Lábszolga 18.rész

Ahogy teltek az órák, közeledett a reggel, egyre nehezebben tudtam észben tartani, hogy csendben kell tűrnöm ezt az egész kicseszést, bár már eljátszotta Letti, hogy miattam kelt fel, így biztos voltam benne, hogy ismét nem úszom meg könnyen a napot. Csak ez járt a fejemben, meg persze az, hogy milyen érzés lehet ez számára. Valaki aki odáig van érte, a talpai érintéséért egy vagyont adna és még ez sem elég, csak a megalázást, frusztrációt kapja. A hajnali órákban már szinte semmit nem aludtam a pihenő időkben, annyira kanos voltam. Talán reggel 7 óra tájéka lehetett, mikor éppen ébren voltam és Letti is ébredezett, majd egy idő után rám nézett mosolyogva:

-Jól aludtál csicska? -Látom a cipőmet sikerült abban a mocskos szádban tartanod, erre legalább jó vagy, de még elélvezni sem sikerült?! -vihogott hangosan.

Nagyjából fel sem fogtam ekkor már, hogy mi történik. Képtelen voltam józanul gondolkodni, így csak a földet bámultam.

-Ide figyelj csicska, lesz még időd megtörni, ez nem most fog bekövetkezni ne aggódj! Most kimegyek a dolgomra, te addig itt maradsz! Elengedlek, a gépet pedig leveszem rólad, ha hugyoznod kell akkor kibírod. Ha jó szolga szeretnél lenni azt teszed amit kell, szagolgassad csak a zoknijaim vagy bánom is én, hogy mit…persze erényövben! -nevetett ötletén.

Meg is tette amit mondott, mondhatni talán egy kicsit megkönnyebbültem a magassarkú és a gép eltávolítása miatt. Elképesztően frusztrált voltam, a farkam vörös volt, a heréim pedig kékesek, a koszról pedig a számban már tudomást sem vettem.

Letti kiment, én pedig ott maradtam egyedül kimerülten, kanosan, megtörten. Első gondolatom az volt, hogy elfekszem és legalább pihenek normálisan valamennyi ideig, hisz bármi ami ma fog történni biztosan kimerítő lesz fizikailag is számomra. Ez egy ideig rendben is volt, de ilyen szintű felfokozott állapotban ez nem sokáig tartott, nem bírtam magammal: fogtam a papucsait és sorban elkezdtem szagolgatni, nyalogatni őket. Valamilyen szinten jó érzés volt, hogy utasítás nélkül tehetem meg ezeket, saját belátásom szerint. Persze az erényöv irtózatosan szorított, de jobb volt mint az ingerlő gépezet.

Az idő érzékem teljesen elveszett, így nem tudom mennyi telhetett el, mikor 3 lány hangját is hallottam. Belépett az ajtón Letti, Helga és Petra is hatalmas nevetések közepette.

-Ez a szerencsétlen mit csinál a papucsaiddal Letti? -kérdezte Helga.

-Ezt én sem tudom, úgy látom nagyon nem bír már magával. -válaszolt Letti.

-De Letti én csak azt tettem amit megengedt…ekkor egy hatalmas pofont kaptam Petrától és rám förmedt:

-Kussolsz csicska, ki engedte meg, hogy ugassál? Mit képzelsz magadról, hogy hazugságot mersz állítani az úrnődről?

-Bocsánat, esedezem a bocsánatukért. -borultam a lányok lábai elé.

-Késő bánat, ezzel most durván megsértettél. -röhögött Letti folyamatosan.

Akkor ezért megkapod a jutalmad szarházi -mondta Helga, majd erősen tökön rúgott.

A 3 lány elhelyezkedett láthatóan kényelmesen a szoba 3 különböző részén, ketten az ágyon, egyikük pedig egy fotelban.

-Gyerünk csicska gyere ide, add az erényöved tárirányítóját a kezembe és könyörögj, hogy megbüntesselek a viselkedésedért! -mondta ellentmondást nem tűrően Helga.

Természetesen eleget tettem az utasításnak, amire válaszul 3 sokkolást kaptam az erényövön keresztül a farkamba, és egy súlyt pedig felakasztott rá Helga. Itt már a sírás határán voltam de megint könyörgésre intett, ami után a lábával elkezdte lökdösni a farkamról lógó súlyt. A 3 lány kényelmesen fekve nézte a szenvedésemet, hol vihogva, hol pedig videózva. Helgának szinte elég volt néha a lábujját megmozdítania és máris megtudta lökni a súlyt, amivel fájdalmat okozott nekem. Miután ráunt flegmán rámutatott Petra lábaira és átdobta a kezébe az övem távirányítóját. Tudtam a dolgomat és a lábai elé mentem.

-Gyerünk csókold a talpaimat, közben könyörögj szintúgy nekem is! -mondta Petra, majd folyamatosan sokkalta a farkamat.

-Könyörgöm Petra úrnő bocsásson meg a pofátlanságomért, nem vagyok méltó rá, hogy bármelyikőjük papucsához hozzá érhessek, pláne nem engedély nélkül. Könyörgöm büntessen meg érte…könyörgöm Petra úrnő…könyörgöm. Esedezem bocsánatukért, hogy valótlant állítottam Letti úrnőről.

-Pontosan! Valótlan mersz állítani az úrnődről te senkiháza! -majd egyúttal tökön rúgott és a távirányítóval egy nagyot sokkolt is Petra.

-Könyörgöm úrnő könyörüljön meg rajtam…ezzel elcsuklott a hangom, de reakcióként mind három lánytól megvető nevetést kaptam.

-Gyerünk mehet fel a következő súly arra a semmirekellő farkadra! -utasított Petra.

A következő 30 perc azzal telt, hogy Petra hol erősebben, hol gyengébben lökte a súlyokat a farkamon, illetve sokkolta a péniszemet. Közben a 3 lány átlagos dolgokról beszélgetett, mikor felszisszenten 1-1 erősebb kínzás közben akkor megalázó dolgokat mondtak rám, illetve Flórával is húzták az agyam. Majd ahogy eltelt ez a 30 perc Letti így szólt:

-Köszi lányok, hogy segítettetek ennek a hálátlan szolgának a nevelésében, tudjátok jól ti is, hogy nem adtam engedélyt neki semmiféle papucs imádásra. -kacsintott a lányok felé, amire ők csak ironikus helyesléssel és nevetéssel válaszoltak.

-Sok sikert nektek a vizsgához, szerintem ma csak 1 ember fog besülni! -nevetett Letti.

-Józan fejjel kell gondolkodni, az mindenkinek megy…ja várj nem is. -kontrázott rá Helga.

Miután Helga és Petra elmentek Letti neki állt készülődni, felöltözni a vizsgára, addig nem foglalkozott velem, ezáltal oda térdeltem a papucsaihoz, amik miatt bajba kerültem. Naivan másra nem tudtam gondolni, valószínűleg itt nincs jó döntés. Körülbelül egy óra múlva így szólt hozzám:

-Öltözz fel csicska, ott vannak azok a ruháid amikben még tegnap bemerészeltél jönni ide. Számodra azok is jók lesznek, meg hozzad szépen a papucsaimat, ha végeztél jössz utánnam!

Ennek eleget téve Letti után kullogtam a folyosón, majd kimentünk az iskola udvarára. A vizsga teremből pont ránk lehetett látni, ugyhogy nem éppen örültem neki, de olyan állapotban voltam hogy hamar túl tettem magamat ezen.

-Látom a szemedben, hogy mindjárt elsírod magad megint. Mit tennél meg, hogy elélvezhess az annyira imádott papucsaimat imádva? -kérdezte kajánul vigyorogva Letti.

-Úrnő… kezdtem bele, de félbe szakított:

-Térdre szolga! Nem érdekel ha néz valaki fentről!

-Könyörgöm Letti tényleg…nem bírom egyszerűen…könyörgöm bármit megadok…Letti kérlek nem bírom már, nem tudom mit mondjak, de esedezem könyörögve csak annyit engedj meg, hogy brutálisan megalázó módon de had élvezzek el a papucsaidat imádva, többet nem érdemlek. -közben tényleg nem bírtam és 1-2 könnycsepp ténylet kifolyt az arcomra.

-Csókold meg a lábam! Tetszik ez a magas sarkú?! Épp egyik nap vettem kettőszázezer forintért, nem egy olcsó darab kutya, sok dolgod lesz még emiatt! -mondta nevetve.

-Letti könyörgöm…tudom, hogy nem számit, hogy hogyan vizsgázok de kérlek, könyörgök csak had élvezzek el egyszer.

-Hát jó! -mondta Letti, majd felpozott és egyszer arcon köpött.

Síró szemekkel néztem az úrnőmre, aminek talán meg is lett az eredménye. Elővett a zsebéből egy erényöv kulcsot, amit meglóbált az arcom előtt vihogva.

-Letti könyörgö…majd kaptam még egy pofont.

-Elég volt szolga, mehetsz a wc-re. Tessék itt az öv kulcsa, a papucsaimat meg vihetek magaddal, aki meglát a folyosón egy pár rózsaszín papuccsal, izzadó homlokkal eltudom képzelni milyen arcot fog vágni. -nevetett Letti, majd elém dobta a földre a kulcsot.

A folyosón haladva szerencsére csak 3 emberrel találkoztam, a vizsga pár percen belül kezdődik, de engem már semmi nem érdekelt, azt éreztem, hogy ez életem lehetősége, ami fontosabb mindennél. Mikor beértem a mosdóba és csuktam volna be az ajtót éppen Lettit láttam amint megy a vizsga terem felé, hogy beérjen időben, de még utoljára utánnam kiáltott: nehéz lesz - nevetett hangosan.

Nem tudtam hirtelen mire vélni, de nem is tudtam gondolkozni, csak mentem előre. Amint beértem a mosdóba elkezdtem szagolgatni a papucsokat, majd azon nyomban a kulcsot belenyomtam az erényövembe, és akkor ért az első felismerés hidegzuhanyként. Próbáltam mindkét irányba fordítani, majd másik irányból behelyezni a kulcsot de nem sikerült kinyitnom. Ekkor elsírtam magam, majd jött a beismerés, hogy mire értette azt a mondatot Letti: Tehát nem a megfelelő kulcsot adta oda nekem. Talán életemben nem voltam ennyire izgatott, frusztrált, átvert állapotomban ezért elkezdtem az erényövemen lévő lakattal rázni a nemiszervemet, szinte semmit nem éreztem de ebben az állapotban nem érdekelt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de valamikor sikerült elélveznem, Letti papucsait nyalogatva. Ideiglenesen talán egy minimálisan megkönnyebbültem de egy ilyen élvezés szinte semmiben nem segít. Pár perc kellett, amíg összeszedtem magamat és letöröltem a könnyeimet, majd mérgemben azt a kulcsot amit kaptam beledobtam a kukába. Próbáltam megmosakodni, amennyire csak tudtam, de megint kezdtem frusztrált lenni, mert nem tudtam mennyi idő is telhetett el, de abban biztos voltam, hogy a vizsgáról már késni fogok. A legrosszabb sajnos ez után következett, mikor kinyitottam az ajtót, kezemben Letti 2 rózsaszín papucsával: Helga, Petra,Letti és Lara tanárnő beszélgettek az ajtóban, távolabb pedig még jó pár másik ember. Letti kezében pedig telefon volt, amivel éppen engem vett fel, amint kilépek az ajtón.

-Azta lányok, ez nem anyukád papucsa, amit véletlenül elhoztál otthonról Letti?! -kérdezte Helga.

-De bizony ez anyám franc tudja mióta hordott papucsa, viszont, hogy mit keres ennél azt majd elmondja ő szépen! A videót küldöm is a csoportba! -kuncogott Letti.folyt.köv.