Felavatás

Elég merész ötlet. Első randira eszközökkel menni. De érdekeltek a frissen beszerzett vadiúj pálcák, amik eddig még ki se próbáltam. Végül is most se feltétlenül kell használni őket. Majd meglátjuk, mi lesz. Beszélgetünk, aztán eldöntöm, hogyan folytassuk.

Négy-öt pálca, a vékonyabbaktól az egészen komolyig. Meg egy jókora, kép alapján gyönyörű, meggyfa színű paskoló. És egy szép, míves, fonott bőr korbács. Ez volt a repertoár. A pálcákat kicsomagoltam, amikor jöttek, kivettem, megnéztem, visszatettem. A másik kettő még bontatlan dobozában hevert.

Egy belvárosi kávézóban találkoztunk. Rendeltünk. Beszélgettünk.

Kinél hogy kezdődött. Élmények. Vágyak. Egyezések. Különbségek.

Aztán az eszközökre terelődött a szó. Felkeltette az érdeklődését a batyum.

Megnézzük?

Itt, nyilvánosan? Itt biztosan nem.

Nem is itt gondoltam. Felmehetünk hozzám, ott kicsomagolhatod és szemügyre vehetjük őket nyugodtan.

Elgondolkoztam. Haboztam. Felmenni a lakására? Ismeretlenül… Aztán elővenni az eszközöket. Kockázatos lehet…

Nem voltam kifejezetten abban a hangulatban, hogy használjuk is őket. De jó lett volna már valakivel elővenni, nézegetni. Beszélgetni róluk, ismerkedni.

Ha nem bánod, hogy csak megnézzük őket, akkor lehet róla szó. Most nem akarok többet. Meg még nem is tartunk ott.

Ezt teljesen rád bízom. Én is megmutatom, mi van otthon és folytatjuk a beszélgetést. Semmit sem kell elsietni.

Akkor jó. Beszélgetni lehet róluk. Kíváncsi is vagyok a véleményedre.

Meg hogy hogyan állnak a kezedben, milyen a hangjuk, a suhogásuk… gondoltam magamban, de ezt már nem tettem hozzá hangosan.

Akkor mehetünk is. Nem lakom messze - tessékelt a kijárat fele.

Egy régi bérházba érkeztünk. A falak biztosan vastagok, konstatáltam magamban. Ha csak át nem építették, újonnan.

Kicsit kevés a fény ezen a részen, de a körfolyosóról se látni be és nem is hallatszik ki semmi - mondta, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

Elmosolyodtam.

Egy pohár víz mellett folytattuk a beszélgetést. Tetszett a berendezés. Nagy, stabil bútorok a lehúzott redőny félhomályában. Egy szép, masszív dívány, amin most én foglaltam helyet, szemben pedig, ahol a házigazda ült, pasztell sárga és zöld színekben pompázó méretes, kárpitozott karosszék. Megmozgatta a fantáziámat mindkettő. Lehet, hogy egyszer majd a karosszék mögé állok és a támláján áthajolva a karfákba kapaszkodom. Vagy valaki a térdére fektet ezen a díványon, esetleg át a plüss karfán, kinyújtott lábakkal, hogy a karfa magasabb része kerüljön a fenekem alá. Az ülő részre nem fekve, hanem könyökölve lenne hely a kis csengettyűs mellbimbócsipeszeimnek. Aztán, ha jól körülnézünk, biztosan találunk olyan alkalmatosságot is, ahova ha arra vágyunk, kikötözhet…

Na, de elkalandoztam a berendezéssel. Itt még nem tartottunk. Csak az eszközöknél. Hamar előkerültek.

Végigsimítottuk a pálcákat. Egy vékony, kétágú, rövidke, térdre fektetéshez. Egy másik, még mindig elég vékony, de már hosszabb. Jó csípős. Csattanós. Ezt kicsit kipróbáltam már otthon, onnan tudom.

Egy centi vastag körüli rattan, amit kedvencként tartottam számon. Komoly eszköz lehet a megfelelő kézben, a megfelelő erővel. Pont jó. A pálcát tartó kézre van bízva, milyen erővel használja, de a visszajelzéseimmel én irányítom. És ezzel el lehet menni a határaimig, tudom jól. Már csak a partner kell hozzá, aki ezt tudja és élvezi.

Az utolsó két pálcához értünk. Egy vastagabb, masszív bambusz, amit nem akartam használni, egyelőre semmiképp, csak mégis elhoztam, hozzácsapva a többihez, merő kíváncsiságból. És egy merev, de mégis rugalmas műanyag, ami teljesen más stílus. Kicsit inkább olyan, mint egy gumibot. Tudtam, hogy ez nem az az érzés, amire vágyom, de kíváncsi voltam rá és nagy kedvezményt is kaptam az eladótól a rattan sorozat után.

Aztán még a két papírdoboz, ami felbontásra várt. Nem akartam otthon, egyedül. Papírforma szerint egy gyönyörűen kidolgozott fa paskoló az egyikben és egy nem kevésbé szép, igényes, barna bőr, fonott nyelű korbács a másikban. Mindkettő a tengerentúlról.

Kibontottuk ezeket is. Kézbe vettem. Végigsimítottam. Izgató volt…

Biztosan nem akarod kipróbálni őket? Érezni, milyenek? Hallani, ahogy csattan?

Dehogynem akartam.

Jó, de… tényleg csak ismerkedni. Csak egy ütést mindegyikkel.

Elnevette magát.

Hát jó. Legyen. Ha neked elég lesz ennyi…

Jó, lehet, hogy valamelyik megtetszik. Akkor majd meglátjuk a folytatást. De most egyelőre csak kipróbálni, megismerni szeretném őket. És ehhez jobb, ha egyenként, de csak egy ütésre vesszük elő őket.

Megegyeztünk, hogy csak egyetlen ütés erejéig próbáljuk ki mindegyik eszközt. De azt akkor rendes erővel. Különösebb bemelegítés nélkül. A két kis vékonyabb pálca lesz a bemelegítés.

Oké, csak… arra kérlek, vigyázz rájuk. Nehogy eltörd a kis vékonyakat.

Nem először van pálca a kezemben, ne félj. Láthattad, nekem is rendes eszközparkom van. Nem most veszek nádpálcát először a kezembe, nem ma kezdtem a fenekelést. Bízhatsz bennem. Egy rendes ütés mindegyikkel, ahogy megbeszéltük.

Elhelyezkedtem a díványon, a háttámlára hajolva, könyökeimnél a kezemet összekulcsolva. Olyan széles terpeszben, ahogy csak tudtam, hogy még épp ne csússzon szét a két lábam. A fenekemet kidomborítottam és vártam. Tudtam, hogy egy ütés nem sok, annyit biztosan kibírok. Ha pedig valamelyik eszköz túl erősnek bizonyul, lesz időm összeszedni magam utána. Sehova se sietünk. És legalább kiderül, melyik eszköz tetszik használat közben is. És hogy mennyire tud ez az új, ígéretes randipartner fenekelni. Meg hogy mennyire élvezzük. De leginkább az eszközökre voltam kíváncsi. Hogy megérte-e őket megvenni. Fogjuk-e tudni használni, bárkivel is. Most majd kiderül…

Ha pedig megtetszik a dolog, akkor futhatunk egy újabb kört, most már mondjuk hármas szorzóval, aztán a vékony kis pálca adja magát, hogy jó lenne cicire, ha meg abból már elég, akkor jöhet egy rendes fenekelés a centi vastag rattannal, mondjuk két tizenkettes sorozat. De ezt persze neki még nem mondtam. Csak felkészültem, vettem egy nagy levegőt és összeszorítottam a fogamat.

Kezdhetjük? - kérdezte, az első pálcát suhogtatva a levegőben.

Hátra se néztem, csak még jobban kidüllesztettem a fenekem és bólintottam.

Na nézzük, mit tud a pálca, meg aki használja, egy-egy ütés nem a világ vége, hadd szóljon, gondoltam...