Meglepetés

Ez volt a második találkozásunk. Illetve, a kávéházit is beleértve, a harmadik.

Pár dolgot már kipróbáltunk a múltkor, tudtam, hogy most mehetünk egy kicsit messzebbre is.

Lenge, combközépig érő kis ruhában mentem. Tudtam, könnyű lesz felhajtani, csak egy kis mozdulat. Ha az asztalra hajolok, szinte magától is felcsúszik.

Magammal vittem a két új eszközt, még az eredeti csomagolásában. Egy fa paskoló. Nem tudom, mekkora, mert jóval nagyobb a doboza, mint amire a kép alapján számítottam. És egy bőr korbács, szintén egyedileg gyártott, ami majdnem elkeveredett az úton. Veszélyesnek tűnt, de gyönyörű volt a megrendelő oldalon a fotón. Ezért is vettem meg, de abban nem voltam biztos, hogy valaha is használni akarom.

Felmentünk a lakásodra. Belekezdtünk. Először csak kis paskolgatás, kézzel. Aztán egy-egy gyengédebb eszközzel. Majd következett a nadrágszíj. Ez már nem túl gyengéden. Mocorogtam az ütések közben.

Tartottunk egy kis szünetet.

- Shall we open them? - kérdezted.

Persze, ki akartam nyitni a dobozokat, ez volt a terv. De nem csak úgy simán. Valami izgalmasabb jutott az eszembe.

Nem tudtam, mennyire komoly a két eszköz. Nem tudhattam előre. Ezért megegyeztünk, hogy egy-egy hatos sorozatot mindkettővel kapok, ami mehet tovább is, ha úgy érzed, hogy többet is bírok.

Nem fogom látni az eszközöket előtte. Nem nézhetem meg, hogy milyenek, mekkorák, mennyire erősek, amikor a kezedbe veszed.

Ráhasaltam az asztalra. Te ott álltál előttem. A két dobozt egyelőre a polcra tetted, amire nem láttam rá ebben a helyzetben. Lassan lehúztam a slicced és elkezdtelek felszopni, miközben nekiálltál az első dobozt kibontani. Hallottam, ahogy szakad a kartonpapír. Selyempapír zizegés. Egyre gyorsabban járattam a számat a farkadon, hogy hangulatba hozzalak. Izgatott a tudat, hogy ott van a kezedben a méretes fa paskoló vagy a bőrkorbács, nem is tudom, hogy melyik és mindjárt használni fogod. A magasban tartottad a kezeid, a fejem fölött. Egyelőre élvezted a kényeztetést, be is hunytad a szemeid egy kicsit és sokáig nem szóltál semmit. Már azt hittem, nem is akarsz fenekelni, amíg végig nem viszlek, amikor egyszer csak erősen magadra húztál, mélyen a torkomig, rászorítottál, majd a hajamnál fogva elrántottad a fejem. Egy gyors pofonnal zavartál össze, aztán mire felocsúdtam, már hallottam is a lépteid, ahogy megkerültél. És hirtelen lecsapott a fenekemre az új, ismerrtlen eszköz és belém hasított a fájdalom. Megfeszült a testem. Felnevettél egy kicsit, majd a hátamra helyezted a kezed.

- Keep calm please. Maradj csak nyugton...