Első találkozás alárendelt szerepkörrel 1. Rész

Fiktív, valós, vagy mindkettő lehet az alábbi történet.

Egy barátom esküvőjén voltam. Igen, már abban a korban járunk ahol többségünknek párja van, és néhányan ezt megünnepelve már össze is házasodnak. Én partner nélkül érkeztem. Persze nem azért mert mintha olyan casanova lennék, aki csak úgy szedi fel a nőket az ilyen eseményeken. Nem terveztem senkivel se össze jönni most, de visszautasítani se akartam senkit. Csak jól akartam érezni magam. Már hajnali egy is elmúlt. A társaság nagy része most már lefeküdt, vagy úton volt lefeküdni. Voltak kik még keményen táncoltak a piától hajtva. Mások kisebb nagyobb társaságba verődve osztották meg gondolataikat. Én, én egyedül voltam kint a teraszon, kiszellőztetni a fejem. Épp egy szál cigit szívtam választott magányomban. Alapesetben nem szoktam cigizni, de van hogy megkívánom. Szükségem volt a dohány nyugtató hatására, a füst szálingózó látványára, egy kis egyedüllétre a gondolataimmal. Egyszer csak egy hangot hallok magam mögül.

-Van tüzed?

Ahogy megfordulok egy korombeli, 20as évei végén járó nő állt ott. Haja barnuló szőke színű volt fonott copfban. Egy vörös midi ruhában, mely jól kiemelte sportos alkatát. Az arca szép, karakteres, melyet csak fokozta az enyhe mosolya. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Nem ismertem. Láttam már a mai nap, de eddig meg se ragadta tekintetemet, eddig. Kellet egy másodperc mire megszólaltam.

-Bocsi, de nincsen. Egy barátom adta, amúgy nem is szoktam dohányozni.

-Én se.

Mondta miközben elmélyült a mosolya. Közben végig tartotta a szemkontaktust. Alap esetben nem szeretek szemkontaktust tartani, de az ő nézése babonázó volt, azzal a hatalmas kék szemeivel.

Egy pillanat múlva odajött mellém.

-Csak ki akartam jönni. Nyomasztó, ha annyi ember van körülöttem.

Nem tudtam, hogy most felvág, vagy csak őszintén így látja.

-Szabad?

Kérdezi, miközben a cigimre mutat

-Nem azt mondtad, hogy nem szoktál dohányozni?

-Igen, ahogy te is. De szeretek kipróbálni új dolgokat.

Majd a cigimért nyúl, és elveszi. Nem ellenkezek. Ezután egy lassan mélyet szív belőle, és a füstöt direkt felem fújja. Nem köhögök, de az arcom összerándul. Ezután leveszi rólam a tekintetét, és kifele néz a korlátnak dőlve közvetlenül mellettem.

-Ha nem is dohányzol, akkor minek kértél tüzet?

-Hogy legyen. Ha akarok valamit akkor megszerzem.

Most már biztos voltam benne, hogy csak felvág, a túlzott magabiztosságával.Ezalatt továbbra se nézett rám, csak kifelé, közben szívta a cigimet.

-Akkor bocsi, de tőlem nem tudod beszerezni.

Ezután volt, hogy újra rám nézett, mélyen a szemembe. Arcán már nem volt ott az a mosoly, mint korábban. Inkább komoly elhatározottságot sugárzott magából.

-Nem is a tüzet akartam.

Nem sokkal ezután már a szobájában voltunk. Kiderült, hogy Bernadettnek hívják. Szintén egyedül érkezett, és társaságot akart magának az estére. Nem sokkal később már lekerült rólam az ing is. Ahogy én is a ruháját intéztem volna megállított. Ezután már hátúlról ölelt, és kezével elégített ki elöl. Míg én a felsőtestemmel egy asztalnak dőltem. Eddig fel se tűnt hogy milyen magas. Bár magassarkúban volt, de így voltunk közel egymagasságban. Pedig én se vagyok kicsi.A dinamikánk már így is meglepő volt. Ritka volt, hogy egy nő kezdeményezett kapcsolatot. Ő pedig nem csak kezdeményezett, hanem irányított. De nem is álltam ellent. Amilyen magabiztos volt nem is biztos hogy tudtam volna. Plusz amilyen jó volt, hamar csúcsközeli állapotba kerültem. Miután szóltam, hogy mindjárt elélvezek megállt. Majd halk érzéki hangján a fülembe súgta.

-Még nem! Majd amikor szólok.

Egy furcsa bizsergés ment végig a gerincemen. Libabőros lettem pedig nem is volt hűvös. De nem ellenkeztem.

-Rendben.

Ezután ezt még kétszer eljátszotta, hogy csúcsközeli állapotba vitt. Frusztrált voltam. Nem tudom hányszor akarja ezt eljátszani velem, de nem fogom engedni. De mégis, eddig nem ellenkeztem. Eddig mindig amikor közel voltam szóltam. Ha már eddig elmentünk. Talán észre is vehette, hogy kezd elegem lenn, mert most mikor már szóltam hogy közel vagyok nem állt meg.

-Mindjárt megyek...megyek!

Egyra hangosabban mondtam, szinte már pánikolva. Valamiért az eddigi idegességem tova lett. Csak probáltam visszatartani, hogy el ne élvezzek...legalábbis amíg nem szól. Majd mikor már tudtam hogy nem bírom tovább.

-Elélvezhetsz!

Teljesen felszabadultam, felüdülés volt. 5 mp se kellett és már az asztal alatti padlóra folyt ki a spermám. Ott voltam az asztalnak dőlve eufórikus állapotban. Nem tudtam mikor volt utoljára ennyire intenzív elélvezésem. Csak azt tudtam, hogy most ő vezet, és az estének még nincs vége. Mielőtt még újra észbekaphattam volna, és az ágyon találtam volna magamat még odasúgta a fülembe.

-Jó fiú.

folyt.köv.