Új életem. A kezdet! 1. rész

Átlagos életet éltem a hétköznapokban: munka, szórakozás, pihenés. Nemrég ért véget a kapcsolatom, és kicsit padlón voltam, de a barátaim segítettek a nehéz napokban. Szerdánként pszichológushoz járok, aki segít kibeszélni magamból a felszín alatti dolgokat, a gondolataimat. Az egyik szerdán kérte, hogy később menjek, mert elő szeretne készülni a beszélgetésünkre. Réka egy gyönyörű pszichológusnő, pont az esetem, és szerintem tudja is, de én a betege vagyok, és ezt a határt nem lépjük át. Este 9 óra a megbeszélt időpont. Pontosan érkezem, csengetek, egy kedves női hang szól a kaputelefonba: ’Gyere, pontos vagy, ezt szeretem.’ Mikor belépek, meglepett, hogy egy köntösben fogadott. ’Vedd le a cipőd, és foglald el a helyed a kanapén! Hozok egy teát, és kezdünk.’ Nagyon fura volt a viselkedése, de lefeküdtem a kanapéra, és vártam. Két pohár volt nála, az egyiket mellém tette, és leült velem szemben. ’Mielőtt elkezdjük, igyál!’ Beleittam, nagyon fura íze volt, de a felét megittam. ’Ma egy kicsit más lesz, a vágyaidat fogom felszínre hozni, mert ezek okozzák a kapcsolati kudarcaidat.’ ’Rendben’ – mondtam. ’Először is többször mondtad, hogy a nőkben az anyaság vonz, hogy szereted, ha babusgatnak, és a mellek a kedvenceid.’ Egy kicsit széthúzta a köntösét, és a mellei szinte kibugyantak, láttam a bimbóudvarát. ’Tessék, látod, máris ide fókuszálsz, mint egy kisbaba’ – és egy kis mosoly jelent meg az arcán. Éreztem, hogy a szemeim leragadnak, valami álmosság jött rám. ’Igyál, kicsim’ – mondta. – ’Finom teát főzött a mamikád.’ Mi történik velem, és miért beszél így velem? Felállt és mellém ült. ’Tudom, így nem tudsz inni, a mamikád átönti cumisüvegbe, mindjárt hozom.’ Mikor visszatért, egy cumisüveg volt nála és egy táska. ’Ezt most megiszod, és alszol egy nagyot, addig a mami átöltöztet és vigyáz rád.’ Elsötétült minden, már nem tudtam magamról, elaludtam.

Mikor felébredtem, lassan visszatért a látásom. Egy rácsos ágyban feküdtem, a kezem-lábam kikötve, a számba egy cumi volt rögzítve, pelenkát viseltem, és egy állvány volt a kiságyam mellett, amiből a cső a pelusomba vezetett: beöntést kapok... Csend van, és én se tudok megszólalni. Kinyílt az ajtó, és Réka jött be. ’Fent vagy, kisbaba?’ Csak pislogtam, nem tudtam megszólalni a cumi miatt. Leült mellém. ’Félsz? Nem kell, mostantól kicsit más lesz az életed. Egy hete vagy itt nálam, a terápia alatt a teádba altatót tettem, és azóta is kábítva vagy. Rengeteg képet készítettem rólad. A kezelésed, az átnevelésed kb. három hónapra tervezem, utána az új szüleidhez kerülsz. Beszédkorlátozás, mozgáskorlátozás, pelenkaelfogadás, ételmódosítás, táp és szopizás. Ha úgy ítélem meg, hogy készen állsz, elfogadod, hogy kisbaba vagy, és beletörődtél, hogy mindig függeni fogsz az új családodtól, akkor átadlak nekik. Most megetetlek és tisztába teszlek, utána kimegyünk a levegőre.’

Leengedte a rácsot az ágyamon, és mellém ült, megsimogatta a fejem, és megpaskolta a pelusomat. ’Na, úgy látom, kifogyott a folyadék, mindjárt kihúzom a csövet a popsidból.’ Lassan, ahogy kihúzta, éreztem, hogy elárasztom a pelusom. ’Ügyes vagy’ – és megpaskolta. ’Most eloldozlak, ne mozdulj meg, majd én mozgatlak, a baba nem mozog. Az egész szoba be van kamerázva, és többen figyelnek. Most megetetlek.’ Eloldozott, és a fejemet az ölébe tette. Lekapcsolta a melltartóját, és a számba nyomta a mellét. ’Szopizz, sok teje van a maminak, jól fogsz lakni.’ Meg sem mertem szólalni, csak szopiztam, és nagy szemekkel néztem Rékát. ’Pisilj be, hallani szeretném, ahogy csörög, engedd el magad, gyerünk’ – és megsimogatta a pelusom. Beleengedtem, nagyon tele volt már, és éreztem, hogy kicsit kicsorog. Felkacagott. ’Ügyes vagy, picim, most tisztába teszlek, és kiviszlek babakocsival sétálni.’ Volt a szobámban egy nagyméretű pelenkázószekrény – persze minden bútor ide készült, mert bár bababútorok, felnőtt méretűek. Felfektetett és kicsomagolt, ott feküdtem szétnyitott lábakkal, és vártam, hogy rám kerüljön a tiszta pelenka. Szépen bekrémezett és hintőporral beszórt, babailatom lett, becsomagolt és felültetett. ’Most rád adom a bodyt, és beteszlek a babakocsiba.’ A kocsi úgy nézett ki, mint egy átlagos babakocsi, de mélyebb volt, így kényelmesen belefértem. Réka betakart, és rögzítette a cumimat. Kaptam egy sapit, a kezemre-lábamra pedig zsákot, hogy ne tudjak fogni. Kimentünk az utcára, nem tudom, meddig sétáltunk, mert a zárt kocsiból csak Rékát láttam..

folyt.köv.