Új élet-3.rész

Hamar elaludtam. Egyszer csak hátfájásra és dörgésre ébredtem. Fél négy volt. Eszembe jutott Eszter. Ő már biztos háromszor felébresztett volna. Utálja a vihart. Végülis nem olyan nagy baj, hogy esik. Elvégre kell a csapadék. De mégis. Olyan furcsa, hogy ezt egyedül kell megélnem.

Nyolckor bontottam sátrat jó néhány csiga társaságában. Erről eszembe jutott az exem. Nagy csigarajongó volt. A jó idő csinálja ezt velem? Vagy a hormonok?

Megindultam. Az volt a tervem, hogy elmegyek a következő faluig, ahol majd szépen megveszem a reggelimet a helyi boltban. A kávéhiányom még tűrhető volt, az elázott erdő és csigák látványa kárpótolt. Mintha minden megtisztult volna.

-Talán az én lelkem is majd kitisztul - gondoltam magamban.

Elérkeztem a Csoda-hegy lábához. Most erre fel kellene másznom? Üsse kő, utána már csak le kell menni a völgybe és ott lesz a falu. Elkezdtem dalolászni. Épp megakartam hallgatni egy youtube videót, amikor észrevettem, hogy nem tölt be a telefonom. Na, biztos elment a térerő. De nem. Tökéletes volt a vétel. Majd a faluban újraindítom, nem akartam még ezzel is húzni az időt. Már majdnem fent voltam a hegytetőn, amikor megálltam egy pillanatra inni. Körbenéztem. Szép nap tócsákat láttam és egy.. egy elhagyott bakancsot. A cipő gazdája 47-es lábon élt. El is nevettem magam, hogy a nagy lábon élők is megszívják.

A hegytetőre érve kisütött a nap. Gyönyörű idő volt. Fotóztam párat, majd elindultam a faluba. Kb száz méter megtétele után egy fakunyhót pillantottam meg. Nagyon irigykedtem. Biztos jó lehet itt lakni. Mindig is vágytam egy ilyen kunyhóra. Az ablak mellett egy A/4-es papíron a következő szöveg volt látható: itt lakik a Csoda-hegy Csodája. Az épület egy kilométeres körzete magánterület.

Jó vicc. Biztos egy nárcisztikus barom lakik itt. Az ablakon nem lehetett belátni, a melléképület és az udvar kővel volt kirakva. Mentem volna tovább, de hallottam, hogy a kerítésnél megmozdult valami. Na ha még a kutyájuk is el kezd ugatni, akkor végképp nem fognak szívesen látni. Igyekeztem csendesen távozni.

A faluba már-már futva érkeztem. Nagyon éhes voltam. Bementem a boltba. Közölte a pénztáros, hogy sajnos a vihar miatt a kártyás fizetés nem megoldható, áram nem nagyon van. Hát ez csodálatos. Kifizettem kp-val mindent, majd elmentem a legközelebbi kocsmához. A terasza gyönyörű fapadokból és egy hatalmas szőlőlugasból állt.

-Jó napot! Egy presszót szeretnék kérni két cu..

-Na, látom megvannak még az irataid!-mondta egy ismerős hang mögöttem.

-Á, szia, igen, még csak most sikerült ideérnem. Tudod, a reggeli kávé nagyon fontos!

-Igen, az. De a cukor nem.

-Hát én cukorral iszom a káv..

-Sajnos itt nem fogod. Elfogyott a cukrunk - mondta a kocsmáros.

-Oh, hümm, értem. Esetleg valami cukorpótló?

Olyan csúnyán nézett rám a kocsmáros, hogy inkább elkullogtam.

Megittam a kávét. Az előző napi megmentőmre néztem. Ő csak ült méltóságteljesen. Érdekes, az ő ruhái nem vizesek és nagyon tiszták. Már majdnem majdnem megjegyeztem, hogy milyen csinos, amikor a kocsmáros jelezte, hogy egy ezrest kérne.

-Ó, máris. Itt látom van áram, akkor tudok kártyával fizetni?

-A környéken csak itt tud.

-Rendben.

-Sajnálom, de nem fogadja el.

Még mindig nincs netem. Mégis mi a fene történt?

-Kifizetem kp-val.

Bedugtam tölteni a telefonom. Ekkor vettem észre az SMS-t. Az Ön bankkártyája le van tiltva. Folyt.köv.