Mazó Nelli naplója 5

A cikkben, piszok szeretete, erős fenekelés, témák vannak. Akiket ez zavar, görgessen tovább.

Már a tízedik ütésnél éreztem, hogy kibírhatatlan a fájdalom és minden ütésnél leszakad a seggem! Szerettem volna, ha nagyobb és izmosabb seggem lenne, hogy jobban felfogja a borzasztó ütéseket. Vergődtem, rángatóztam és ordítottam a padon! Megértettem mit érezhettek régen a rabok, foglyok, akiket megbotoztak. Csak annak örültem, hogy már jól el voltam verve, már lángolt a seggem, mire Dénes bácsi ekkorákat ütött. Elborzadtam attól a gondolattól, hogy, ha egyből, bemelegítés nélkül kaptam volna ekkora ütéseket, akkor mit éreztem volna? Most már megértettem, hogy miért volt életveszélyes régebb 100-150 ütést kapni! Bemelegítés nélkül ekkora ütések akkora fájdalommal jártak, hogy sok fogolynak megállt a szíve a nagy sokktól.

Dénes bácsi adott 15 ütést jobbról, majd átment a bal oldalamra és ott folytatta. A 27-ik ütésnél kettétört a bot. Sebaj, felvette a következőt. Hatalmas erővel vert tovább! A harmincadik ütés után ismét helyet cserélt. Minden 15 ütés után átment a másik oldalamra. Én már sírtam a fájdalomtól és könyörögtem, hogy hagyja abba! Azt hittem, hogy megbolondulok. A kegyetlen fájdalomtól már fájt a fejem, a hátam is. Azt éreztem, hogy ha még egy ekkorát kapok, belehalok! De aztán csak nem haltam meg, az ütések meg záporoztak rám.

Ekkor jöttem rá, hogy nem szeretem a fájdalmat, hiába vagyok mazochista. A verésben az izgalmat élvezem, a szexuális felfokozottságot és nem az elviselhetetlen fájdalmat. Tudtam, hogy ezek az ütések már nem játékból vannak. Konkrétan éreztem, hogy minden ütésnél felreped a bőröm és a bot vége súlyos nyomokat hagy! Dénes bácsi felülről is ütött, úgyhogy a bot vége gyakran a combomat is érte. Egy idő után mindkét farpofámon kezdett kihasadni a nadrág is és a bőröm sem bírta már. Amikor meglátta nagyapa, hogy már látszik a meztelen seggem és vér is szivárog, szólt Dénes bácsinak, hogy elég lesz, nem kell azért engem agyonverni. Erre Dénes bácsi csak annyit mondott, hogy csupán 18 ütés van még hátra, ha idáig kibírtam, akkor ezután is ki fogom bírni azt a néhány ütést. Ki is mérte rám, mind a 18-at. Négy bot tört el rajtam, mire lejárt a száz ütés! A verés után nem tudtam felkelni a padról, csak remegve sírtam.

-azt hiszem most megtanulta a leckét-mondta Dénes bácsi nagyapának.

-az biztos! -helyeselt nagyapa. Így szenvedni még sosem láttam!

-Kálmán, meg kéne nézzük a munkánk eredményét, nem gondolod? Húzzuk már le a nadrágot Nelliről és nézzük meg milyen lett a nevelésünk eredménye? -mondta Dénes bácsi.

-persze nézzük meg! Én is kiváncsi vagyok! -mondta nagyapa

Azzal lehúzták a fenekemről a nadrágot, és pár percig csendben álltak. Ebből már sejtettem, hogy rongyosra vertek.

-te ez begyógyul valaha? -kérdezte nagyapa

-remélem, hiszen fiatal -mondta Dénes bácsi.

Mindenesetre leoldoztak a padról és megengedték, hogy az istállóban egy törött tükörben én is megnézhessem a formás fenekemet. Az alapként ott díszelegtek a kék és lila csíkok, mindenhol hurkás voltam, viszont a fenekem szélei minden irányban be voltak repedezve. Amikor Dénes bácsi botozott, a bot vége olyan erővel érte a fenekemet, hogy a bőröm nem tudta kivédeni és konkrétan a fenekem bőre berepedt. Nagyon megijedtem, mert nem voltam abban biztos, hogy ezek a nyomok valaha is eltűnnek, főleg a combomról.  Ugyanakkor élveztem ahogy kinézek, mint egy igazi rab, akit egy börtönben megvertek.

Mit szoktál a verés után az elkanászosodott unokáddal tenni? -kérdezte nagyapát Dénes bácsi

-bezárom két éjszakára a pincébe!

-nagyon helyes! Meg is kötözöd?

-nem, csak bezárom.

-az nem elég, a nevelés akkor hatásos, ha a leány nem szabadon kóricál a pincében, hanem jó szorosan gúzsba kötve hasal egész éjszaka. Nagyapának tetszett az ötlet, ezért ketten két oldalról támogatva vittek le a pincébe, hiszen járni sem tudtam és gondolkodni sem igazán, csak sírni. A pincében mocskos kötelekkel összekötötték szorosan a kezeimet a lábaimmal és úgy hagytak gúzsba kötve, hason éjszakára.

Hát aludni nem igazán tudtam, egyrészt azért mert nagyon kényelmetlen volt gúzsba kötve lenni, másrészt sokszor akkorákat nyilalt a fenekem a fájdalomtól, hogyha egy kis időre el is bóbiskoltam, bizony felébredtem. A végén a botozás egyáltalán nem tetszett, az túl fájdalmas volt. Viszont ahogy gúzsba kötve feküdtem a mocskos döngölt földön és az egész fenekem égett, meg nyilalt a fájdalomtól, na az már nagyon is tetszett! Ahol a bot vége sebeket okozott, főleg ott nyilallt a fenekem. Különös érzés volt. Nagyon meg voltam verve és büszke voltam arra, hogy kibírtam. A veréstől még bódult voltam, de már jókedvel idéztem fel, hogy pár órája még miként suhogtak a vesszők és csatantak a botok a fenekemen! Most már örültem, hogy Dénes bácsi ennyire megvert! Nagyon jó volt sebesre verve feküdni gúzsba kötve a pincében!

A mogyoróvesszők/botok meg nagyon tetszettek! Sokkal, de sokkal jobban estek, mint a nadrágszíj! Reméltem, hogy ezután is használni fogja ezeket rajtam nagyapa! Bár most már élveztem a hatalmas verés hatásait, mégis arra gondoltam, hogy még egyszer nem szeretnék ekkora verést kapni. Ameddig Dénes bácsi rám nem mérte az utolsó száz botot, addig nagyon jó volt a verés. Minden percét élveztem! De az a száz bot, az túl kemény volt. Elgondolkodtam azon, vajon miért vert ennyire meg a Dénes bácsi? Aztán rájöttem, hogy biztosan szadista! Biztosan élvezte ahogy sírok, ordítok, szenvedek! Ez tetszett. Szóval máris lesz egy szadista Mesterem! Amikor meglátta, hogy mazó vagyok, biztosan már akkor eldöntötte, hogy kurvára szétveri a seggemet! Nem véletlenül hívott meg magához! El is megyek hozzá-gondoltam. Aki ennyire kegyetlen, az biztos jó Mesterem lesz! És az is biztos, hogy megszopat, megver és megdug majd! Örültem, hogy ilyen barátja van nagyapának! Elképzeltem, ahogyan az öreg Dénes bácsi faszát szopom, miközben egy korbáccsal veri a seggemet, de kegyetlenül! Ettől még jobban benedvesedtem.

Ahogy teltek az órák, egyre jobban elgémberedett a kezem és a lábam, a vállaim meg kimondottan elkezdtek fájni! A combizmaim is húzódtak rendesen. Nem véletlen, hogy a gúzsbakötés mindig is egy kínzási forma volt. Mivel a pincében hideg volt, pisilnem kellett. Hát sok választási lehetőségem nem volt, úgyhogy magam alá pisiltem legalább háromszor. A meleg pisi jól esett, de aztán a hideg miatt kihült, a nedves puncim, hasam, combjaim pedig ez miatt jobban fáztak. Persze ezt a helyzetet is élveztem. Aztán reggel lett. Nagyanyám lejött a pincébe, hozott száraz kenyeret és vizet és kioldozott a kötelekből. Közben meglátta a nadrágomon a lyukakat és a hurkás, berepedezett bőrömet. Ezért lehúzta a nadrágomat és elszörnyedve mondta:

-ez azért nagyapádtól is sok! Azonnal felviszlek a szobába és kezelni fogom a fenekedet!

A segítségével fel is mentünk a szobába. Azért kellett segítsen, mert még egyedül nem tudtam járni. A fenekem izmai annyira szét voltak verve, hogy hiába akartam lépni, egész egyszerűen nem ment, csak botladozni tudtam. Nagymamám, közben szidta nagyapát, mint a bokrot:

-megbolondult az öreg! Így megverni valakit! -Édes Istenem! Nem normális ez az ember!

Fent langyos fürdőt készített nagyanya, majd ágyba bújtatott pizsamában és a fenekemen a sebeimet körömvirágos disznózsírral bekente. Aztán hozott finom, meleg levest és pörköltet. Nagyapa ezalatt kint dolgozott a kertbe, majd bejött a lakásba. Amikor meglátott, éktelen haragra gerjedt, hogy mit keresek én az ágyban? Mondtam, hogy nagymama ápol. Megápollak én mindjárt, te mihaszna, sumák leányzó! Azonnal vedd fel a melegítődet! -mész vissza a pincébe! Nagyapa lökdösött lefele, mert hát alig tudtam menni, lent pedig az asztalra lökött, levette a nadrágszíját és elkezdett istenesen verni.

-nessze te szökevény! Majd most megtanítom mi a rend, ne félj! Ha én megbüntetlek senki sem oldozhat fel! Nincs bocsánat! Soha, de soha ne merd megkérdőjelezni a büntetésemet! Pörköltet ettél mi? Miközben csak régi, száraz kenyeret szabadott volna! Ezért addig verlek, ameddig el nem fáradok! A szétvert seggemre csak úgy záporoztak a szíjcsapások! Iszonyatosan fájt! Sikítottam, ordítottam ahogy csak bírtam és sírva könyörögtem, hogy hagyja abba, mert belebolondulok a fájdalomba! De őt nem hatotta meg a könyörgésem és ugyanazzal az erővel vert tovább! Tényleg sokáig vert, majd felment és rám zárta az ajtót. Na ez a verés megint nem esett jól. A szíj ismét feltépte a bőrömet és a vastagabb hurkákat. Csak hason, vagy oldalt fekve tudtam feküdni, aludni és maszturbálni. Úgy, vagy egy óra múlva már csillapodott annyira a fájdalmam, hogy ismét kezdtem élvezni a helyzetemet. Kétszer rendesen elverve, egy hideg pincébe zárva, döngölt földön, mocskos melegítőben feküdve, száraz kenyéren tartva sokkal, de sokkal jobb volt, mint pár órája a tiszta ágyban, pizsamában feküdni és meleg ételt enni. Elememben voltam és már örültem, hogy ma kétszer is ennyire elvertek, bár mindkét verés túl nagy fájdalommal járt, még egyszer nem szívesen élném át. Ám az utóhatás, az fenomenális volt!

Másnap hazamentem, de annyira fájt a fenekem, hogy nem tudtam ráülni. Ezért pár napig az ételt bevittem a szobámba és az ágyamon hasalva ettem meg. Három éjszakán át többször is felébredtem a fájdalomtól, amit nagyon élveztem! Az iskolába vittem egy kis, puha párnát, hogy azon üljek, de így is inkább a combjaimon ültem, mint a fenekemen. Nagyon kellett ügyelnem, hogy amikor leülök ne sziszegjek és ne vágjak fájdalmas arcot.  Az osztálytársaimnak azt mondtam, hogy furunkulusom van, azért ülök párnára. Az egyik srác meg is jegyezte, hogy ő bizony megnézné azt a furunkulust. Én meg csak mosolyogtam, és elképzeltem milyen képet vágna, ha meglátná mennyire hurkásra, lilára, sebesre van verve a fenekem!  

Folytatása következik!