Péntek este 1. rész

Egy hosszú nap és még hosszabb hét után másra sem vágytam péntek este, minthogy hazaérve mindezt magam mögött tudjam. Egyetem mellett dolgozni finoman szólva is eléggé embertpróbáló feladat volt. A blúzom felső 4 gombját már az autómba ülve meglazítottam, hiszen a társasház liftje és lépcsőháza a világ egyik legkihaltabb helye volt péntek este tízkor. Aki társasági életet akart élni, az már belevetette magát az éjszakába, aki pedig otthoni kikapcsolódára vágyott, az már valószínűleg a kanapéján nyújtózkodott. Reméltem, hogy hamarosan ezt a tábort erősíthetem. A pénzügyi szektor jól fizető részének előnye volt a kiemelkedő anyagi megtérülés, hártánya a stressz és a nem egyszer késő estébe nyúló munkaórák. Mindez suli mellett. Álomszerű.

Az ajtó még be sem csukódott mögöttem az amerikai konyhás lakásba lépve, a laptoptáskám és a retikülöm már a hozzám legközelebbi konyhaszéken is volt. Hamarosan követte őket a blézerem is. Következtek a tűsarkúk, amiket néminemű bénázás és egy sor elszórt átok után hagytam magam mögött a cipősszekrény előtt. Az nappali felé haladva megszabadultam a blúzomtól is. A felkapcsolódó lámpafényt észrevéve belépett az erkélyről a vőlegényem, Ákos, arcán fáradt, de elégedett vigyorral, kezében két pohár borral. Gyors üdvözlés után az egyiket felém nyújtotta. Ahogy átvettem a poharat, a kezében megcsillant valami. Ő is észrevette, hogy kiszúrtam, hirtelen nyoma sem volt rajta a fáradtságnak. Szemei elsötétedtek, ajkai még szélesebb mosolyra húzódtak.

-Ezt vedd fel, minden más maradhat rajtad egyelőre - nyomta a markomba a lánccal összekötött bimbócsipeszeket. A gerincem mentén jóleső borzongás futott végig, a melegséghullám a lábaim közt állapodott meg. Visszaléptem a nappaliba, ahol lerakva a poharat eleget tettem a kérésnek. A csipeszek felhelyezésekor akaratlanul is kiszaladt egy-egyy apró nyögés. A láncot a melltartóm alatt lógattam ki, majd a poharat felemelve csatlakoztam hozzá az erkélyen. Ákos ekkorra kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben, a borát kortyolgatva járatta végig rajtam a tekintetét. Nem hiába, a kedvenc fehérnemű-szettjét viseltem. Reggel még magam miatt vettem fel, mert extra önbizalmat és lenületet adott, amire ma nagy szükségem volt, de most duplán hálás voltam ezért a döntésért.

-Térdre, hadd nézzelek - hangzott a panacs halkan, határozottan. Talán pont ez a csendes felsőbbrendűség volt az, amit annyira szerettem abban, amikor ő dominált. Nem kellett hangosnak lennie, nem kellett erőlködnie. Egyszerűen olyan kisugárzása volt, hogy az ember szinte ösztönösen tette, amit kért. Ahogy én is most. A melleimet kiemelve a melltartómból leellenőrizte, hogy megfelelően helyeztem-e fel a csipeszeket.

-Nagyon szófogadóak lettünk ma estére - valóban, de így, hogy ezt kiemelte, már nem hagyhattam szó nélkül a dolgot.

-Ne szokj hozzá... - rosszallóan csettintett a nyelvével.

-Látom nem elég szorosak a kis kiegészítőid, de ezen mindjárt segítünk - amennyire kedélyesen nyúlt a szorító csavarok után, én legalább akkora erőkkel próbáltam elnyomni a nyöszörgésem, több-kevesebb sikerrel. Lehet, hogy a legfelső szinten lakunk a környék legmagasabb épületében, de attól, hogy nem látnak be, hallani még hallanak a szomszédok.

-Bocsánat.

-Bocsánat ki?

-Bocsánat Gazdám - feleltem a földet bámulva.

-Kevés - újabb szorítás a csipeszeken, újabb elfojtott nyöszörgés.

-Bocsánat Gazdám. Sajnálom, hogy visszabeszéltem - mondtam egyenesen a szemébe nézve, természetesen semmiféle megbánást nem tanusítva. Ha az első nem felelt meg, akkor a másodiknál nehogy már én erőlködjek itt mindenféle őszinte sajnálattal a dolgot illetően...

-Még nem sajnálod, de majd fogod - hirtelen a hajamba kapott, mondanom sem kell, hogy az utat a nappali kanapéjáig négykézláb tettem meg.

-Felállhatsz, a nadrágot és a melltartót vedd le - hangzott az újabb parancs, miközben már a kanapé melletti tárolóban kotorászott. Mire lerimánkodtam magamról az élére vasalt nadrágot, az ő kezében nyakörv volt és póráz, mellette a kanapén a már jól ismert bilincs, szemkötő, szájpecek és valami új, ami eddig nem képezte a gyűjteményünk részét, azonban nem volt időn hosszasan szemlélődni. Az államra erősen ráfogva, gyors, határozott mozdulattal irányította magára a tekintetem.

________________________________________________________________________________________

Folyt.köv <3

Sziasztok!

Voltak korábban szárnypróbálgatásaim írás terén (semmi komoly), de ebben a múfajban teljesen kezdő vagyok, így mindenféle építő jellegű kritikának nagyon örülök!