BDSM kevésbé komolyan

2025.10.23.

Lehetett volna egy átlagos nap is, bár sok szempontból nem volt az.

Addigra már két napja indult el másodszor is levelezésünk Cicafülemmel, túl voltunk már a telefonos beszélgetésen is.

Randit ajánlott a Nemzeti Ünnep napjára és én eléggé be voltam tojva ettől, nem szerettem volna egy újabb félresikerült találkozást.

Volt olyan karakán, hogy Ő utazott fel hozzám Pestre, ezen őszintén megdöbbentem. Egy lány, aki bő kétszáz kilométert vonatozik egy vakrandi kedvéért, ez azért nem mindennapos jelenség, lássuk be.

Lefixáltunk mindent, helyszínt, időpontot.

Keleti Pályaudvar, reggel 8:05.

Minden randi előtt izgulok, de ez valahogy más volt. Valahogy biztos voltam benne, hogy Ő nem fog csalódást okozni. Egyedül amiatt izgultam csak, hogy én se okozzak csalódást neki.

Aztán befutott a vonat, megláttam Őt és nem volt több kérdés. Fantasztikusan nézett ki, fülig ért a mosolya és én egyetlen pillanat alatt elvesztem a szemeiben, a kisugárzásában és a félig poénnak szánt kérésem hiba nélküli teljesítésében. Két aranyos copfba volt kötve a haja, valamint egy cuki fekete csengettyűs kis pánt is volt a nyakában. Ez utóbbi a saját ötlete volt és tökéletessé tette az összképet.

Bemutatkoztam, megpusziltam, kézen ragadtam és mintha régóta ismernénk egymást, kivezettem a kocsihoz.

Nem létezett senki, csak mi ketten.

Mindenki más eltűnt a bolygóról.

Utána sétáltunk a rakparton, majd a Hajógyári sziget felé vettük az irányt.

Készített szendvicseket, elfogyasztottuk őket egy padon ülve. Majd sétáltunk tovább, beszélgettünk sokat. Múltról, vágyakról, elképzelésekről.

Aztán jött egy pillanat, amikor valamiért finoman belemarkoltam a popsijába. Egyértelmű hanghatásokkal jelezte, hogy kicsit sem vette zokon.

Már előre volt egy megállapodásunk, miszerint majd egy padon elfenekelem, azt hiszem 15 paskolást gyűjtött be büntiként az előző napi kis hibáiért. Részemről hagytam volna a fenébe eme vállalásomat, hiszen annyira bájos volt, annyira boldog, nem ragaszkodtam volna a megvalósításhoz, főleg nem az első randinkon, főleg nem azon a szigeten.

De Ő szerette volna, ha megtörténik.

Így kerestünk egy alkalmas helyet, ami egy kidőlt fa feldarabolt maradványaiból ott maradt méretes farönk lett. Rádöntöttem a rönkre, felhajtottam a szoknyáját és megkapta a kis dádáját. Sosem hittem volna előtte, hogy ezt valaki ennyire tudja élvezni. Azt sem gondoltam volna sosem, hogy ez engem is ennyire beindít. De így lett. Azóta is nagyon szeretem elfenekelni az én kis Babucimat.

És ki is provokálja sűrűn a kis pimasz.

Egyikünk sem rendelkezik konkrét elképzelésekkel azóta sem BDSM szakszavak ügyében. Nem nevezzük nevén a dolgokat, mivel általában nem is tudjuk, van-e rá szakkifejezés, ami passzolna. Szimplán csak kipróbálunk mindent, ami az eszünkbe jut.

Egyikünk sem domináns és egyikünk sem szubmisszív a szavak eredeti jelentése szerint.

Mi csak két gyagya vagyunk, akik élvezik a játékot, a vadulást, az extrém dolgokat.

BDSM, igen.

De csak úgy, lazán, kíváncsian, skatulyáktól mentesen.

Lassan 10 hónapja már.

🥰