Látogatás 2/4. rész

Látogatás 2/4. rész

(Kitalált történet fiktív eseményekkel és szereplőkkel.)

-         A rectális injekció három szakaszból áll. Az első a felkészülés, ehhez ideális a hason fekve széthúzott és kitolt fenék. Nagy levegő, benntart, és jöhet a második szakasz. A megfelelő pillanatban a lyukába szalad a fecskendő tűje tövig, ezt olyan mélyre képzelje el, mint amilyenre a kúpokat kapta. Ennél a szakasznál elengedheti a fenekét, és tanácsos megkapaszkodni. Fontos, hogy ne mozduljon el, mert a harmadik szakasz, a befecskendezés lehet a legkellemetlenebb. Ez talán egy-két percig tart, szakaszosan kapja a szert, és akik kapták, mind beszámoltak arról, hogy hideg, és csípi őket. Ez normális, a hatóanyag miatt történik. Utána, amikor kiürül a fecskendő tartálya, még nyomok egyet, és kihúzom. Ezt többnyire megkönnyebbült sóhaj követi.

-          Hogyan… hogyan viselkedjek férfiasan közben? – kérdeztem zavartan, és kiittam a kávém maradékát.

-         Jó kérdés, azt hiszem, minden férfi másképp fogadja, ha megszúrom a lyukát. Több évtizedes tapasztalatom szerint mindenki igyekszik férfiasan viselkedni. Ebbe belefér egy kiadós nyögés, amikor elnyelik a tűt, és utána kimért sóhajok. Volt, aki hangosan számolt közben, hogy elterelje a figyelmét, de olyan is, aki imádkozott. Megesett, hogy beszélgetéssel töltöttük az injekciózás perceit, és ilyenkor szereztem tudomást arról, hogyan élik meg a beavatkozást. Ezt is még a férfias viselkedés kategóriájába sorolom.

-         És mit tart férfiatlan viselkedésnek?

-         Ilyennel is találkoztam praxisom során – felelte, és ismét emlékeibe merült. – Nem tolerálom, ha valaki végig nyöszörög és panaszkodik. Ha rázza közben a seggét. Ha hisztikirálynőként könyörög, és a fenekét se hajlandó széthúzni. Utóbb már hiába kér bocsánatot, hogy túlságosan félt, korábban rossz tapasztalatai voltak, vagy egyszerűen csak rühelli, ha megszúrják a lyukát, már elkönyvelem magamban, hogy rossz páciens.

-         Meddig tart utána a csípő érzés? – firtattam, mert ez igenis fontos kérdés volt.

-         Hogy meddig? Általában nyolc-tíz óra alatt fokozatosan elmúlik. De ha utána valaki megcsapatja a fenekét, akkor ez pár percre rövidülhet. Akik kisvártatva pálcával, bottal, szíjjal vagy lovaglóostorral kaptak a seggükre, a verés után meglepetten tapasztalták, hogy már alig éreznek valami bizsergést, mert elmúlt a csípés.

-         Erről én gondoskodom – a pribék, aki eddig hallgatott, most mosolyogva illesztette be megnyugtatónak szánt véleményét. – Gyakorta előfordul, hogy frissen injekciózott lyukkal hasalnak deresre, és egy kiadós huszonöt vagy ötven után hálásak nekem, hogy elmúlt a kapott szer kellemetlen utóhatása.

-         Mivel pribéket is hívott – vette vissza a szót a doktor – feltételezem, hogy miután megszúrtam, megcsapatja a fenekét.

-         Igen, voltaképpen már szükségem van egy alapos verésre – vallottam be. – Hajlamos vagyok elhanyagolni a seggem, de ami jár, az jár. Igazán rászolgáltam arra, hogy alaposan elnáspángoljanak. Idestova hónapok óta nem kóstolt botot a fenekem.

-         Márpedig sok feszültségtől, nyugtalanságtól szabadul meg a deresen, igaz? – kérdezte a doktor, a sokat látott pribék pedig bólogatott.

-         Ezt tapasztaltam én is – helyeseltem. – Ez az egyik oka, hogy magam is azon férfiak táborát gyarapítom, akik időről időre deresre húzatják magukat.

-         Van több oka is? – erre ismét a pribék volt kíváncsi.

-         Voltaképpen az első ok, amit a doktor úr is volt szíves említeni, hogy utána üdítően nyugodttá válok. A bot segít, hogy elmúljon a nyugtalanságom.

-         Hogyan éli meg a botozást? – ezt ismét a doktor kérdezte.

Vállat vontam.

-         Nincs két egyforma alkalom. Idestova jó húsz éve kapok pálcát vagy botot, az utóbbi tíz évben már szinte csak bottal csapnak meg. Van, hogy megőrzöm az önuralmamat, és halk nyögéssel nyugtázom az ütéseket, de olyan is, hogy rázom a seggem, és hangosan jajgatok minden egyes ütés után. Az éppen aktuális lelkiállapotomtól függ.

-         Alkalmanként mennyit kap?

-         Eleinte minden alkalommal huszonötre hasaltam fel, de ahogy az évek múltak, többször megrepetáztattak. Aztán az elmúlt öt évben már egységesen ötven botütést kaptam. A pribék biztosított róla, hogy magamfajta középkorú férfinek meg se kottyan egy jókor kapott ötven botütés.

-          Magam is így gondolom – bólintott ismét a pribék. – Mivel így is látom, hogy uraságod kissé megereszkedett, alkalmasint nagyobb a feneke, nem is árt, ha jobban el van verve.

-         Valóban – biccentettem kényszeredetten. – Megérdemlem a botot már azért is, mert viszonylag nagy a seggem. Uraim, ha gondolják, fáradjanak le velem az alagsorba. Nemrég készült el a deresszoba, és úgy vélem, ideje felavatni.

Valamennyien egyetértettek velem, így miután hamarosan feltárult a hangszigetelt deresszoba ajtaja. Kinn már teljesen besötétedett, beléptünkre a szenzorok érzékelése folytán világosság ömlött el a helyiségen.

Két vendégem meglepetten nézett körül. Míg itt is, mint más deresszobák közepét, amelyeket volt alkalmam látni, maga a párnázott, fenékemelős résszel és bőrszíjakkal kialakított, elegáns deres uralta. Az egyik falnál faragott szekrények pálcák és botok bőséges választékát rejtették. Nagy gonddal választottam ki ezeket, mindegyiket kipróbáltam egy-két suhintás erejéig, melyek a fenekemen értek célba, és a fogásuk, valamint az általuk kiváltott érzés döntött, hogy bekerülhetnek a szekrénybe. A pálcákat arra tartogattam, ha már kevésbé bírnám a botot, és mégis szükségem volna arra, hogy hasaljak egyet, egy könnyű pálcázás átsegíthet a gondokon.

Az egyik sarokban bárpult, italkészlet, bárszékek foglalták a helyet, de jutott hely kanapénak és néhány kényelmes karosszéknek is, melyeken az esetleges látogatók foglalhattak helyet. Magam is kaptam meghívást szinte minden hónapban, hogy vegyek részt nézőként egy-egy botozáson, és rendszerint el is fogadtam. Általában egy férfi hasalt, de nem volt ritka, hogy egymás után többen is sorra kerültek. Még az is megesett, hogy a nézők közül fogadásokat kötöttek, hogy hogyan fogja bírni a delikvens, és a vesztest is megcsapták, vagy valaki kedvet kapott, mert tudatosult benne, hogy időszerű volna a pálca alá hasalni.

Levettem a steppelt házikabátomat, és a két kísérőmre néztem.

-         Uraim, azt hiszem, először az injekciómat kellene megkapnom.

-         Addig én megnézem a kínálatot – a pribék nem várt beleegyezést, nyomban a falhoz sietett, és a felmérte a faragott szekrények tartalmát.

A doktor rám pillantott, és elégedetten konstatálta, hogy már teljesen meztelen vagyok.

-         Akkor talán szíveskedjék a deresen elhelyezkedni, és megkapja az injekcióját.

Folyt. köv.