Balatoni cnc /1. rész/

A következő történet 2025. augusztusában történt egy nyaralás alkalmával.

Egy több lakással rendelkező közösségi nyaraló utolsó lakói voltunk az ősz beállta előtti napokban. Az akkori barátnőm kezdő volt a bdsm világában, de rendkívül nyitott volt az újdonságokra és hihetetlenül élvezte a kettőnk közötti dinamikát és kémiát. Egy izgalmas D/s kapcsolat részesei voltunk, ahol Ő legnagyobb örömmel élte meg a szubmisszív oldalát úgy, hogy a hétköznapokban erősen feminista vonalat képviselt.

Alapvetően vele a pleasure/szadista dom oldalamat tudtam megélni, amit ő nagyon élvezett. Egy olyan szubmisszív hölgy, aki egyenesen igényelte a keményebb bánásmódot, amit fokozatosan ismert fel saját magában és merte bevallani úgy saját magának, mint nekem.

A nyaralás időpontjáig el is jutottunk a cnc-ig. Az volt a kérése, hogy alkalomadtán pálcával, kézzel, vagy korbáccsal játszak vele addig a fenék és comb tájékán, ameddig el nem sírja magát és még azon is túlmenni. Ez a kiszolgáltatottság számára volt az a nonpluszultra élmény, amit szeretett volna megélni és bízott bennem annyira, hogy nem csak felvállalja ezt a kinket, hanem szeretné ha én játszanék így vele életében először. Mert tudta, hogy vigyázni fogok rá az elsőtől az utolsó másodpercig.

Egy intelligens Dom pontosan tudja, hogy nem csak párját kell tudnia vezetni, hanem saját magával is meg kell birkózna, ha egy olyan játék kerül elő, ami az ő ingerküszöbén is kívül esik. Így nekem is erre a játékra fel kellett készülnöm, hiszen én nem szeretem ha a párom/kedvesem/játszótársam elsírja magát. Nem azért, mert nem tudok vele mit kezdeni, hanem mert őrző/védő típusú férfi vagyok. Aki azonnal magához öleli a másikat minden nehézség esetén ha könnyek csordulnak, vagy egy session túl nagy lelki impulzust ér el. Azonnal bekapcsol a védelmező énem és elindul az aftercare. Nekem ezt az automatikus reakciómat kellett kikapcsolnom egy időre, amikor a tervezett játék kezdetét veszi.

Erre a játékra a fent említett nyaralást beszéltük meg, hiszen tudtuk, hogy senki sem lesz a nyaraló területén és közelében, így egy sírást, hangosabb könyörgést vagy kiabálást senki nem hallott volna meg.

El is kezdtük a felkészülést és lefektettem a szabályokat. Sokkal szigorúbb és nehezebben tartható határokat húztam, hogy minél jobban kelljen figyelnie, hogy megfeleljen az utasításaimnak. Nehezebbnél nehezebben teljesíthető feladatokat adtam neki és láttam, hogy ott van a csillogás a szemében, hogy azt kell tennie, amit én mondok. És emellett ott volt a tekinteteben az az izgatottsággal teli rettegés. Hihetetlenül élvezte. Izgatott volt és rettegett egyszerre. Pontosan tudta, hogy most nincsenek határok, most nincsen finomkodás. Most egy cél van. Hogy hibát találjak, számonkérjem és megbüntessem korlátok nélkül.

Eltökélt voltam. Pontosan tudtam, hogy mit fogok csinálni. Hogy egy lassú játék része leszek, ahol végre nem kell visszafognom a fizikai erőmet úgy, hogy Ő pontosan tudta, hogy az összes mozdulatomban ott lesz a tisztelet, a szeretet, a szenvedély, az erő. De most az eddigi határokon túl fogok menni és nem fogok leállni addig a pontig, ameddig el nem hagyja a száját a safeword. Pontosan tudtam, hogy nem fogja kimondani. Láttam a tekintetében... Ő pedig pontosan tudta, hogy nem fogok leállni és nem fogom fékezni magam... A másodpercek óráknak tűntek, olyan szinten izzott a levegő közöttünk... És én csak a kellő pillanatra vártam, hogy hibázzon...

Folytatás következik...