Magánóra

A reggel fénysugarai átszűrődtek a vastag függönyök résein, pislákoló fényeket vetve a parkettára. Zoltán mester íróasztalánál ült, egy régimódi, bőrborítású székben, amely halkan nyikorogott minden apró mozdulatánál. A levegőben dohos papír és a hideg tea keserű illata lengedzett.

- Zoltán mester? - Linda hangja halk volt, szinte alig hallható a faajtó mögül. - Beléphetek?

- Gyere be, te haszontalan diáklány - válaszolta a mester, hangja mély, parancsoló volt, de érződött benne egyfajta fáradt érdeklődés is.

Az ajtó kinyílt, és Linda belépett a szobába. Magas, karcsú termete szinte kitöltötte a küszöböt. A rövid, pliszírozott szoknya alól kilátszott a sima combok feszes bőre, a fehér poló alatt pedig a dús mellek körvonalai rajzolódtak ki. Nincs melltartó. Nincs bugyi. Majdnem pontosan úgy érkezett, ahogy a mester megparancsolta neki a telefonhívásuk során.

- Jó reggelt, mester - mondta, és a tekintetét a padlóra eresztette. - A... a feladatot...

- A feladatot? - vágta közbe Zoltán, és lassan felállt. - Milyen feladat?

- Az írá... írásfeladatot. Amiről...

- Ó, a szövegírásról. - Zoltán lassan körbejárt Lindát, mintha egy kiállított tárgyat vizsgálna. A szeme végigfutott a hosszú lábain, a kerek fenekén, amelyet a szoknya éppen hogy takart. - Hát, lássuk, mit hoztál.

Linda reszketve nyúlt át a táskájáért, de Zoltán megállította.

- Ne izgulj. Nem a te papírod érdekelt. Inkább a te... "szöveged".

Linda arca kivörösödött. A mester a mellei felé nyúlt, és a poló szegélyét megfogva hirtelen felfelé rántotta. A dús, telt keblek kicsusszantak a fehér anyag alól, a bimbók már ágaskodtak a hidegtől és az izgalomtól.

- Látom, felkészültél - morogta Zoltán, és ujjai végigfutottak a bimbókon. - De nincs melltartód. Szemtelen lány.

- Elnézést, mester - suttogta Linda, a hangja remegett.

- Ne kérj elnézést - már csippentette is a mellbimbó csipeszeket, melyeket a felizgult lány szinte észre sem vett.

Mutasd meg, mit tanultál.

Zoltán leült a székére, és Lindát maga elé húzta. A szoknyáját felhajtotta, felfedve a sima, csupasz puncit, amely már nedvesen csillogott a fényben.

- Így kell. A szövegnek van kezdete, van középe és van vége. És a te kezdeted...

Ujjai hozzáértek a Linda puncijához. A lány felnyögött, a testét egy hirtelen izgalom futotta végig. A mester ujjai lassan, körkörösen mozogtak a csikló körül, majd óvatosan, de határozottan becsúsztak a nedves lyukba.

- Ez a bevezető - suttogta Zoltán. - Felkelti az érdeklődést. Megfogni az olvasót.

Linda a mestert vállánál fogta, a lélegzete felgyorsult. A mester ujjai egyre mélyebbre hatoltak, a hüvely fala szorosan fogta őket, mintha nem akarná elengedni.

- A közép a cselekmény - folytatta Zoltán, miközben a másik kezével Lindát az asztalra fektette. A lány a hideg fára feküdt, a melleit a fa nyomta. - Feszültség, dráma.

Zoltán letérdelt Linda mögé, és az arcát a puncijához fúrta. A nyelve érintésére a lány felbőgött, a tested egy rázkódás vonta át. A mester nyelve gyorsan, ügyesen mozgott, a csiklóját korbácsolva, a nedveit ízlelve. Linda a lábait széttárta, megadva magát teljesen.

- És a csúcspont... a katarzis - mondta a mester, miközben felállt. A nadrágját levette, és a kemény, dühös fasz ágaskodott. Egy pillanatig csak nézte a lányt, aki az asztalon feküdt, a popsija magasba emelve. Gyönyörködött a nedves bejárat és a hívogató ánuszban.

- Aztán jön a megoldás.

A faszát a nedves puncihoz illesztette, és egyetlen hatalmas, mély lökéssel benyomta. Linda sikoltozott, a hangja a szobában visszhangozott. A mester nem volt gyengéd. Gyorsan, erősen, szinte állatiasan döngölte, minden lökéssel mélyebbre hatolva. Linda az asztalt szorította, a körmei belevájtak a fába.

- Így kell írni, te kis szajha - lihegte Zoltán. - Szenvedéllyel, energiával. Ne legyen benne gátlás.

A mester az orgazmus határára sodorta, majd hirtelen kihúzta faszát. Linda felkiáltott csalódottságában, de a mester nem törődött vele.

- A történetnek még nincs vége - mondta, és egy krémet vett elő az asztalfiókból. A hideg, gél állagú anyagot Linda popsilyukára kente. A lány a hidegtől felszisszent, de nem tiltakozott. A mester ujjai behatoltak a szűk, ringós lyukba, alaposan bekenve mindenhol. - A prológus után jön az epilógus.

A faszát a szoros popsilyukhoz illesztette. Linda a levegőért kapott, a teste feszessé vált a félelemtől és az izgalomtól. Zoltán lassan, de határozottan benyomta a faszát a popsi lyukba. A lány felnyöszögött, a hangja tele volt fájdalommal és örömmel. A mester nem hagyott neki időt a megszokásra. Keményen, gyorsan kezdte döngölni, a heréi Linda fenekéhez csapódtak minden lökéssel.

- Tanuld meg - lihegte Zoltán. - A szövegnek van súlya. Van ereje.

A mester egyre gyorsabban mozgott, a lélegzete fulladozóvá vált. Linda a fájdalmat és a gyönyört egyszerre érezte, a teste megfeszült, az agyát elborították az érzések. Aztán a mester felnyögött, és a forró sperma kitöltötte a lány popsiját, mi több bőven ki is folyt belőle. Linda a gyönyörtől és a kimerültségtől remegett, a teste eelnyűtten az asztalra borult.

Zoltán kihúzta magát, és egy zsebkendővel letörölte a farkát. Ránézett a lányra, aki a farkán feküdt, a teste meggyötört, de elégedettnek tűnt.

- Ez volt a mai óra, Linda - mondta, a hangja ismét nyugodt, szinte hűvös volt. - Holnapra írj egy esszét arról, mit tanultál a mai "szövegírási órán". És ne legyél felkészületlen.

Linda lassan felült, a ruhája rendezetlenül lógott rajta. A tekintete a mesterre szegeződött, a szemében meghasonlás, de valami mélyben mégiscsak a behódolás csillogott.

- Igen, mester - suttogta. - Megteszem.