Látogatás 1/4. rész

Látogatás 1/4. rész

(Kitalált történet fiktív eseményekkel és szereplőkkel.)

Akkor már hetek óta nyugtalanság bujkált bennem, és mivel már nem először fordult elő, hát tisztában voltam azzal, hogy mi mulasztja el bennem a feszültséget. Az elmúlt két évtizedben szórványos gyakorisággal kaptam verést, és míg a húszas éveimben ez akár havonta is megismétlődött, a következő évtizedben fokozatosan elhanyagoltam a derest, gyakran kihagyva három-négy hónapot is, ám amikor betöltöttem a negyedik ikszet, rájöttem, hogy hiányzik a szigorú, nevelési célzatú botozás.

Voltaképpen gyávasággal is magyarázható, hogy ritkábban csapattam meg a fenekemet, de a lustaság is közrejátszott. A hozzám hasonló korú férfiak, akik komolyan veszik, hogy rendszeresen kóstoljanak botot, már házuk alagsorában kialakítottak egy hangszigetelt helyiséget, és birtokukban volt a telefonszám, amely felhívása után a megbeszélt időben megérkezett egy pribék, esetleg egy orvos kíséretében, aztán helyrebillentették a kliens lelki egyensúlyát.

A magam részéről elkényelmesedtem, és míg a seggem a húszas éveimben még ruganyos volt, bizony az idő múlásával meglátszottak rajta a lakomák, egyre jobban szégyelltem kövérkés fenekemet, mackósodó testemet. Szinte minden alkalommal megkérdeztem, hogy jól botozható-e még a seggem, és hümmögés után mindig azt a választ kaptam, hogy ennél nagyobb feneket is szoktak bottal kínálni, de ez a válasz nem elégített ki.

Miután a közelmúltban elmúltam negyven, végre eljött a nap, amikor az alagsorban elkészült számomra a deresszoba, ahol a bot segítségével elmúlhat nyugtalanságom. Ideje volt felavatni, és bármennyire is féltettem a seggem, mégis felhívtam a telefonszámot. A kérdésekre zavartan árultam el, hogy igen, potenciagondjaim is vannak az utóbbi időben, és nem tiltakoztam, amikor orvost is küldtek a pribékkel együtt.

Eljött a péntek este, amikorra megbeszéltük az időpontot. Lezuhanyoztam, és egyetlen, puha házikabátban vártam a sorsomat. Már fiatalon megszoktam, hogy meztelenül botoztassam magam, ennek praktikus okai voltak. Akkortájt még nem ment ilyen jól a sorom, és vigyáznom kellett a ruháimra. Verés közben hajlamos voltam verítékezni, sőt el is szakadhatott a megerőltetésnek kitett holmi. Jobb az ilyennek elejét venni.

A steppelt, aranybarna színű házikabátban nyitottam ajtót. A személyzetnek kiadtam a szabad hétvégét, mert számítottam rá, hogy kell két nap ahhoz, hogy összeszedjem magam. Elvégre régebben is volt, hogy annyira megviselt a verés, hogy egy-két napig nyomtam az ágyat utána, és az igazság az, hogy hasonlóra számítottam.

A két férfi közül a doktor a hatvanas éveiben járt, őszülő kecskeszakállat, és kifehéredett kefehajat viselt, szürke felöltőjét fehér köpenyre cserélte érkezése után. A pribék, akitől hamarosan megkapom a magamét, fekete farmert, hasonló színű inget viselt, mely feszült izmos vállain.

Este hat órára járt az idő, lassan sötétedett. A bekerített, teraszon ittuk meg a frissítőt, kávét, ki mit kívánt. A szakácsnő hétvégére előre bekészített számomra édes és sós aprósüteményt is, ezeket is az asztalra tettem, de egyikük se nyúlt hozzá. Megkezdődött a beszélgetés, ami legalább annyira kellemetlennek ígérkezett, mint az azt követő alagsori látogatás.

A doktor kezdte:

-         Mióta jelentkeztek potenciagondok?

-         Azt hiszem, két-három hónapja – feleltem, visszaemlékezve a számomra csúfosan sikerült éjszakára. – Rendeltem férfiprostit, mint máskor, és hajnalig nem tudott normális erekciót elérni nálam. Pedig mindent megtett, ami csak praxisában eddig bevált, és mégsem. Végül megdugott, és neki sikerült elélvezni. Én meg szégyenkezve fizettem ki a szolgáltatást, és kielégületlen maradtam.

-         Értem. Azóta ez megismétlődött?

-         Igen, még kétszer, legutóbb vagy tíz napja. Azóta egyedül sem sikerült. Pedig próbálkoztam.

-         Nos – az orvos elgondolkodva kavargatta kávéját – Az injekciókúra csodákat művelhet. Kapott már rectális injekciót?

-         Úgy érti, a fenéklyukamba? – vontam fel a szemöldököm.

-         Igen.

-         Nem – nevettem zavartan. – Eddig még nem szúrtak lyukon. De mivel voltak férfikapcsolataim életem során, véleményem szerint könnyedén szúrható vagyok.

-         Mennyire tágult ki?

-         Hát… szerintem nem jellemző rám, legalábbis a partnereim szűknek ismernek a mai napig. A doktor is, aki egy betegségemre kúpokat javasolt, bármikor felnyomta nekem, mindig megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy homoszexuális vagyok, a lyukam meglepően szűk.

-         Ez mikor volt? És hogy viselte a kúpokat?

-         Van már vagy tíz éve, és használt, ha erre kíváncsi. Nem csináltam belőle gondot, elvégre felnőtt férfi voltam akkortájt is. Esténként jött el, a hálószobámban fogadtam, lehajoltam, ő gumikesztyűs ujjával felnyomta a kúpomat, volt, hogy kettőt is, utána felkeltem, felhúztam a nadrágom, megköszöntem, és kitöltöttem a csekket. De hogy mennyit fizettem érte, hogy három hónapig kétnaponta nyomott meg kúppal, arra nem emlékszem. A végére már egészen belejöttem, és dicsértem ügyességét.

-         Bekente előtte a lyukát?

-         Nem, minden alkalommal szárazon nyomott meg, ez így volt megfelelő mindkettőnknek. A doktor szerint így kevesebb az esélye, hogy kicsúszik belőlem a kúpom, nekem meg teljesen rendben volt, amit éreztem. Egy határozott nyomást, és már lyukam mélyére is hatolt az ujja. Hálás voltam, amiért nem magamnak kellett felnyomnom.

-         Mennyire viselte férfiasan? Teljesen némán tűrte, vagy adott hangot, esetleg mindig bemozdult?

-         Nem mostanában volt, mint mondtam, de úgy emlékszem, hogy minden alkalommal elégedetten nyögtem, és mivel a nyomástól bemozdultam volna, egy szék támláján hajoltam át, hogy megkönnyítsem a dolgát. Véleményem szerint férfiasan fogadtam.

-         Mit gondol az injekcióról?

-         Elfogadom, ha azt állítja, hogy ez használni fog nekem. Mivel még tapasztalatlan vagyok, kérem segítsen, hogy milyen pózban szeretne először megszúrni?

-         Legoptimálisabb – simogatta a szakállát a doktor -, ha terpeszben előrehajol, két kézzel szétfeszíti a fenekét, ebben a pózban a lyuk is ellazul annyira, hogy remekül szúrható. De ha tart tőle, akkor először hason fekve szúrom meg, akár a deresen is tökéletes lesz.

-         Nagyszerű – biccentettem, pedig belül félelem remegett át rajtam. Mindig is irtóztam a tűktől.

Folyt. köv.