Új élet-2.

A zaj megszűnt. Hát jó, végülis jöhet medve, farkas, vaddisznó, én akkoris itt alszom. A független, dacos énem előjött. Rájöttem, hogy a sátorhelyemet pár méterrel arrébb kéne helyeznem, mert egy hangyaboly és némi gyökér nem könnyítené meg az éjszakámat. A költöztetés befejeztével megint átfutott az agyamon, hogy valamit mintha elfelejtettem volna. Már-már betegesnek éreztem ezt az állandó aggódást és kontrollt. Na, ez is Eszter miatt van, mindig mindent elhagy és elfelejt. Kényelmesen elhelyezkedtem. Csak feküdtem és azon tűnődtem, hogy vajon merre menjek másnap.

Épp készültem kimenni pisilni amikor megint valami zajt hallottam. Na szép, megindult a vadászat. Egy életem egy halálom, én bizony mindent ki-pi-sá.. (mormoltam, eláztatva a legközelebbi szúrós csipkebokrot)

-Te vagy az Eszter lovagja igaz?

Frászt kaptam. Tőlem néhány méterre állt egy harminc körüli nő.

-Ő, milyen Eszter? Bocs, de arrébb mennél, befejezném.

-Ó, szerintem már befejezted. De ha ennyire szeretnéd csak nyugodtan.

Nem értem. Honnan tudják a nők, hogy ilyenkor már nem megy a pisi.. vagy csak nekem nem?

-Bocs, de nem kellene bemutatkoznod ha már így megzavartál?

Felvonta a nő a szemöldökét.

-Tudtommal te vagy a.. férfi. De lásd kivel van dolgod, elengedem a modortalanságod! Nos, elhagytad az irataidat még a kocsmában. Tudod, még ha trehány is vagy.. ezekre szükséged lehet.

Zavaromban csak ennyit bírtam mondani:

-Ó, jaj, bocsánat! Köszönöm! De hogyan? Honnan tudtad, hogy erre jöttem?

-Nem tudtam. De már megbocsáss, elég logikus. Vagy nem nézed ki belőlem, hogy képes vagyok egy ilyen bonyolult logikai láncot összekötni?

-Miért mondasz ilyet? Egyáltalán nem feltételeztem ilyet, bocsánat. De még mindig nem tudom, hogy honnan vetted, hogy Eszter barátja vagyok. És azt sem árultad el, hogy hogy hívnak.

-Hívj annak aminek akarsz!-mondta nevetve.

-Beérem a születési neveddel.

-Én nem hagytam el a pénztárcám, szóval.. Dorina vagyok egyébként. Eszter telefonszámát találtam meg a pénztárcádban vész esetére.

Elpirultam. Már el is felejtettem. Valóban, még évekkel ezelőtt beleraktam egy cetlit ha bármi történne.

-Tényleg köszönöm! Idevalósi vagy?

-Nem. Csak kijöttem kicsit kiszabadulni a hajtásból. A kocsmárost meg ismerem ezer éve. Nagy szerencséd, hogy erre jártam.

-Igen, öhm. Tényleg kedves tőled. De nem akarlak feltartani, gondolom mész tovább nem?

-Látsz nálam sátrat?

-Akkor mit csinálsz erre?

-Van innen nem messze egy faház. Épp oda tartok. Bíztam benne, hogy a pénztárca tulajdonosát megtalálom. Meg is történt. Megyek, pá!

-Ő, szia és köszi!

Dorina eltávozott. Megnyugodtam. Hát ezt felejtettem el. Visszamentem lepihenni. Forgolódtam. Nem értettem, hogy mi lehet velem. Az idő kellemes. Egyedül egy erdőben. Egyszer csak arra eszméltem, hogy muszáj könnyítenem magamon. Kimásztam, elmásztam a kökénybokron túli tölgyfáig. Elkezdtem simogatni a szerszámomat. Akaratlanul is Dorinára gondoltam. Picit el is szégyelltem magam, hiszen Eszterrel már.. ajj, lehet ez a bajom. A hatalmas élvezés után visszamásztam a sátorba és elaludtam. Fél három körül érkezett egy SMS:

-Remélem szépeket álmodsz! Képzeld, leöntöttem egy csipkét! Eszter

Fura, gondoltam Luca telefonjáról jöhetett az üzenet.

-Vigyázz magadra!-válaszoltam.

-Vedd majd át a csomagomat! El ne felejtsd!-na szép. Most jut eszébe. Erre már nem válaszoltam.

Aludnék vissza, erre jött egy ismeretlen számról üzenet:

-Holnap találkozunk!

Folyt.köv.