Hogyan lettem csicska! 107. rész

Nagyon finom volt, mivel nem szeretek közvetlen az asztalnál ülni, hogy tényleg behúzom magam az asztalhoz, így volt lehetőségem látni, ahogy játszik a talpaival, lábaival, ki-ki bújtatja a szőrmés papucsból, egymásra teszi, megint szinte csak azt tudtam figyelni, szólt is, hogy nem ízlik a vacsora vagy miért nem eszek? Rögtön felébredtem az „álomvilágból“ és már tettem is a villát a számhoz. Majd ekkor jött a lényeg, és feltette a számomra kínos kérdést. Folyt. köv.

Miért nézegeted a lábaimat egész este? Észrevettem azt is, hogy a zoknim sem úgy áll a szennyesben, ahogy én odatettem. - kérdezte.

Hirtelene megállt bennem az ütő, nem tudtam szólni semmit, csak az ételt nyeltem majdnem félre. Szép lány és észrevette, hogy mit nézek rajta. Majd hirtelen rámparancsolt, hogy válaszoljak.

Mondtam Neki, hogy nagyon szépek a lábai és elnézést, hogy néztem. Majd fogta az ételem és kiborította a földre. Nem hittem a szememnek, mire közölte, hogy olvasott már ilyenről, bár előben még nem találkozott ilyen emberrel, egy gúnyos mosollyal az arcán mondta ezt.

Kérdeztem pontosan mire gondol, mire folytatta a mondandóját. Tudja, hogy ilyen lábfétisem van, arra már rájött, már csak egy valamit szeretne tudni, de ráfog jönni, viszont most az ujjával rámutatott a padlón lévő ételre, hogy jó lenne azt feltakarítani onnan mihamarabb. Már mentem is a konyhai törlőpapírért, megvárta míg letépem majd odamentem, lehajoltam, mire utasított, hogy ne töröljem fel. Néztem rá kérdően, hogy akkor mit csináljak… Aztán hamar jött a válasz, hogy egyem fel onnan, de várjak egy picit. Addig letérdeltem négykézlábra, élveztem a helyzetet, bár nem mutattam Neki. Vagyis én nem, de a fütyim igen. Hamar rá is kérdezett, hogy erre élvezkedek?! Azt hitte lesz egy jó estéje és végre szeretkezik egy jót, de hamar megkapta a másik kérdésére is a választ, hogy nem csak lábimádó vagyok, hanem egy csicska is. Ezt abból gyorsan levonta, hogy az előbb nem ellenkeztem, mikor rámparancsolt, hogy egyem fel a padlóról a tojást. Aztán jött a következő mondanivalója, miszerint nem mondja el senkinek, ha azt teszem, amit mond. Nem szeretne ellenvetést és visszapofázást. Nem mertem semmit csinálni, én csak térdeltem ott, mint egy darab szar, szinte szószerint. A papírtörlőt elvette tőlem, majd leköpte az ételem és mondta, hogy menjek be az asztal alá, bemásztam, mire a lábával betolta/berúgta az ételemet, ahonnan fel kellett ennem, illetve a padlót is tisztára kellett nyalnom. Úgy éreztem magam, mint a hetedik mennyországban. Ahogy végeztem, csak voltam, mert ő még evett és videózott, teljesen ignorálva voltam. Kicsit remegett a testem, nem tudtam mi lesz, csak azt, hogy most rajtam kívül már más is tudja, hogy egy lábimádó csicska vagyok, ráadásul „zsarol“ is, aminek annyira azért nem örültem.

Ezután, amikor végzett, nevetve rámnézett, lent az asztal alatt majd folytatta a mondanivalóját, mostmár így jól lakottan. Folyt. köv.