéshez spéci ruhában lenni, vagy normál öltözet is megteszi? - érdeklődött komolyan.
4. Nem, nem kell, általában. Normál farmerban is bejöhetsz, persze nem baj, ha van valamilyen spéci kiegészítő is rajtad, mint jelvény, karkötő, vagy fülbevaló. - válaszoltam. - Én erre a célra jelvényt és karkötőt szoktam hozni és felvenni. A jelvényen egy Tom figura képe van, a karkötőm pedig ásványi anyagokból van, sokszínű, érdekes és feltűnő.
5. S ezeket hol lehet beszerezni? Ott Berlinben is? - folytatta a kérdezősködést a srác, miközben izgalmában a sportnadrágjából kilógó csupasz makkját igazgatta, azzal ingerelte magát és persze engem is. Meg is jegyeztem neki:
6. Ha így folytatod, még a következő megálló előtt – itt a buszban – szükséged lesz papírzspeire, nem is egyre! - figyelmeztettem, de nem rémólt meg ettől, hanem felsóhajtva ennyit suttogott szinte maga elé: - Bár már ott tartanánk, hogy a kezedbe vennéd a …... kezdeményezést és a merev farkamat! Az sem bánom, ha eldurrantod. - tette hozzá.
7. Hát ha ez a kívánságod, legyen meg. - válaszoltam, rátettem a kezemet a kilógó és igencsak merev farkára, marokba fogtam és ügyködtem azon, azzal, míg tényleg el nem durrant a markomban. Elővigyázatosan tettem oda zsepit is, így abba ment, lőtt bele.
8. Huhh, ez igen jó volt! - tört ki a srácból ás a vállamra hajtotta a fejét, majd óvatosan, lassan közeledve a nyakamhoz kis puszikat adott oda.

Végül magát is megtisztogatta és egy nylonzacsiba gyűjtötte a használt papírzsepiket.

A legközelebbi megálló, parkolás már Ernsbe volt s onnan már csak egy iramodás az út Berlinig.

Még mielőtt megérkeztünk volna Berlinbe, már útközben, felhívtam az A&O hotelt Berlin Mitte-ben és módosítottam a rendelésemet úgy, hogy ketten leszünk a szobában három éjszaka.

Megérkezve Berlinbe, taxival mentünk a hotelhoz, becsekkoltunk, majd fent a szobában lezuhanyoztunk és tartottunk még egy menetet a fürdőszobában, elég nagy volt a kád kettőnknek is, s megszárítkozva, felöltöztünk és nekiindultunk várost nézni.

Első utunk az Alexander platzra vezetett, ahol fel is mentünk a TV toronyba, onnan néztük meg a várost, amely szinte alattunk terült el, majd lejőve a vörös Városházához mentünk, onnan a Brandenburgi kapuhoz, majd át a túloldalra a Reichstaghoz, azt is megnéztük.

Kijőve az épületből elsétáltunk a kormányzati negyedbe, sétáltunk a Spree folyó partján, majd felültünk egy városnéző hajóra is, mely körbevitt minket a folyón, jó hosszan s közben a hajó büféjében vettünk főtt kolbászt kenyérrel és egy-egy pohár sört is.

Mikor kiszálltunk a sétahajóból hazamentünk a szállásunkra, mivel már kezdett alkonyodni, egy kis pihenőre, majd már este volt, mikor a hotelhez közeli egyik kisvendéglőben megettük a vacsoránkat, megittuk a sörünket és indultunk az általam ismert Tom -féle bár felé.

Még odafelé menetben sok mindent elmondtam a srácnak a bárról, az ottani közönségről, viselkedési formákról, normákról és már közel voltunk, mikor vettünk a srácnak is Tom's jelvényt, no meg egy karkötőt, hogy neki is legyen.

Már a bárhoz értünk, egy ideig a bejárathoz közel állva nézelődtünk érdeklődően az érkező kuncsaftokat, azok ruházatát, hajzatát stb.

Majd közelebb mentünk és bementünk a bárba.

(folytatás következik)