Egy kérés

Egy kérés

Csak annyit kérek, add át tested nekem.

Mezítelen torzód a téglafalnak feszül,

Kezed a fejed fölött megkötve,

Hajad összefonva

Tarkódra mint folyékony ólom, ráöntve.

Testedben forróság lüktet,

Jéghideg csókjaim suhannak válladon,

Nedves nyelvem keresi az újat és a régit

Tenyérlenyomamat a fenekedre, bélyegzőmként rárakom.

Csak annyit kérek, nyögj halkan, egyre kéjesebben,

Könyörögj többért,

Könyörögj, hogy soha ne hagyjam abba.

Reszkess az ujjaim érintésétől és harapd tele ajkadat,

S fogaim nyomai tested minden centijén

Mint rózsaszirmok, úgy virágozzanak.

Add át magad nekem.

Le a földre,

Le a friss ágyneműre

Hogy mikor szétnyitom combodat,

S kezem gyengéden ázott bugyidra simul,

A nyálas testnedvben megláthassam saját arcomat.

Nem kérek, csupán annyit,

Hogy mikor a nap alkonyatba foszlik,

Nyelveink egymásba fonódjanak a testedben,

És akkor add át ízedet.

Add át lelkedet.

Tölts meg a lényed zamatával és combjaiddal szorítsd fejemet,

Hogy mikor ízlelőbimbóimmal megízleltem vétkedet,

Kívül - belül elégesselek és újra felfedezlek.