Szolgálatra készen 1

A találkozás és az utazás izgalma egyre fokozódott, amint közeledett a hét vége. Ez lesz az első alkalom, amikor személyes találkozóra kerül sor. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy akarom, de a vágy akkorra már teljesen elhomályosította az ítélőlőképességemet. Hagytam, hogy magával sodorjanak az események. Egészen addig nem volt ilyen gyomorszorongató érzés a lehetőség, hogy szolgasorba hajtsam a fejem, amíg el nem varázsolt a Hölgy a stílusával, a fotóról rám mosolygó kéjes, markáns, de vonzó, nagyon vonzó tekintetével. Kitöltetett velem egy tesztlapot, arra vonatkozóan, hogy mi az amit elfogadhatónak gondolok egy BDSM kapcsolatban és mi az ami kizárt. A maradandó sérülések, a homoszex és a kaviár kivételével bármit elfogadhatónak gondolok és ezt le is írtam. A nagy távolság miatt először úgy tűnt, hogy nincs esélyem nála, de a kitartásom talán imponált neki és meggyőzte arról, hogy ne tegyen a "lomtárba". Néhány részlet tisztázása után a Hölgy úgy döntött, megengedi, hogy lássam. Kb 300 km-t kellett utaznom, mire odaértem a találkozónk színhelyére. Ez egy panzió volt, ahol a Hölgy nevére szobát foglaltam egy héttel korábban. A panzió kávézójában beszéltük meg délután 4-re. Hamarabb érkeztem, és szorongva vártam, hogy belépjen az ajtón. Már éppen kezdtem elbizonytalanodni, amikor úgy 20 perc késéssel megjelent az ajtóban egy kb 175cm magas, 90kg súlyú erőteljes alkatú, de rendkívül nőies megjelenésű igazi dáma. Picit térden felül érő fekete szoknyában, alatta fekete harisnya és a kb 39-es lábain félmagas, tűsarkú fekete bőr cipő. Felül világos szürke rövid kis szövetkabát. Nem volt szép arca, de volt benne valami nagyon vonzó. Nem is vonzó, hanem inkább varázslatos. Igen, ez a legjobb szó rá, varázslatos. Teljesen elvarázsolt a tekintetével, mondhatni elbűvölt. Szinte el sem mertem hinni, hogy Ő az. Odalépett az asztalhoz, megvárta amíg felállok, és kezet nyújtva bemutatkozott. Megkért, hogy segítsem le a kabátját, majd helyet foglalt. A szívem majd kiugrott a helyéből, és azt sem tudtam, mit mondjak. Nem is kellett beszélnem szerencsére, csak ha kérdeztek. A kérdésekkel pedig nem volt gond.
- Szóval azért utaztál ilyen sokat, hogy láss engem, vagy ennél többet is akarsz?
- Nekem már az is nagy öröm, hogy most itt személyesen láthatom.
- Nem ezt kérdeztem, hanem hogy ezen kívül mi a szándékod? Beszélj nyíltan!
- Szenvedélyesen vágyom arra, hogy szolgájává tegyen! Nem tudom, hogy mit kell tennem ezért, mert eddig még nem volt ilyen kapcsolatom.
- Miért, eddig mit csináltál?
- Házasságban éltem. Úgy 4-5 hónapja váltunk el. Egy nővel volt szexuális kapcsolatom eddig egész életemben, a volt feleségemmel, de ő hallani sem akart a femdom játékokról.
Most pedig, bármit megtennék, hogy valóra váljon az álom.
- Bármit?
- Természetesen azt a néhány dolgot kivéve, amit a teszten megjelöltem. De azon kívül bármit.
- Rendben!
Közelebb hajolt, tágra nyitott szemekkel a szemembe nézett és ezt mondta:
- Tegyél úgy, mintha valamit leejtettél volna, bújj le érte az asztal alá. Mivel elfelejtettél kezet csókolni a bemutatkozásnál, ezért most a lábamra adsz csókot. Szenvedélyesen! Na rajta, ha tényleg komolyan gondolod!
Nem csináltam még ilyet korábban. Egyrészt szégyelltem magam, mert bárki láthatott, másrészt megbizseregtem attól, amit teszek és nem utolsósorban büszke voltam rá, hogy szolgálhatom Őt. Miután minden úgy történt, ahogy mondta, így szólt:
- Jól van szolga! Mostantól így hívlak! Te pedig természetesen Úrnőnek szólítasz! Most pedig állj fel, és kövess engem 8-10 lépés távolságból!
Rogyadozó lábakkal, de izzó szenvedéllyel indultam utána. Pedig ha tudtam volna, hogy mi vár rám, lehet, hogy elszaladok. Menekülésről azonban szó sem lehetett. Rabul ejtett, megigézett. Követtem volna bárhová! A 2. emeleti szoba ajtajából visszanézett, hogy követem-e. Mintha bátorító lett volna a mosoly az arcán amikor intett, hogy merre menjek.
Vagy nem is tudom, lehet hogy inkább olyan volt az a mosoly, mint valaki olyané, aki ínyenc és az utolsó falatot a végére hagyva, most éppen arra készül, hogy lenyelje.
Mire utolértem, már a fotelben ült keresztbe tett lábakkal. A fürdőszoba irányába mutatott a gyönyörűen ápolt égő vörösre lakkozott ujjaival.
- Menj zuhanyozni! - mondta. Azt vedd fel, amit a polcon találsz!
Az előkészített ruha egy fekete alsónadrág volt és egy fekete bőr pánt szegecsekkel, amit a méretéből ítélve nyakörvnek gondoltam. A rajta lévő karabiner is erre utalt, tehát amikor elkészültem, végül azt is a nyakamba csatoltam, majd kiléptem. Az Úrnő ugyanúgy ült és alaposan végigjáratta rajtam a szemét. Mindig is szégyellős voltam, ezért most is leforrázva álltam ott a szégyentől, amiért majdnem teljesen meztelenül ott állok egy elegáns, szigorú tekintetű, tanárnő kinézetű Úrnő előtt.
Amint ott ült előttem, a szoknyája kicsit térd felé csúszott, a világos szürke blúzát pedig majd szétfeszítették a csipkés szélű melltartóban gyönyörűen feszülő hatalmas mellei. Észbontóan vonzó volt. Ezért mikor azt mondta, hogy folytasd szolga, amit lent félbehagytál, akkor mintegy mágnes vonzott a lába elé az ellentétes pólusával. Térdre rogytam, és remegő ajkakkal leheltem csókot a fekete bőrrel fedett lábfejére. Mivel további utasítást nem kaptam, a sarkát a kezembe véve kicsit megemeltem a lábát és áhítattal folytattam mindaddig, amíg el nem hangzott az "abbahagyhatod" vezényszó!
Felállt, elővett az egyik fiókból egy olyan másfél méter hosszú fekete bőr szíjat és a nyakamon lévő karabinerhez erősítette, majd négykézlábra parancsolt, és a póráz végét a kezében tartva rántott egyet rajta, mintegy ezzel jelezve, hogy kövessem. Az események a fürdőszobában folytatódtak ... (A történetet a fantázia szülte, de egy bizonyos Hölgy ihlette. A folytatáshoz szívesen várom az ötleteit Neki vagy bárki másnak!)