Üss meg!

Először , még ez legelső előtt - de már üzemi hőfokon - elmondta, mit akar.

Nem, hogy mit szeretne, hanem AKAR..

Szeme sem rebbent.

Tuti rutin volt.

Akkor nem is gondolkoztam rajta.

Nagyon kívántam!

Vele lenni.

Érinteni.

Benne lenni.

Az AKAROM listában néhány tétel nem tetszett, pl dugd meg a szám!, ...tényleg szerettem, nem volt komilfo ilyesmit tennem. Legalábbis akkor úgy gondoltam.

Aztán menet közben szinte vezényelt. Ha valami mozdulatot, beállítást kezdeményeztem, határozottan utasított, hogy jó, mehet, de ne így!, máshogy volt neki a megfelelő, vagy csak tapasztalatból így a jó. Vagy csak magánál akarta az irányítást.

Hogy Ő most a számra ül!

Gondoltam 69..

Hát nagyon nem. Határozottan kijelentette, arról szó sem lehet. A kellemetlen tiltás keletkezéstörténetét nem volt idő megkérdezni, már vonaglott is.

Rajtam.

Nyelvemen.

Számon.

Orromon.

Közben a szememet figyelte.

Még rám is szólt: Nyisd ki!

Örömmel tettem, figyelhettem az élvezkedését.

Harapdálta az ajkait.

Szép volt.

Enélkül is szép volt.

És én persze kegyetlenül szerelmes, mint egy tini.

A gabajodásban egyszer csak fordult a kocka, valahogy mögé kerülve, nekem lett a markom szoros, talán túl szoros a derékon.

Picit jobban figyeltem magamra, átvettem a mozgás irányítását. Lehet, hogy itt is határozottabban történt, mindenesetre tetszett a strandpapucsban futás csattogó zenéje.

Gyönyörű feneke egyre jobban ágasodott felfele, csodálatosan ívelt a gerinc, leopárd hajlékonysággal engedett mélyebbre és mélyebbre.

A látvány picit elragadott.... A mindig kéznél lévő Svakom - nagyon nem volt száraz - ánuszrózsájára került.

Semmi tiltakozás?!

Hát nem!

Szinte szégyenkező, lehajtott fej a válasz.

Lehet! és mehet..

Kihasználtam az rést, nyílt a kapu.

Meglepően gyorsan, szerintem rutinnal.

Érzékeltem, nem várt ekkora "örömet". Ezt az AKARást nem merte kimondani.

Mindenesetre a Svakom meglehetősre süllyedt, szinte becuppant.

Roppant izgató volt.

A számos üzemmód közül nem volt türelemem okosat választani, de ami random előállt, engem is érzékenyen érintett. A szó szoros értelmében éreztem a gépi segítséget.

Hátrafordult.

A szikrázó szemek megváltoztak.

Fátyolos lett, érzéki, kéjtől elborult.

ÜSS MEG! KÉREM!

A harmadik már jó erős volt.

Fel kellett bátorodnom, mert határozott jelét láttam, hogy ez jó.

Neki jó!

És furcsa volt az érzés, hogy nekem is.

JÓ! ...de ezt itt nem részletezem...

A legszebb pillanatban a másik kezemmel eddig is markolt haját olyan vadul húztam, magam is meglepődtem.

De az is Jó volt.

Ott is.

Itt is.

A Svakom nem csúszott ki.

Tartotta.

Élvezve a teljes taxidermiát...