Új élet-9.rész

Ez a nő nem normális. Komolyan mondom. Szétnézek, sehol senki. Szerencsétlenkedtem percekig, mire nagy nehezen sikerült felhelyezni. Én nem tudom, hogy a nap, az izgalom vagy Dorina átváltozása miatt, de nehéz volt lehiggadnom. Miután rázártam a kulcsot, kinyílt az ajtóm. Dorina rámnézett, elmosolyodott, majd elégedetten kinyújtotta a kezét. Természetesen értettem mire megy ki a dolog.

-Itt van a kulcs, Úrnő!

Ezután Dorina beszállt az autóba, majd mentünk az általa kijelölt cél felé.

-Mondták már, hogy jó nagy?

-Őő, tessék? Mármint, hogy értette?

-Mit nem értesz?

-Eszter szerint nem nagy, de neki méretben pont megfelel.

-Miről beszélsz te kis kukikirály?

-Tessék?

-A szemöldöködről beszéltem te csodák csodája.

Pirosat kaptunk.

-Húzd le az ablakot!-utasított Dorina.

Ezután hirtelen lehúzta a nadrágomat és megmarkolta a férfiasságomat ketrecestül. Ha ez nem lett volna elég.. lesmárolt. De nem akárhogy.

Azt hiszem, végleg elkezdtem elveszíteni a fejemet. Egy idő után már azt se tudtam, hogy merre járunk. Kiértünk a városból. Mentünk főúton, átmentünk egy-két falunk, kisvároson. Mikor beértünk egy erdős-hegyes területre, elkezdtem gyanakodni. Egyrészt, ismerősnek tűnt, másrészt fura, hogy Dorina azt mondta, hogy hozzá visz. De vajon mit jelenthet ez?

-Már nem vagyunk messze!

Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen visszavisz a kirándulóhelyre. De mégis miért?

-Öhm, hova megyünk Úrnő?

-Nem ismerős?

-De, de nem teljesen értem. Azt hittem Önhöz megyünk.

-És ez bizony így is lesz!

Hirtelen leálltunk.

-Hívd fel Esztert! Most! Itt még van térerő.

-Hogy? Mi? Esztert? Jó! És mit mondjak neki?

-Semmi olyat ami miatt meg kellene haragudnom!

A kezembe nyomta a telefont, majd felhívtam.

-Szia, mi a helyzet?

-Átvetted a csomagomat?

-Igen, felvittem.

-Felvitted? Miért most hol vagy?

-Elvonuláson. Kicsit kiszellőztetem a fejemet.

-Ugye tudod, hogy este jövök? Remélem vacsorával vársz.

-Persze. Viszont lassan lemerülök, szia.

Vacsora. Azt se tudom mit fogok főzni neki.

Dorina közben matatott a csomagtartóban. Ekkor kinyitotta az ajtót.

-Szállj ki!

Miután kiszálltam szigorúan rám nézett és közölte, hogy estig az övé leszek!

-Úrnő, nekem este vacsorával kell várnom Eszt..

Jött a pofon.

-Kérdeztelek?

-Nem, Úrnő, ne haragudjon. Csak tudja, ma jön haza Eszter és idő kell a fogadására.

És ekkor jött a feketeleves..

-Térdelj le! Köszöntsd Úrnőd!

Mit volt mit tenni, letérdeltem elé. Folyt.köv.