Az erdőt járva-1.rész

(Fiktív történet)

Meleg júniusi nap volt. Kinek mit jelent a meleg.. ez még a hőhullám előtti 28-30 fokos, kellemes nyári idő. Nos, nekiindultam az erdőnek egy hátizsákkal, sátorral és az elmaradhatatlan lelkesedéssel. Végre elérkezett a szabad élet, nincs más csak én és a természet. Na persze.. mindig így kezdődik. Elhiszem, hogy csak én leszek és a fák, bokrok, állatok. Az emlősök persze nem kerültek el, de sajnos találkoztam jó néhány gerinctelennel, jól lehet nem a csigákra gondolok (mivel egy csepp eső már ekkor se esett), még csak nem is a csúszó-mászókra, hanem azokra a furcsa szerzetekre, akik úgy gondolták, hogy jogukban áll felgyújtani, szétszemetelni, megkárosítani az erdőt.. de erről több szó most ne essék.

Péntek délután fogtam magam és felszálltam a vonatra. Pár óra elteltével elértem buszra szálltam, majd elértem a túrám kezdőpontját. Nagyon bezsongtam. Mondanom sem kell, hogy már a buszon beleültem valami piros löttybe. Ilyen ez, mennek az emberek bulikázni. Egészségükre.

Leszálltam a buszról és egy kis faluban találtam magamat. Mindenhol nagy élet volt. Szalonnát sütöttek, füvet nyírtak, pletykáltak, ittak. Én-mint a városi csodabogár mintapéldánya-csak jártam az utamat, köszöntem vadidegen embereknek (akik értetlenül néztek rám), mígnem a kocsmából megszólalt egy hang:

-Minek cipekedsz? Hétvége van.

-Meleg már a sör?-kérdeztem vissza.

-Ennek nincs ideje felmelegedni!

-Azt látom! Vigyázzon magára!

-Ihatnál is egyet ha már erre jársz!

-Köszönöm nem.

-Most mit kéreted magad?

-Rendben. Mit iszik?

-Ami van.

-Van valami vörös bor?

Erre hatalmas nevetés.

-Rendben. Mit iszunk?

-Na gyere. Pakoljál csak le nyugodtan. Mit cipelsz? Mi az?

-Pulcsi, ruha, sátor, ilyesmi.

-Hát azt minek? Nincs itt horgásztó.

-Tudja, ez ilyen hobbi. Kirándulás. Na van valami csapolt ital?

-Már nincsen. Csak ez a bor meg az üveges italok.

-Akkor legyen egy pohár bor megy egy üveges sör.

-Ez a beszéd! Én állom.

-Jaj nem kell, kifize..

-Azt mondom ezt a kört én állom!

-Rendben. Cigije van?

-Van. Adok ha kell!

-Nem dohányzom, köszönöm. Szívesen veszek egy doboz cigit Önnek!

-Egy: nyugodtan tegezzél, kettő: hétfőig már nem nyit ki a dohánybolt.

-Rendben. Akkor majd visszahívom valamire.

Megittuk az italokat. Már elkezdett lemenni a nap.

-Szóval azt mondod, hogy kint fogsz sátrazni?-kérdezte nevetve.

-Igen, nemsokára indulok. Te nem mész ma már sehova. Én se megyek már sehova, nincs busz.

-Gyalog megyek. Tudja, túra. Erdő.

-Jól van, tudom én, hogy járnak erre turisták. Gomba sincs, nincs miért menni. Na jól van, ha menni akarsz menj, de előre szólok, hogy az út mellett nagyon sok a magánterület. A vadászokkal vigyázz!

-Rendben, köszönöm!

-Szóval vigyázz na. Hogy is van? Mi is annak a neve? Tudod amibe az a kislány énekel?

-Tessék?

-Na, hát tudod. Az a róka. Ja, megvan. Vigyázz, kis Vuk. Vigyázz!-majd nevetve kibicegett a kocsmából.

Elköszöntem. Nekiindultam a dombnak és elhagytam a falut. Folyt.köv.