Van egy hang, mi belülről szól,
vágy van benne, nincs szó rosszról.
Sokan nézik megvetően,
szolgalétem szenvedően…
Mi másnak kín és rettenet,
az nem jelenti vesztemet.
Hisz öröm ölel, ha csattan ostor,
ha kijöhetek a sarokból…
Onnan, hová térden állva,
meztelenül voltam zárva.
Kúszva jöttem boldogan,
portól izzadt-, koszosan...
Nem érdemlek ennél többet,
jutalom, ha nem gyűlölnek.
Testem éke nyakörv s bilincs,
korbács csíkja legnagyobb kincs…
Nekem ez minden, a boldogság,
testemen a foltocskák.
A szenvedésem nyomai,
Csipeszek tűfogai…
Szolga vagyok, legutolsó,
Gyertya lángja oly szép-, forró.
Rab vagyok, mert azzá váltam,
Gazdám immár megtaláltam…
Hozzászólások (0)