Legszebb kapcsolat

Ez a történet itt kezdődött, ezen az oldalon.

Nap mint nap rengeteg emberrel kommunikálok, de volt egy fiatal férfi, aki MINDENT meg akart tenni a figyelmem legapróbb morzsájáért is.

Először azt hittem, ő is csak egy lesz a sok közül. Szokásosan kezdődött a beszélgetésünk: mióta vagy itt, mi az, ami felizgat, mit szeretsz stb.

Aztán eljött az a pont, amikor bizonyítania kellett, hogy az Úrnője minden egyes szavát árgus szemekkel lesi.

Mondtam neki, hogy lepjen meg valamivel. Úgyis tudja, mit szeretek a legjobban!

Nevezzük őt most Barnabásnak.

Barnabás mindenféle hezitálás nélkül utalt nekem egy olyan összeget, ami körülbelül kétszerese volt annak, amit a szolgálóim átlagosan szoktak küldeni.

Természetesen nem voltam lenyűgözve, hiszen akad olyan szolga, aki azt hiszi, hogy ezzel már meg is vett magának.

Mondtam is neki:

„Szép trükk, de ennyivel sajnos nem kenyereztél le!”

Barnabás nem jártatta feleslegesen a száját. Tudta, hogy nem a szavak fogják igazán célba vezetni. Az ő célja ugyanis egyszerű volt: egy csodálatos Úrnőt boldoggá tenni és szolgálni.

Ezek után minden szó nélkül újra utalt.

Mondtam neki, hogy ha tényleg ennyire elhivatott, és valóban az én szolgám akar lenni, akkor ismételje meg még egyszer, és megtartom.

Ő ezt is megtette.

Itt tudatosult benne igazán az, amit korábban már leírtam: hogy őt valójában a nők kiszolgálása élteti.

Ezek után már egy szavamba sem került.

Barnabás tudta, mikor kell és mennyit kell küldenie. Tudta, mikor és mennyit kell beszélnie ahhoz, hogy közel tartson magához.

Személyesen is találkoztunk. Elvitt egy gyönyörű, drága étterembe Pécsen, és kellemesen csalódtam benne.

Nem kellett fölényesen viselkednem vele. Nem igényelte, hogy parancsoljak neki, hiszen alapból teljesen alám rendelte magát.

Itt a dominancia egy egészen más formában jelent meg.

A találkozónk után egy szó nélkül hazavitt. Nem kért semmit. Csak szolgálni akart.

Miután hazaért, elutalta a lakbéremet, pedig még csak meg sem említettem neki, hogy tegye ezt.

Egy szó nélkül fizette a lakhatásomat, a szolárium- és az edzőtermi bérletemet.

Megkért, hogy küldjek neki olyan ruhadarabokat és cipőket, amelyek tetszenek nekem. Pár napon belül ezek már a lakásom ajtajában vártak.

Kifizetett egy hétvégi kiruccanást nekem és a legjobb barátnőmnek.

És mindezt úgy tette, hogy kérnem sem kellett.

Barnabás olyan sokat adott, és olyan keveset kért cserébe…

Ha pedig mégis kért valamit, akkor is csak annyit, hogy legyek boldog, és élvezzem ki mindazt, amit tőle kaptam.

A szavaival élve:

„Mi értelme az én férfi létemnek, ha nem egy ilyen csodaszép Úrnő szolgálatában töltöm? Mit ér minden, ha nem láthatom Önt boldognak? Semmit…”