Balatontól hazafelé jövet történt a vonaton (1)

Már a nagy kánikula után hideg betörést jelzett a meteorológia másnapra, ezért mivel legfeljebb 28-30 fokot jósoltak, de még meleg Balaton vizet, így hirtelen elhatározásból rendeltem a másnap korai sebesvonatra helyjegyet. Másnap korán keltem, mert még a Déli pu-ra való kiérkezésem előtt Gedeont is meg akartam látogatni, enni és inni adni neki, kiganézni és csak ez után elindulni a Balatonra.

Még időben kiértem a vonathoz, az indulása előtt vagy 10 perccel és elfoglaltam a helyemet. Nem klímás volt a kocsi, mert motorvonat volt csak, de azért nem volt túl meleg sem. Hamar leértünk és Balatonszentgyörgy után már szedelőzködni kezdtem, mert a következő állomásnál le akartam szállni. Ismertem ezt a helyet, többször is nyaraltam már itt.

A vonaton nem mertem reggelizni, bár hoztam magammal szendvicset, mert csak késsel tudok a műfogaim miatt enni és sokan voltunk a vonaton, minden hely foglalt volt, ezért nem mertem ott enni. Leszállás után – már elmúlt 9 óra – így kinyitott a cukrászda, melynek árnyékos terasza van, így ott telepedtem le megenni a magammal hozott szendvicseket, de hozzá a tejeskávét már ott rendeltem meg. Mikor végeztem, felsétáltam az üdülőházhoz és bejelentkeztem ebédre, amit ki is fizettem. Szerencsém is volt, mert hideg gyümölcsleves és sült hús körettel, salátával volt az ebéd.

Az ebédig az idő eltelt az üdülőház kertjében sportolással, pingpongoztam is több sráccal, s még párost is játszottam, amit meg is nyertünk.

A finom ebéd után jól esett a kávé fagylalttal, no meg az egy üveg sör mellé. Kicsit szundítottam a hűs foyerban, az egyik fotelban, s felébredés után már indultam is le a vasútállomásra, helyjegyet venni hazafelé. Így azt is megtudtam ott, hogy nem sokkal fél öt után megy innen az utolsó közvetlen járat a Déli pályaudvarra, így azzal mentem, mert a későbbiekkel menvén legalább egyszer, vagy többször át kellett volna már szállni.

Az indulásig jót fürödtem a Balatonba, bár vízi taxi jól jött volna, mert igen sokat, majd egy km-t kellett begyalogolni, hogy mély vízhez jussak az úszáshoz. Szél volt ugyan, de nem vészes még s a Nap is csak mérsékelten tűzött, nem volt nagy UV sugárzása. Szóval kellemes volt.

Időben kijöttem a vízből, volt időm megszáradni is, no meg míg visszafelé mentem az állomásra fagyizhattam is még a vonat megérkezéséig. A helyjegyem az utolsó kocsiba szólt, annak is majdnem a végébe. Szerencsémre a Balaton oldali részre, a folyosó melletti ülésre, mellettem egy fiatal srác ült az ablaknál, de már aludt, mikor felszálltam.

Hamarosan megtelt a kocsi a felszállókkal. Egy egész nagy létszámú csoport is felszállt ott, mind a mi kocsinkba, így alaposan tele lett az velük. Egy srác - egy majdnem velem szemben lévő - négyes ülésre ült le, a menetiránynak háttal. Hamarosan még többen is jöttek s ültek le oda hozzá, de hamarosan fel kellett állniuk, mert megjöttek a helyek jogos tulajdonosai, így előrébb mentek ebben, vagy a következő kocsiba. A srác elő is vette a gitárját és egy szivacsdarabbal lefogva már gyakorolt is – hang nélkül – azzal. Még nem láttam ilyent, ezért jobban is megnéztem, figyeltem őt.

Maga a srác is érdekes volt, mert egy hófehér pólót viselt felül, ami a szorosan a testére simult, míg alul egy igen bő szárú, színes mintázatú sportgatyát, amiből később – mikor izgalomba jött – kikandikált a lomposa, de erről majd később.

Még a Balaton mellett haladtunk, néztem ki az ablakon, hiszen nem tudhattam, mikor jutok újra le a nyáron, ha lejutok, ide. Balatonaliga után azonban felálltam és végig sétáltam a vonaton, mert hideg üdítőt nem vettem az állomáson, itt akartam a vonaton. Így biztosan hideg lesz, a hűtőből.

Már az is érdekes volt, ahogyan végigmentem az öt kocsin, ami mind klimatizált volt, egymás után, majd jött egy spéci kocsi, ami a kerékpárokat és nagyobb csomagokat szállította, majd utána egy kocsiban ültek még, de abban nagy volt a huzat, mert minden ablak le volt húzva, nem volt klíma ott. Ez után jött csak az étkezőkocsi, aminek egy része asztalosan volt berendezve, ahol ülve lehetett rendelni a pincértől, de ez már klimatizált volt. Ez után egy részen volt a konyha elhelyezve, majd jött a büfé rész. Itt tudtam magamnak kávét és sört rendelni, valamint fel is tudtam ülni az ablak előtti magas pulthoz, innen az ablakon át még láttam éppen láttam a Balatont. Megittam a kávémat és elszürcsöltem a sörömet is, majd mentem vissza a helyemre az utolsó kocsiba, ahol a mellettem üllő srác még mindig aludt. Én meg újra kezdtem a nézelődésemet a gitáron játszó srácon.

Most jobban megfigyeltem, hogy színes, mintás, bő szárú sportgatyában volt, amit lazán még följebb is húzott a lábán, mert közben elővett egy kis lábtartót is, amire feltette a bal lábát, így jobban és kényelmesebben rátámaszthatta arra a gitárját, de ez egyben azt is eredményezte, hogy a kissé széttett lábai között – éppen és szépen – beláttam az öléig, láttam a lassan merevedő lomposát, mi kezdett kiemelkedni az ölében lévő szőrbokorból, no meg a lassan csupasszá váló makkja pedig kikukucskált a felhúzott és szabaddá vált sportgatyájából.

A srác csak játszott, játszott elmerültem, még kicsit a nyelve is kilógott a szájából nagy izgalmában, ahogyan a zenélésre koncentrált.

A hangszóró bemondta, hogy Székesfehérvár következik és hogy a vonat utána már csak Kelenföldön és majd a Déli pályaudvaron áll meg.

Sokan felálltak, mivel a csoport tagjai is mind itt szálltak le, ezért a kocsi leszálló ajtajainál gyülekeztek, sorakoztak. Így tettek a még mindig elmélyülten játszó, gitározó sráccal szemben üllő fiatal pár is, de a mellettem lévő srác is felébredt, összeszedelőzködött és ő is beállt a leszállók sorába..

Székesfehérváron kicsit hosszabban álltunk, mire mindenki le- és fel tudott szállni.

A mi kocsink hátulja szinte kiürült a sok leszálló következtében s az újabb felszállók – szerencsénkre - nem ide jöttek, szálltak fel, hanem előrébb lévő kocsikba oszlottak el..

Jöttek viszont vissza először csak hárman, a gitározó srác társai az előrébb lévő kocsiból. Két srác vele szemben ült le, a fiatal pár helyére, de a harmadik társuk az előttem lévő ülésre huppant le. Ők is a gitáros sráchoz hasonló tág, bő szárú sportgatyát viseltek és fehér pólót felül.

Hamarosan mikor a vonat is elindult, ők is elkezdtek hangosabban beszélgetni, ugratni a negyedik társukat, hogy vagy vegye ki a szivacsot a húrok alól, hogy ők is hallják milyen hamisan játszik, majd már másra is tettek megjegyzést, mert különösen az előttem üllő srác szintén látta a gitáros srác izgalmát és a kikandikáló lomposát.

A megjegyzésekből arra lehetett következtetnem, hogy ahol előtte pár napig aludtak, valamilyen sátortáborban, együtt, egy sátorban voltak és nudista hely lehetett, mert bizony látták egymás lomposát. Csak az a srác volt „mezítelen csiga”, aki előttem ült, mert egy idő után már őt kezdték ugratni, ne takargassa a magáét, hiszen a szőreit, szőrbokrait úgy sem láthatják, mert nincs neki.

Egy ideig hagyta, hogy ugrassák, majd hirtelen felállt, kiállt a folyosóra, végig nézett előre s mivel – gondolom – senkit sem látott, így lekapta a sportgatyáját, felhúzta és a fején át hátra tette a fehér pólóját, és már ott állt anyaszült meztelenül közöttünk, előttünk.

Most az egyik folyosó felül üllő srác oldalt kinyúlt a kezével, megfogta a csupasz, de lassan merevedőn, álló farkat és odahajolva be is kapta és cumizott azon, mire az álló srác felé fordult, hogy jobban hozzáférjen.

A gitáros srác is letette a gitárját a maga melletti ülésre, odatámasztotta a kocsi falához, majd lassan felemelkedve és közben az egyébként is laza, tág sportgatyáját leeresztette és ő is ott állt már a másik mellett, neki is állt a lomposa, melynek végén egy csepp is látszott, az izgalomtól.

A csupasz csigát szopó srác felállt, átült elém, majd ott folytatta a szopizását, de így lehetővé vált az eddig sarokba szorított srácnak a kijjebb ülés és most már ő is hozzáfért a gitáros srác lomposához. Amit nem csak megszopogatott, de egyben vissza is nyomta az eredeti ülésére és annak széttett lábai közé fordulva – közben a maga gatyáját is letolva - beleült a lomposába ls ott lovagolt a vonat rázkodásának ütemére, mert közben a vonat igencsak lendületet vett és már százon felül száguldott Budapest felé.

(folytatása következik)