41 - vendégségben

Izgultam egy kicsit, hiszen megint az ismeretlenbe tartottunk. Anna és Barbi valahogy igen könnyen ismerkedtek és nekem még mindig furcsa volt, hogy ennyire sok nő van odakint a nagyvilágban akinek bejön a dominancia. Igaz, hogy az egész napunk erről szólt és bár diszkrét volt, de akinek jó szeme van meglátja az ilyesmit.

Egy takaros kis családi házban találtuk magunkat. Oldalt egy kinti garázs, hátul egy kis kert, a házból egy jókora terasz nyílt kifelé. Hintaágy, függőágyak, kerti bútorok és egy jacuzzi, mely ilyenkor nyáron nem tudom mennyire menő. Odabent hatalmas térben konyha, ebédlő, nappali egyben. Fent voltak hálószobák.

Vendéglátóink Kata és Zita, kissé idősebbek, talán hatvanhoz közel, magasak, olyan értelmiségiek lehettek.

Behordtam amiket vásároltam, addigra mindenki kiment a kertbe, így elpakoltam, majd várakoztam úgy, hogy látható legyek, de ne zavarjak. Anna hívott oda.

-- Gyere csak pé, mutatkozz be szépen. Na, ne légy szégyellős (kissé elvörösödtem).

-- Üdvözlöm hölgyeim.

Letérdeltem eléjük megcsókoltam lábaikat. Azt hittem prűdek és szégyellősek, de nem így volt, előre tolták lábaikat és lerúgták a szandáljukat is, ápolt, festett körmeiket figyeltem közben. Egyikük (Kata) göndör barna hajú, Zita szőke, kék szemű. Hamar feltaláltam magam, Katáék csodálkoztak, hogy megtaláltam minden fontos dolgot. Italokat töltöttem, tálcákon apró harapnivalókat tálaltam és vittem ki gyümölcsöket amiket a hűtőben láttam. Hallottam, hogy rólam beszélnek és általában a férfiakról és arról, hogy milyen hasznos lehet a háznál egy ilyen szolga. Barbi a kezével mutatott a vendéklátóink elé, ebből tudtam, hogy négykézláb, lábtartónak kellek miközben a kerti lócán ültek. Ebben az volt a jó, hogy hallottam amit beszéltek. Persze teljesen levegőnek néztek. Megtudtam, hogy Kata író, vagy költő, Zita pedig valamilyen vállalkozó és ha jól sejtettem, akkor párkapcsolatban lehettek. Olvastak már ilyen történeteket de a valóságban még nemigen találkoztak szolga pasival. Aztán amint hatott az alkohol Zita elkezdett mesélni a munkájáról és arról, hogy mindig is szeretett kivételezni a női és férfi alkalmazottakkal. Izgalmas részleteket osztott meg arról, ahogy elkezdte élvezni, ha a férfiakat szívathatta. Erre volt is oka, mert volt egy férfi az életében, aki csúnyán kibabrált vele valamikor. Éreztem, hogy lábaival elkezdte fejemet lenyomni a földre miközben nevetgélve mesélt.

-- Tudjátok, apró dolgokkal kezdtem. Ebéd szünetben a közeli vendéglőbe jártunk, de nem mehettünk egyszerre mert kevés volt az ülőhely. Úgy rendelkeztem, hogy a pasik később mehetnek, így addigra a finomabb dolgok elfogytak és kevesebb idejük is maradt. Ez izgatott, mert láttam, hogy nem tehetnek semmit ellene. Aztán szabadságra is akkor mehettek a pasik amikor kedvezőtlen volt, vagy drágább periódusban, vagy időben rosszkor. Megpróbáltak jobban a kedvembe járni és elhitettem velük, hogy megéri törni magukat, aztán mégis unfair módon bántam velük. Fizetés emelést is kevesebbet kaptak. A munkát pedig úgy alakítottam, hogy több túlórát kelljen vállalniuk. Lassan ez egy szenvedéllyé vált és néha kirúgtam egy-egy pasit akit meguntam. Volt aki sírt előttem és észrevettem, hogy izgat a férfi sírás.

-- Én pedig élvezem, amikor ezekről mesél - Kata a másik oldalon a golyóimat találta meg a lábával és finoman ütögette, csak annyira, hogy leheletnyi szisszenéseket hallattam. - Mesélj arról a szorgalmas balekről. Nickről.

-- Igen, igen, ez Amerikából költözött haza és volt egy magyar felesége aki kirúgta és albérletben tengődött, de nehezen jött ki a pénzből. Ezért túlórákat vállalt, jól dolgozott, de abból sem jött ki elég jól, mert még tartás díjat is fizetett, valami asszony tartást is.

Ezen mindenki nevetett, hogy milyen balek lehetett.

-- És várjatok, egyszer rajtakaptam, hogy valami bizalmas anyagokat olvasgatott a gépen amikor halkan mögé mentem. Nagyon betojt és persze könyörgött és hárított, hogy nem tudta. Közöltem vele, hogy ki kell rúgjam, hacsak.. és itt ténylegesen nedves lettem a gondolatra. Felajánlottam neki, hogy maradhat, de a túlórákon túl további feladatokat kell végrehajtson. Elsőre az irodák takarítását bíztam rá, ezzel felszabadult a takarítók költsége. Aztán mindig hibákat találtam és kirúgással fenyegettem, ezért sokat könyörgött és egyre jobban élveztem. Mivel szinte semmi szabad ideje nem maradt, így nem volt magánélete, nyaralni sem volt pénze. Mindig előtte meséltük élményeinket és kérdeztük ő mit csinált. Persze többnyire semmit. Aztán sajnos egy idő után mégis elment és többé nem láttam.

Anna nagyokat mosolygott és elmesélte, hogy nálunk én vagyok ugyanaz a pasi, csak engem még jobban ki lehet használni.

-- És el is verhetitek ha akarjátok? Zita hangja mélyebbre váltott és még jobban a fejemre lépett.

-- Persze, sőt egyik kedvenc játékunk az, amikor sírásig verjük.

Anna elkezdte mesélni a mi életünket is, a pofonokat és a többit és egy idő után az történt, hogy mindenki bement a nappaliba és engem terpeszben, hátratett kézzel középre állítottak. Barbi megmutatta hogyan kell kezdeni, pár pofonnal, kisebb tökön rúgásokkal.

-- Tudjátok - vette át a szót Barbi - mindig kell egy ok. Most az az ok, hogy túlságosan szemtelenül nézegette a lábaitokat (jöttek a pofonok). De nem kell elsietni, mert egy pasi sokáig bírja és reménykedik, hogy mi előbb elfáradunk. Ezért jó, ha többen vagyunk és amikor elfáradunk valaki más folytatja.

Anna folytatta, néha adott egy gyomrost is, néha hátulról rúgott oda. Zita elvörösödött a szenvedélytől, hamarosan ő vette át és eleinte gyengén, próbálkozva, majd hamarosan nagy erővel ütött. Kata nemigen akarta kipróbálni, de a közelben ülve mosolyogva nézett.

-- Gyere Kata, ne kéresd magad - hívta Zita - tudom hogy élvezed, csak visszafogod magad.

-- Meglátom..

Kata egészen közel jött és az arcomba nézett. Közben Zita hátulról kínozott és arcom néha eltorzult. Kata arca pedig eleinte kíváncsi volt, majd megváltozott és egy gonosz fény villant meg a szemében.

Folytatása következik...