Kálmán tévedése és büntetése: szolgálat (1)

Egyik éjjel jutott eszembe egy régi történet, mely már vagy húsz évvel ezelőtt történt meg. Elöljáróban tudni kell, hogy akkor még barátom a Guttenberg térhez közel, a Bródy Sándor utcában lakott egy egyemeletes ház földszinti toldalékában. A ház egy emeletes volt, U alakú, csak ez a része volt toldaléképület és földszintes. A ház teljesen alá volt pincézve, több lejáróval. Az egyik a főlépcsőház folytatásában ment le a pincébe, míg a másik az udvarról, barátom lakása mellett egy lépcső vitt le a pincébe. A lakás az udvarról az előszoba-konyha felől volt megközelíthető, melyből jobbra a fürdőszoba-WC nyílt, míg balra lehetett belépni a szobába, melynek az udvarra két nagy, magas ablaka volt. A szobán túl a pincébe vezető lépcső felett volt még egy kis helyiség, melynek ablaka a lejárati vasajtó felett volt s az adott világosságot. Ezen helyiség végén hiányzott a födém és lyuk volt a helyén. Ezt használtuk ki, s itt létesítettünk egy „liftet”, mely kötélen leengedett pallót jelentett a pincébe. Lent áttörtük a lejáraz plafonját s így elértük a pince szintjét, majd e mellett lefalaztuk a pincét is s így keletkezett egy szabad pince-rész, amelynek nem volt szellőzése, de ezt megoldottuk, mint ahogyan a világítást is, valamint a vizet is levezettük. Így lent keletkezett helyen berendezhettünk egy jó kis kínzókamrát, amely hang- és légszigetelt volt, egyszóval a célra tökéletes. Fent a szoba belmagassága is nagy volt, így a szoba hátsó felébe építettünk egy galériát, mely fekvőhelyül szolgált három ágybetéttel. Éppen fel lehetett állni, ha hajlott háttal és behúzott nyakkal is, ami elég volt. A konyhából bevezető ajtó mellett indult fel a lépcső a galériára, e mellezz, a galéria sarkán vastag oszloppal lett alátámasztva a galéria. Alatta került elhelyezésre az üllőgarnitúra s itt még magas ember is kihúzhatta magát, de felnyúlva elérhette a galéria alját.

Akkor a történet: a barátom még napközben dolgozott, így egyedül lehettem a lakásban. Amit – tudtával – ki is használtam. Sokszor fogadtam itt Subokat és vagy fent a szobában szolgáltattam őket, vagy levittem őket a kínzóterembe, ha hosszabban voltak. Egy volt, aki egyszer ott is aludt lent. Ide jött egy Sub, aki nagyon szeretett hozzám járni, többször is volt fent és lent is. Én nem tudtam róla, hogy máskor nem Sub, hanem Mestert játszik.

A másik sráccal az interneten találkoztam, Ő Mester, Dom volt s szerinte, csak az. Az Ő neve Kálmán volt, míg az előbbié Jóska. Kálmánnal sokat leveleztünk, majd egyszer megkért, hogy had legyen jelen egy Subommal való szeánszon. (Ő nem tudott a lenti kínzókamráról.) Belementem, a Subommal is egyeztettem s összejött a találkozás, nálam, de nem úgy sikerült, mind számítottuk, mert kiderült ők ketten ismerik egymást és Kálmánt nem Mesterként, hanem szolgaként ismerte meg, egyszer volt nála, de nem tetszett, mint szolga, így többször nem találkoztak, csak most, nálam.

Igen kínos volt a szituáció, s úgy oldódott meg, hogy Kálmán kérésére elküldtem Jóskát, aki ezért igen dühös volt s majd egy jó hónapig felém sem nézett, de később visszatért.

Mikor visszaértem a lakásba, mert Jóskát ki kellett a kapun is engedni, Kálmánt nagyon idegenen, toporogva találtam a szoba közepén. Szégyelte magát, hiszen nem mondott igazat arról, hogy ő csak Mester s ez kiderült. Én nem tettem neki szemrehányást, leültem s vártam a reakcióját. Végre kiment pisilni, majd ivott egy pohár vizet és visszajőve a szobába, elém állt, majd letérdelt elém, átfogta a térdeimet és annyit mondott: - Azt gondolom, megérdemlem, hogy megbüntess! Kérlek tedd, amit csak akarsz velem, szolgálni foglak itt és most. - jelentette ki. (Annyit még, hogy Kálmán tökéletes úriember volt, most is öltöny-nyakkendőben térdelt előttem.)

Vártam egy ideig, majd megkérdeztem, hogy jól elhatározta-e magát, végig tudja és akarja csinálni a büntetését? - Igennel – válaszolt és határozott volt. Nem is kellett parancsolni neki, már fel is állt, kezdett vetkőzni, majd a szekrényből vállfát vett elő, szépen, rendben lerakta a ruháit arra, már csak egy szál feszes fehér színű boxer volt rajta. Kicsit gondolkozott, vacillált, majd vállat vont és újra elém térdelt s már a fejét az ölembe hajtotta és a kezeit oldalt kinyújtotta, mintegy megadásként.

Kicsit vártam, majd felemelve a fejét, kényszerítettem, hogy rám nézzen és megkérdeztem tőle: - Itt akarod fent a szolgálatot, vagy a kínzókamrában, lent a pincében?

Elcsodálkozott és visszakérdezett:

1. Neked kínzókamrád is van? Nem is mondtad eddig. Bocs, Uram, hogy tegezni merészeltem. - tette hozzá.
2. Semmi gond, a többivel együtt ezt is beszámítom a büntetésedbe. Mit választasz hát? - kérdeztem meg.
3. Természetesen a kínzókamrát! Még sohasem láttam olyant! - kiáltott fel Kálmán.
4. Rendben, akkor gyere! - utasítottam és beléptem a konyhából nyíló ajtóval szemközti ajtón, majd ráállítottam a kötéllift pallójára és mindketten leereszkedtünk a pincébe.
5. Ott kinyitottam a kínzókamra ajtaját és rácsaptam a boxerja által jól kidomborodott fenekére, hogy lépjen be. Majd mikor már bent volt, felkapcsoltam a világítást.
6. Ahh, ez csodás! - kiáltott fel Kálmán – Ez igen, ez döfi, király. - sorolta és alig tért magához, de körbe-körbe forgott s mindent szemügyre vett érdeklődve.
7. Rendben, ha kicsodálkoztad Magadat kedves Kálmán, akkor talán tedd Magadat szolgai módba, hogy indulhasson a szeánszod! - szólítottam fel, mire összerezzent, vörös lett az arca és már kapta is le magáról a boxerét és dobta le a földre, maga mellé. - Azt onnan vedd fel, nem tökéletesen tiszta a föld, régen mostam itt fel! - szóltam rá, majd mutattam, hogy a boxerét akassza fel az egyik fogasra a falon.
8. Akkor mivel akarsz kezdeni, ezt még megválaszthatod, Kálmán? - kérdeztem meg tőle. Ő pedig gondolkozás nélkül a sarokban álló fa bakra mutatott.

Előhúzattam vele, majd mutattam, hogyan álljon a vége elé, a merev farkát a fabak felső gerendájához igazítottam, majd rányomtam a testét s úgy kellett előre dőlnie. A fabak első lábaihoz kötöztem ki a csuklóit, feszesen. Csak mikor már így feküdt előttem jött rá, hogy tökéletesen ki van szolgáltatva nekem, akár meg is kúrhatom s nem tud védekezni ez ellen. Láttam az arcán, ahogyan ez mind végigfutott rajta, de megnyugtattam, hogy erre nem kerül sor, legalábbis nem elsőre.

Nem nyugodott teljesen meg, de azt is láttam, már azt sem vette volna sértésnek, ha azzal kezdek.

Így csak egy bőr korbáccsal csapkodtam meg a szépen domborodó fenekét, a lábait, no meg a hátát s odanyomultam a fenekéhez, hogy érezze a merev farkamat az ánuszánál/fenekénél, de nem hatoltam belé, hanem ráhajolva a fülcimpáit harapdáltam meg és a nyakát csikiztem.

Lassan oldódott, már fel is nevetett, mert ahogyan ráfújtam a nyakára, úgy látszik az izgi volt számára. Most lassan végighúztam a kezeimet a lábain, combjain, majd az oldalán és a hajába markolva visszahúztam a fejénél fogva állásba s akkor a farkával, no meg a tökeivel is kezdtem foglalkozni. Sziszegett, tekergett a teste, de élvezte. Hoztam egy tűs kereket és azt is megjártattam a testén, hátán, lábain, majd a merev farkán, de a tökein nem nagyon tudtam.

Megint előre, rá hajoltam, átnyúlva a testén a mellbimbóit morzsolgattam és közben lassan már hátra tettem a kezemet, a fenekét simogattam, majd végig húztam a tenyerem élét a vágatában, érintve az ánuszát is. Ekkor felsóhajtott és halkan megszólalt: - Megtennéd, hogy megba...l? - kérdezte meg. - Igen, ha tényleg akarod! Akarod? - kérdeztem meg újra.

(folytatás következik)