Közterületen

Már fél háromkor megjelentem. Noha Úrnőm parancsa szerint háromkor kellett várnom a kijelölt bevásárlóközpontban, úgy gondoltam, jobb, ha már korábban ott leszek, hiszen Úrnőm nem tűri a késést, amit én meg sem engedhetek magamnak, hiszen tudom, nem játszadozhatok Úrnőm drága idejével. Megálltam hát, feszes vigyázzállásban a számomra kijelölt helyen, lopva körül-körül tekingetve, hogy lehetőleg minél korábban észrevegyem Úrnőmet.
Amint ott álltam, már éreztem Úrnőm minden mást felülíró hatalmát felettem, az idő megállt számomra, hiszen abban a pillanatban, amikor Úrnőm rám vonatkozó parancsát olvastam, az én időm megszűnt, mint mindenem, az óráim, perceim is Úrnőm alá rendelődtek. Vártam hát türelmes alázattal és boldog izgalommal, minden érzékszervemmel csakis Úrnőmre koncentrálva vártam.
Nem tudom, mennyi idő telt el, amikor a számomra egybefolyó, értelmetlen zajból kiszűrtem egy hangot, amitől megdobbant a szívem, amitől kívül-belül, testben és lélekben megremegtem. A legédesebb muzsikát, magas sarkú cipők felém közeledő dobbanását. Eddig is mentek el mellettem csodaszép Hölgyek, az ő csizmájuk sarka is kopogott a kövezeten, de az a kopogás mégis belefolyt az általános zajba. De most, noha megfordulni nem mertem, így is tudtam, Úrnőm érkezik. Fejemet leszegtem, pillantásomat, ahogyan alázatos rabszolgához illik, a földre vetettem.
Szemem a földre szegeztem, így először Úrnőm illatát éreztem meg. Az erő, a hatalom, a szépség, a női felsőbbrendűség semmihez nem hasonlítható édes illatát. Ezután megpillantottam magam előtt egy pár, egyszerűségében a lehető legharmonikusabb eleganciát sugárzó csizmát. Tekintetem föl sem emelve rogytam térdre, ajkaimmal Úrnőm csizmáira az alázat, az engedelmesség, az odaadás csókját lehelve. Így maradtam, továbbra is Úrnőm lábai elé borulva, mindaddig, amíg Úrnőm csizmájával meg nem bökte államat, jelezvén, hogy fölnézhetek rá, mert szólni óhajt hozzám.
- Rabszolga – csendült fel Úrnőmnek a minden földi muzsikát megszégyenítő hangja –, azért rendeltelek ma ide, mert egy-két dolgot vásárolni akarok, s gondoltam, hasznos lenne, ha elkísérnél engem.
- Igenis, Úrnőm – rebegtem, de Ő már rám sem hederített, megfordult és elindult előre.
Felpattantam, hogy határozott, királynői léptekkel elinduló Úrnőmet illő távolságból kövessem. Bár alkalmam lett volna Úrnőm istennői termetét végigmérni, hiszen rabszolgához illő három lépés távolságban követtem, de nem tettem, mert tudtam, Úrnőm nem engedélyezné, így csizmája sarkát nézve lépdeltem nyomdokaiban. Látva, hogy a világ legszerencsésebb csizmái, amelyek használati tárgyként lehetőséget kaptak, hogy a legszépségesebb lábakat ölelhessék körül, éles kanyart vesznek, ebből tudtam, hogy a bolt elé érkeztünk, amelybe Úrnőm készült. Előreszaladtam, hogy az üvegajtót kitárva szabaddá tegyem az utat.
Körülnéztem. Egy állatkereskedésben voltunk. Úrnőm egy polc felé igyekezett, amelyen nyakörvek, kutyaláncok sorakoztak, s Ő kedvtelve szemlélte az eszközöket, miközben végigmért engem. Tudtam, mi a dolgom, Úrnőm lábai elé térdeltem. Úrnőm egymás után próbálta fel rám a különféle nyakörveket, míg végül kiválasztott egyet, amelyik elég szorosan illeszkedett a nyakamhoz, de úgy, hogy mégsem fojtott meg. Úrnőm szigorú, de igazságos: a nyakörvvel nem megfojtani óhajtja rabszolgáját, csupán jelezni kívánja, hogy hol a helye. Ekkor Úrnőm felcsatolta a láncot a nyakörvre, rántott rajtam egyet. Úrnőm lábai elé borultam, s hálásan rebegtem:
- Köszönöm, Úrnőm.
Átmentünk egy másik polchoz, amelyen lovaglópálcák, kutyakorbácsok voltak kitéve. Ha lehetséges, Úrnőm ezeket az eszközöket még nagyobb kedvvel vizsgálgatta. Egymás után vette le a különféle, pálcákat, korbácsokat, mindegyiket meg-megsuhintva a levegőben. Néha Úrnőm volt olyan kegyes, és rám tekintett. Tudtam, mi a dolgom. Kinyújtottam a tenyerem, Úrnőm pedig az éppen kezében lévő eszközzel a tenyerembe csapni méltóztatott egyet. Végül két eszközt választott: egy vékony, hajlékony pálcát és egy bőrszíjból font korbácsot.
Elhagytuk az állatkereskedést, én újra elfoglaltam Úrnőm mögött a helyem, a frissen vásárolt eszközöket magammal cipelve. Amikor a csizmák sarka ismét élesen fordult egyet, megint előresiettem, hogy Úrnőm számára a haladást szabaddá tehessem.
Úrnőm beült egy kényelmes fotelbe, én körülnéztem. Egy cipőboltban voltunk. Amint Úrnőm helyet foglalt a fotelben, a lábai elé térdeltem.
- Nos, rabszolga – csendült fel ismét Úrnőm semmihez nem hasonlítható, istennői hangja –, néhány szandálra lesz szükségem. Futás, hozd ide a polcokról az összes szandált, hogy kedvemre válogathassak.
- Parancsára, Úrnőm – mondtam, és a polcokhoz siettem.
Gyorsan leszedtem a polcokról a szandálokat, de csak azokat, amelyek kellően elegánsak és szépek voltak ahhoz, hogy egy Istennő fenséges lábait díszítve lábbeliként szolgáljanak. A közönséges, otromba példányokhoz hozzá sem nyúltam.
Öt pár szandált találtam méltónak arra, hogy Úrnőm fényességes tekintetét egyáltalán rájuk vesse. Ezekkel ismét Úrnőmhöz igyekeztem, térdre borulva megmutatva őket. Úrnőm kedvtelve szemlélte a szép példányokat, miközben én a lehető legóvatosabban húztam le fenséges lábairól a csizmákat. Amint az első csizmát lehúztam, alázatos lábcsókot leheltem Úrnőm finom harisnyába bújtatott isteni lábára. Éreztem ajkaimmal, hogy Úrnőm lába, hiszen mégiscsak tél volt, kicsit hideg. Noha nem kaptam rá parancsot, Úrnőm lábát masszírozni kezdtem, hogy felmelegedjen. Kinyújtottam nyelvem, hogy annak melegét Úrnőm talpának átadhassam. Miközben alázattal nyaltam Úrnőm talpát, éreztem, hogy bár parancs nélkül cselekedtem, Úrnőm most mégis elégedett velem.
Egy idő után Úrnőm elhúzta a lábát.
- Most a másikat – hangzott fel a parancs.
- Igenis, Úrnőm – mondtam, és a kapott parancs szerint a lábmasszázs és a talpnyalás műveletét még egyszer elvégeztem.
Mikor Úrnőm úgy érezte, elég volt, fenséges lábaira feladtam egymás után a szebbnél szebb szandálokat. Úrnőm felállt, a tükörben nézte a semmihez nem hasonlítható, gyönyörűséges látványt. Én előtte térdeltem, s ha másik pár szandált óhajtott fölpróbálni, a szandálokat alázatos engedelmességgel kicseréltem.
Végül három szandált választott magának. Egy feketét, elegáns bőrszíjakkal, egy fehér és ezüst szíjakkal átfont, gyönyörű, semmihez nem fogható példányt, valamint egy finom, barna színű velúr szandált. Visszahúztam Úrnőm lábára a csizmát és elhagytuk a boltot.
Ahogy Úrnőmet három lépés távolságban követtem, magához intett.
- Rabszolga, most hazamegyünk, ahol kissé kényeztetni fogod istennői testem, mellesleg kipróbáljuk a frissen vásárolt eszközöket. De ezt a történetet, egy másik alkalommal, nem most meséled már el.
- Igenis, Úrnőm, minden úgy lesz, ahogyan parancsolni méltóztatik – feleltem, és Úrnőmet egészen a lakásáig ismét a rabszolgához illő három lépés távolságban, szemlesütve követtem