Cikkek idő szerint
2022. 06. (70)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A lány a szomszédból III. rész

Törölt felhasználó
2009. 01. 04. 20:43 | Megjelent: 1227x
Megértettem, hogy nincs más választásom, mint engedelmeskedni minden áron. Legnagyobb kihívást ebben a törekvésben az egóm jelenti, meg kell próbáljam Tamarát a gondolataim középpontjába helyezni. Csak így lehet esélyem kikapcsolni saját gondolataimat, szükségleteimet, ösztöneimet. Ez utóbbi a legnehezebb. Hiszen amint meglátok egy csinos nőt, testem önkéntelenül rámozdul.
Ezekkel a gondolatokkal vackoltam le magam az ágy melletti szőnyegre. Eléggé kényelmetlen volt, de legalább alhattam. Fél tizenegy volt. Telefonomon beállítottam a fél hatos ébresztést, majd megmarkoltam és kezemből párnát alkotva a fülem közelébe helyeztem. Egy ideig még figyeltem Tamara lélegzését, hogy lehetőleg később aludjak el. Egy idő után megszűnt az idő, a gondolataim, mély álomba zuhantam.
Arra ébredtem, hogy valaki rugdos.
- Ébredj szolga. Kapcsolj villanyt, wc-re kell menjek.
Zúgó fejjel, szédülten, automatikusan indultam előre, telefonommal világítva. Találtam egy kapcsolót a folyosón. Kíváncsi voltam, eszébe jut szerepem? Hát igen. A sörös korsó oda volt készítve, én pedig beletörődve és hálás tekintettel ittam meg. Tamara hidegen, megvetéssel nézett. Szigorú hangon szólalt meg:
- Hány óra van? - telefonom a kezemben volt.
- Négy óra tíz perc.
- Meggondoltam magam. Eleget aludtál. Nekifogsz és kisikálod a fürdőszobát, wc-t. Majd a konyhát is. Hűtőt és mikrót is. Mindenütt felmosol, a verandán is. Izának tetszeni fog. Halkan dolgozz, nehogy felébressz, mert megbüntetlek. Nem tudom hogy oldod meg, de kávéillatot akarok érezni mikor felkelek. Megértetted?
- Igenis Tamara. - elszorult a gyomrom a tudattól, hogy nem alhatok tovább. A gyomrom is tiltakozott.
- Megállás nélkül dolgozz. Ha elkaplak hogy pihensz, véged van. Emlékszel még az elmúlt éjszakára?
- Igenis Tamara, megértettem.
- Ha mindennel végeztél, keresel tennivalót: portörlés, ablakmosás, bármi. Azzal a tudattal akarok aludni, hogy nyomorult módon gürcölsz, szenvedsz. Érted? - szemeiben különös fény villogott. Soha nem fogom elfelejteni.
- Értettem Tamara, úgy teszek ahogy parancsolja. Jó pihenést!
- Ó, ne félj, jól fogok pihenni. Te pedig semmi jóra ne számíts. Nyomás dolgozni! - ezzel elvonult a hálószoba irányába.

Sóvárogva néztem utána, majd összeszedtem magam és hozzáláttam a munkához. Megkerestem a tisztítószereket és elkezdtem a sikálást. Alaposabb takarítás rég lehetett, minden rendesen vízköves volt. Óvatosan félrehúztam a mosógépet. Sejtettem, fekete volt minden alatta. Belevetettem magam teljesen, közben arra gondoltam, hogy milyen látvány lesz majd amikor belépnek reggel a hölgyek és minden ragyog. Valahogy úgy éreztem, hogy nem utoljára takarítom ezt a fürdőszobát. Belegondoltam, mit is csinálok? Otthon aludhatnék a puha ágyamban, ehelyett a szomszéd lány szolgája vagyok. Egy lány, akit alig ismerek, de aki máris levett a lábamról - hideg tekintetével, fölényes viselkedésével. Nem tudok ellenállni, érzem amint akaratom elolvad, semmivé válik. Próbáltam belegondolni, vajon mit érez most Tamara. Tényleg élvezi, hogy hajnalban, amikor mindenki alszik én a kádat sikálom? Nedvesedik ilyenkor? Nagyon szerettem volna tudni.

Egyszer csak nyílt az ajtó.
- Mi a frászt csinálsz te itt? - Iza lépett be. Még mindenütt állt a vízkőoldó.
- Bocsásson meg, Tamara parancsára takarítok.
- És hova fogok pisilni te agyalágyult? - Letérdeltem és csak néztem magam elé. A földön ott volt a söröskorsó. - Jól van, fordulj meg. Tudtam a dolgom. Keserű-savanyú íze volt, nagyon átható. - Csináld csak, szerencséd hogy csak kis dolgom volt.
- Köszönöm kedves Iza.
- Nem vagyok kedves, veled semmiképp. Mindent tudok rólad. Amikor csak lehet, el foglak kérni Tamarától, úgyhogy jól igyekezz, sok munkát kell még végezned. Most aludni megyek, folytasd! - Ezzel elment, én pedig folytattam, ahol abbahagytam.
Nem részletezem, keményen dolgoztam, teljes erőbedobással. Pár óra alatt végeztem a fürdőszobával, felmostam a konyhát, az előszobát, a verandát, rendbe szedtem mindent. Kisikáltam a konyhai gépeket, ajtókat, ablakokat. A kávéillatot is megoldottam: főztem egy kisebb adagot az illat miatt, majd odakészítettem az igazit, csak a gombot kell majd megnyomni. Rákészültem a reggeli készítésére is, feltártam az alapanyagokat. Közben nyolc óra is elmúlt, bármely pillanatban felébredhetett valaki. Most értem el arra a pontra, hogy már keresnem kellett a tennivalót, miközben álmos és éhes voltam, legszívesebben leültem volna a verandán egy bögre kávéval. Körülnéztem: elkezdtem port törölni a nappaliban, majd kiporszívózok később ha nem kell csendben lenni. Ízlésesen bebútorozott lakás volt, sok könyvet láttam, próbáltam elképzelni a ház úrnőjének ízlését. Nem csalódtam, sok szépirodalmat, szótárat, szakkönyveket láttam. Arra tippeltem, hogy tanárnő lehet.
Kilenc óra is elmúlt mire Tamara megjelent a nappaliban. Álmosan, hunyorogva, de pihenten, elégedetten. Leült az egyik fotelbe:
- Kérem a kávémat szolga!
- Igenis Tamara! - Két perc alatt elkészítettem, tálcán szolgáltam fel.
- Térdelj le elém, jelentést kérek a munkádról. - Engedelmeskedtem. Szépen elmondtam mi mindent megcsináltam, Tamara bólogatott. Közben Iza is megjelent, neki is felszolgáltam a kávét. Elismerően nézett szét, Tamarával összemosolyogtak.
- Hozzáfoghatsz a reggelihez, majd kitakarítasz az emeleten is - mondta Iza.
Kitettem magamért. Fáradtságom elmúlt amint a két nőre pillantottam. Gondtalanul, nevetgélve beszélgettek, nem is léteztem számukra. Felszolgáltam az ennivalót, közben csorgott a nyálam a finom illatoktól. Reménykedve álldogáltam a közelben.
- Mit bámulsz? Nyomás az emeletre takarítani! Egy órán belül kész legyél, akkor talán kapsz valamit. - Iza tekintetében is könyörtelenséget láttam, nyeltem hát egy nagyot és lehajtott fejjel elindultam beteljesíteni sorsomat. A fenti fürdőszoba csapjából ittam egy kis vizet, így kibírtam valahogy. Iza hálószobájában ahogy elnéztem a vetetlen ágyat, szívesen belefeküdtem volna egy kis időre. Hess gondolatok, így nem lehet dolgozni. Bevetettem az ágyat és alatta is felmostam. A nagylány szobájában sem volt könnyű dolgom, rengeteg szanaszét heverő holmi volt, ezeket igyekeztem elrendezni úgy, hogy azért könnyen meg lehessen találni mindent. Az ágy és az asztal alatt rég lehetett takarítva, szemem, szám telement piszokkal mire végeztem. Mire letelt az óra pont végeztem a lépcsőkkel és reménykedve mentem jelenteni. Csak Izát találtam a verandán, szemét lehunyva, lábait az asztalra téve sütkérezett a délelőtti napsütésben. Nem tudtam mit tegyek, hát megálltam mellette és vártam. Tamara a fürdőszobában lehetett, készülődött. Hosszú percek teltek így el, közben lopva nézegettem Iza lábait és tulajdonképpen élveztem a helyzetet.Hiszen én akartam nem? Most itt vagyok. Sokkal nehezebb, mint ahogy elképzeltem, álmodozásaim közben nem tudtam felfogni milyen érzés a fáradtság és az éhség. Most szinte szédültem mindkettőtől. Ha nem kapok valamit enni, nem tudom hogy bírom ki a napot. Álmodozásomból Iza ébresztett fel.
- Bámulsz mi? Nem szégyelled magad?
- Bocsásson meg Iza.
- Kuss. Tamara elmondta, hogy tilos neked nőket bámulni. Most megkapod a magadét.
- Kérem bocsásson meg, nem fordul elő többet.
- Szánalmas vagy. Még könyörögsz is. Viselkedj férfi módra. Fordulj a fal felé, míg Tamara jön.
- Igenis. - Átkoztam magam könnyelműségemért. Pedig annyira vigyáztam, rendesen dolgoztam, mindent megtettem eddig, hogy meg legyenek elégedve velem. Most rémülten álltam a fal mellett, éreztem, hogy további szenvedés vár rám.
Nemsokára Tamara érdeklődött felőlem. Iza felvázolta a helyzetet. Ekkor a két nő átbeszélte mit tegyenek velem a nap folyamán. Strandra készültek és azon tanakodtak, hogy magukkal vigyenek, vagy otthon tartsanak. Tamara jutalomnak szánta volna, ha elkísérem őket, de ezt most nem érdemeltem meg.
- Mosogass el, közben megeheted a maradékot amit az asztalon találsz. Nem akarom, hogy elájulj az éhségtől - szólt Tamara.
- Értettem, köszönöm. - Hálásan mentem dolgomra. Szerencsémre elég sok maradékot találtam, bár nagy része üres kenyér volt. Még néhány korty kávé is maradt. A néhány falás hideg tojás kellemesen terült el üres gyomromban. Mosogatás közben lopva pillantottam a két nőre aki a verandán ülve éppen a sorsomat döntötték el. Miután végeztem, lehajtott fejjel kiléptem bíráim elé.
- Nos tanakodtunk mit csináljunk veled - közölte Tamara - úgy látom nem használtak az eddigi leckék, ezért megbüntetünk, hogy észhez térj és használható szolga legyél a jövőben. Térdelj le!
- Igenis!
- No így. Izával strandra megyünk. Eredetileg téged is vittünk volna, de nem érdemled meg. Ezért a garázsban töltöd a napot. Előtte azonban verést kapsz, külön-külön fogunk elverni. Majd kikötve fogod várni, hogy hazajöjjünk. Most irány a garázs és keress egy hosszú kötelet. Térden állva várakozz!
- Igenis Tamara!
Szinte futva indultam a garázsba. Zárva találtam, ezért még visszaszaladtam a kulcsért. Odabent végignéztem a fiókokat és szekrényeket. A garázs poros-koszos volt. Tartozott hozzá egy kis tároló és wc is. Gyorsan elintéztem a dolgomat és ittam egy csomó vizet is. Találtam egy tekercs műanyag kötelet, kézbe vettem és elfoglaltam a helyem a garázs közepén - térden állva. A cement hideg volt és kemény, hamar kényelmetlenné vált. Alig vártam, hogy jöjjön valaki. Elég sok idő telt el, míg Tamara lépett be, strand-szerelésben. Istenem de csinos volt így, mini szoknyában és rövid topban! Lesütöttem a szemem és az illatát figyeltem amint mellém állt.
- Felállni! Terpesz-állás, kezeket hátra! - Katonásan csattogott hangja, fürgén engedelmeskedtem.
- Szemembe nézz! És viselkedj férfiasan. Ne nyávogj. Iza zuhanyozni és öltözködni ment. Addig verlek míg elkészül, reménykedj hogy hamar jön. - Ekkor jött az első pofon. Keményen álltam, mint egykor a karate edzéseken. Gondolataimat kiürítettem, a fájdalmat elnyomtam. A pofonok után körbe járt és mindenhonnan kaptam rúgásokat, ütéseket. Tompa nyögésekkel vettem egy részüket, egyébként összeszorítottam a fogaimat és tűrtem. Azért vigyázott rám, ezt éreztem. Nem akart sérüléseket okozni, csak fájdalmat. Éreztem, hogy biztonságban vagyok. Ismét pofonok jöttek, csattanósak. Aztán tökön rúgott. De nem erősen, állva maradtam. Megérezte a tűrőképességemet, pont akkorákat kaptam, amekkorát még épp el tudtam viselni. Nem tudom mennyi idő telt el így, néha rövid szüneteket tartott. Egyszer megmarkolta a hajamat és hátrahúzta a fejemet.
- Ezután engedelmes leszel te féreg. Megértetted?
- Igenis Tamara - nyögtem.
- Vakon engedelmeskedsz, ha azt akarod hogy megtűrjelek. Nem tűröm az engedetlenség semmilyen formáját. Jó szolgát nevelek belőled ne félj. Ha kibírod. Ha gyenge vagy mehetsz haza álmodozni. Azt akarom, hogy megtegyél értem mindent amit akarok. És közben szenvedj. Minden velem töltött percet kényelmetlenül fogsz eltölteni. Soha nem pihenhetsz, nem lakhatsz jól, nem beszélhetsz, nem bámulhatsz, nem élvezhetsz. Minden energiádat arra fordítod, hogy minél jobban szolgálj. - Hangja hideg volt, leheletét közelről érezhettem. Mentolos volt.
- Igenis Tamara, mindent megteszek Önért.
- Folytatjuk, még sok időnk van - ezt már mosolyogva mondta és jöttek is a pofonok tovább. Kezdtem elgyengülni, remegtek a térdeim. Féltem, hogy összeesek. Erőm hirtelen hagyott el, de még álltam. Egyik félrement pofontól zúgott a fülem, csillagokat láttam. Egy ideig összefolyt minden, nem tudom hogy bírtam ki. De egyszer csak Iza állt előttem és mosolygott.
- Mi van nagyfiú? Bírod még? Most én jövök!
- Igenis Iza, bírom még. - Mondtam, de hangom is remegett és a lábaim is remegtek már. Iza is bombázó nő volt így felöltözve. Haját hátul összefogta, jól nézett ki. De már nem tudtam felizgulni sem, eléggé kimerültem.
- Jól van, készülj! - pofonok jöttek, majd hirtelen gyomron ütött. Ettől összegörnyedtem, lerogytam. Ekkor rúgások jöttek, ahol ért ott kaptam. Összekuporodva, arcomat védve tűrtem, szerencsére ő sem volt túl durva. Valószínűleg másnapra elmúlik minden foltom.
- Állj fel, még nem végeztem! - Elfoglaltam eredeti helyemet. Tudtam mi következik. Egy végső, megsemmisítő tökön rúgás. Reflexből összehúztam combjaimat. - Mi volt ez te szemét?
- Bocsásson meg, nem akartam! - Visszaálltam és már kaptam is. Nem volt erős, de émelyegve lerogytam megint és ott is maradtam. A fájdalom átjárta alsó részemet, úgy éreztem nem viselek el többet.
- Jól van, elég volt egyelőre. Most mennünk kell. De előbb kikötlek. - Körülnézett a garázsban. Végül a kis wc-ben talált egy csövet a magasban. Odaállított és megkért, hogy vessem át a madzag egyik végét a csövön. Majd alaposan összekötötte kezeimet, de ellenőrizte, hogy ne legyen szoros. Ujjai átfértek a kötés alatt. Majd a fűtőtesthez kötötte a másik végét, annyira feszesre húzva, hogy sarkam épp ne érjen le a földre. Ezután a lábaimat is összekötötte, nehogy könnyíthessek a helyzetemen.
- Így ni. Készen vagy. Most elmegyünk strandra. Te ne menj sehova. Lányomnak szóltam, hogy itt vagy. Hamarosan hazajön és megnézi hogy vagy. Kapsz majd inni tőle, de nem fog elengedni. Nem te vagy az első szolgánk, ne félj, nem fog csodálkozni. És ne számíts semmi jóra.
Ezzel becsukta az ajtót és otthagyott. Villanyt is eloltotta. Nemsokára hallottam a garázsajtóban a zár kattanását. Kissé felelőtlennek éreztem, hogy itt hagytak, ezért megmarkoltam a madzagot, az esélyeimet próbálgatva. Úgy éreztem, ha bajban lennék el tudnám szakítani, ezért kissé megnyugodtam. Berendezkedtem egy hosszú, unalmas nap eltöltésére. Testem sok helyen sajgott, de még jobban sajgott a lelkem. Immár két nő, sőt három rendelkezik sorsommal. Ilyen rövid idő alatt nem gondoltam volna, hogy idáig jutok. Lassan elcsendesedtek gondolataim, csöndes meditációval kezdtem el büntetésem letöltését. Az apró szellőzőnyíláson át friss levegő érkezett és madárcsicsergést hallottam. Idővel ki tudtam venni pár körvonalat is a homályban. Köteleim egy vízcsőhöz kötöttek, amely nem tűnt túl erősnek, nem engedhettem rá a súlyomat, ha nem akartam csőtörést okozni. Ezért igen fárasztónak bizonyult testhelyzetem, jó lett volna a sarkammal elérni a földet. De bárhogy helyezkedtem, ez nem sikerült. Közben egyre melegebb lett, szomjazni kezdtem. Jó lenne, ha ideérne Enikő. Ilyesmiről ábrándoztam, közben megszűnt létezni tér és idő. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Néha önkéntelenül vonaglottam, kényelmesebb testhelyzet reményében, de csak rosszabb lett ahogy az idő telt. Teljes apátiába süllyedtem, csak néztem magam elé sokáig. Egyszer aztán kulcs csikorgását hallottam, majd éles fény vakított el. Enikő nyitott rám frissen, üdén, egy angyali tünemény. Nem mertem ránézni, lefelé néztem,
csak lábait láttam és fiatal, jókedvű hangját.
- Szia, hát tényleg itt vagy? Tyű a mindenit, azt hittem viccel. De jó! Egy szolga ismét. Hmm élvezni fogom. Tudod mit? Azt hiszed anya kegyetlen? Még nem ismersz - kuncogott. - Oké, figyusz. Tamara szerint itt kell maradnod estig. Anya viszont szeretné, ha lenyírnád a füvet. Ezért rám bízták a döntést .. hihi. Ez jó érzés. Még nem tudom mi legyen veled. Előbb eszem valamit és alszom egyet rá. Szomjas vagy?
- Igen, nagyon - mondtam elfúló hangon.
- Hoztam egy kis vizet látod? - Ránéztem, kezében egy üveg hidegen gyöngyöző ásványvizes üveget tartott. Kinyitotta és jóízűen ivott belőle. - Lássuk csak. Nem nézel ki olyan rosszul, hogy ne bírd ki míg alszom egyet. De ideteszem, hogy láthasd hehe. De tudod mit? Mégiscsak kapsz valamit, amiből nyerhetsz egy kis folyadékot. Szerencséd van, éppen menstruálok, így megkaphatod a tamponomat. - Ezzel benyúlt lábai közé és lassan kihúzott egy hatalmas, véres tampont. - Nyisd ki szépen!
Engedelmesen kinyitottam számat és hátradöntöttem fejem, hogy a cérnától lógatva betehesse.
- Szopogasd szépen. Szívogassad, szívj ki belőle mindent. Mikor visszajövök fehéren, tisztán szeretném látni. Akkor kaphatsz egy kis vizet is.
Ezzel elment, de égve hagyta a villanyt, hogy láthassam a vizes palackot. Tündéri, kegyetlen tünemény. Hogyan lehetséges, hogy ilyen fiatal és ilyen gonosz? Ezen tűnődve elkezdtem foglalkozni a tamponnal. Eleinte öklendeztem egy kicsit, émelyítő szaga és igen rossz íze volt. De erőt vettem magamon és bent tartottam. Időnként nyeltem egyet, szép lassan megszoktam. Egy idő után elviselhető lett, éreztem rajta a női illatot, amitől szinte megrészegedtem. A vizes palackot néztem, amint vízcseppek folytak le rajta oldalt. Teljesen átéltem nyomorúságos helyzetemet. Kintről zene szűrődött be, Enikő jól érezte magát, elképzeltem amint táncléptekkel eszik valamit a hűtőből, fiatalosan, gondtalanul. Még sokáig szólt a zene, aztán csend lett. Most lepihent, ki tudja meddig. Az éjjel bulizott, simán elaludhat pár órát. Zombiként viseltem sorsomat, már nem volt erőm vonaglani, egyszerűen csak léteztem. Nyomorultul szenvedtem. De lelkem mélyén boldog voltam, hiszen elemi vágyaimat éltem meg, annyi különbséggel, hogy ilyen szenvedésre sose gondoltam. A kiszolgáltatottság nagyon rossz érzés volt. De már nem féltem, tudtam, hogy biztonságban vagyok. Lassan elsüllyedtem szenvedésem mocsarában...

Folyt. következik...

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.