Télen a tanyán 1rész

Az autó kellemesen suhan a téli kopasz tájban. Azt mondták, meglepetés, hová megyünk. Nem is kérdezősködök, mindig is bíztam bennük. Az úton nevetgélünk, beszélgetünk. Meleg van az autóban, a kabátokat le is tettük. A jókedv és jó hangulat belülről is fűt. Hamarosan lekanyarodunk egy földútra, és pár perces zötykölődés után megállunk egy tanyánál. Az autóból kiszállva igencsak hideg van. Olyan nulla fok lehet. A fiúk nem is késlekednek, szinte észrevétlenül álltak körbe engem, és egyikük rám is parancsol, hogy vetkőzzek. Meglepetten nézek rá, mire a másik szólal meg mögöttem:

-Meddig várjunk?

-Vedd a kabátot! – így egy harmadik.

Beszélni is elfelejtettem, úgy álltak felettem. Lassan levettem, és ki is kapták a kezemből.

-Úgy! Most a pulóver jön. – hallom a hangot.

-De hogy gondoljátok? Hideg van! – próbálok ellenkezni, de mondhatni kár volt, mert abban a pillanatban a számba került egy pénisz alakú szájdugó, amit szorosan rám is biztosítottak.

Parancsaikra sorban szabadultam meg ruháimtól. Éreztem a hideget, de tüzelt is bennem a játék heve. A szél nem fújt, legalább az nem hűtött. Tudtam, hogy nem lesz bajom, mert bíztam bennük, de mégis ott volt a félelem, hogy mi lesz ha…

Lassanként teljesen meztelen vagyok, a cipőt is zokni nélkül adták vissza rám. Fázósan húzom össze magam, de nem hagyják. Ketten megfogják egy-egy kezem, és kinyitnak. Lábaim terpeszbe rugdossák. Élvezik mellbimbóim keménységét. Piszkálják, simogatják. Majd egy ügyes mozdulattal a kezeimet a fejem fölé emelik, csuklóimat a szájdugóm szíjához erősítik bilincsekkel. Lábaimra is bilincsek kerülnek, és egy lánccal lett összekötve mind a négy bilincsem. Kissé meghúzva, hogy véletlenül se tudjak előre görnyedni. Ha meg is próbálom, csak a jég hideg láncot érzékelem a hátamon.

-Csodás vagy! – mondják. És miután nyakörvemet is megkaptam, annak láncán vezetnek be a házba. Itt ők már készültek korábban, mert meleg van bent.

A kályhához vezetnek, de nem bízzák a véletlenre. Egy kampó lóg a plafonról, amire felakasztanak. A lábam épp, hogy éri a padlót. A kettő közé egy terpesztő rudat tesznek, hogy puncim szabadon lehessen. Totál tehetetlenül lógok ott kedvükre. Kényelmesen leülnek a fotelekbe kávézni. Az illat, ami belengi a szobát, megindítja nyálmirigyeimet, és mivel a szájdugótól nem tudom lenyelni, csurog le a melleim közt a hasamra, onnan a puncim vonalába, majd a combom belsején indul a padló felé. Csiklandoz, és hűt. Semmit nem tehetek ellene. Közel fél órán át kávézgatnak, beszélgetnek, míg én csak lógok, és csurog a nyálam. Érzem a hideg csíkot puncimon. Elég kényelmetlenül érzem magam már, és nyöszörgök.

-Menjünk kijjebb, nem bírom ezt a nyöszörgést hallgatni! – szólal meg az egyik, és mind felállnak.

Rám sem néz egyik sem, csak kivonulnak. Próbálok hangosan jelezni, de sokat nem enged a dugó a számban, csak annyit érek el vele, hogy habos lesz a szám körül, ami még kellemetlenebb.

Látszólag sunyin visszajön egyikőjük. Azt hittem, segíteni akar. Megfog, megsimogat, de egyre vadabbul, szinte felfal. Már a melleim szopja, gyúrja, majd egyik kézzel puncimat veszi kézbe, és matat, és dörzsöli, de már ujjaz is, mint aki siet valahova. Gyorsan előveszi farkát, és nem is kell sokáig húzogatnia, már élvez is. Rá a hasamra, puncimra. Ugyan azzal a kezével, amelyikkel a puncimban turkált, ondóját már keni is arcomra, szememre, és a dugó mellett is igyekszik bejuttatni a számba. A maradékot alul keni szét, nem kímélve lyukaimat sem. Rám sem nézve siet ki a szobából. Csend van. Mintha eltűntek volna. Biztos nem, de mi van, ha mégis? Meddig hagynak itt száradni? Terpesztett lábaimmal a nyitott puncim olyan, hogy bárki hozzáférhet. Esélytelen, hogy összecsukjam, és védjem magam.

folyt köv...