Különlegesen hihetetlen és érdekes események sodrásába kerültem (1)

Egyik nap kaptam egy jegyet a Margitszigeti Szabadtéri Színpad egyik évente ismétlődő műsorára, mely mindig 20 órakor kezdődik, én pedig rendszeresen jó másfél órával hamarabb meg szoktam aznap este érkezni, mert így van időm és lehetőségem nyugodt körülmények között még a műsor kezdete előtt felmenni a Víztoronyba, szétnézni onnan a lenyugvó Nap sugarainál szép Budapestünk nevezetességit megcsodálnom, beleértve a Duna és a Budai hegyek látványát is.

Majd visszatérve a torony aljához arra is van idő még, hogy kényelmesen, nem kell még sorba állva, megigyam a kávémat és eleszegessem a bajor perecemet. Most is így tettem.

Igaz nagy sor még nem alakult ki, de páran azért már voltunk, és nem vettem észre a mögöttem álló férfit, akit csak akkor hallottam meg, mikor mögülem, pontosabban fölöttem megszólalva rendelt Ő is.

Ekkor hátra-, pontosabban magam mögé, de erősen fel kellett néznem, mert a sztentori, magas s egyben mély hang tulajdonosa majd két fejjem magasodott fölém, mögöttem. - Azanyja! - szisszentem fel, felfedezve a mögöttem álló, de még fiatal srác méreteit.

Megittuk a rendelt italainkat, megettük a pereceinket, majd még a műsor kezdete előtt megcéloztuk a férfi mosdót is. Ott – mivel én ereszkedtem le előbb – a hármas piszoár legbelsőjéhez álltam és végeztem dolgomat, mikor megjelent mellettem az előbbi magas srác, odaállt és elővette a magáét, hogy Ő is csurgasson. Odanéztem. A srác méretei után egy hatalmas, vastag és hosszú dorongot vártam, de nem volt az, hanem semmi sem volt! A kézfeje eltakarta a szerszámját, nem látszott ki alóla semmi, csak a vékony sugarat láttam jönni.

A nagy darab srácon túl egy nálam is alacsonyabb, ázsiai srác állt, no de annak aztán volt szerszámja. Szép vastag, hosszú húsos farka volt, mely szőrbokorból tört előre. Mind a ketten jól megnéztük, amit a kedves, ferde szemű srác nevetve fogadott és meg is lengette egy kicsit azt, hogy csodálkozzunk a mutatványon.

Már csak a műsor szünetében találkoztunk űjra, lent, a férfi mosdóban, de onnan már egymás után távoztunk, mentünk a Víztoronyhoz, de most előbb lassan felfelé haladva megnéztük az első két szinten lévő kiállítást, ami a Habsburg családról és különösen Rudolf trónörökösről, annak életéről és haláláról szólt. Én voltam Bécsben, a Kapucinusok kriptájában a Kaisergruftban, ahol láttam Rudolf szarkofágját, pontosabban koporsóját is, ami itt a kiállításon is az utolsó kép mutatott.

Már jócskán elmúlt a szünet fele, mire felértünk mi is a Vítorony legfelső kör kilátójához, de ott még tele volt nézelődő vendégekkel, csak az észak felé néző erkélyen nem voltak, mert arra már nem sok látnivalót lehetett megnézni. Így nekünk pont megfelelt, kimentünk oda, egymás mellé élltunk a korláthoz szélről mi a kis kínaival és középen a magas, fiatal srác. Aki nem késlekedett és mind a két kezével oldalt nyúlva, már tapogatta is a pantallóink, pontosabban a rövid nadrágjaink elejét, felmérve az alatta létező szerszámok méretét. Nem kellett sok idő és már mind a ketten álltunk, mereven előre meredő farokkal.

A srác nem volt rest, hamar kiszabadította a gatyáink fogságából a mereven álló farkainkat és mind a kettőt élvezettel markolászta, fogdosta, nyomorgatta, húszkodta. Lassan már csak mi maradtunk fent, mert a többiek lementek már, így elénk perdült, letérdelt, átölelte a lábainkat míg minket maga elé húzott és már szopogatta is élvezettel a farkainkat. Jó sokáig dolgozott, de sikerrel járt. Nem hagyta veszni a magjainkat, mindet lenyelte, még a maradékokat is körbenyalva letisztította a makkjaink körül.

Mi is próbáltuk az ő szerszámjához hozzáférni, de nem sok sikerrel jártunk, mert az nem került elő a gatyájából végül.

Már ment a második rész, mire leértünk és mi is bementünk a nézőtérre.

Azt gondoltam ennyi volt, de tévedtem. Lett folytatása.