Jun memoárjai

Jun memoárjai

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Jun a nevem, de természetesen az üzleti életben nem ezt használom. Amikor néhány hónapja úgy döntöttem, hogy megírom titkos életem történetét, épp egy szakításon voltam túl. Megviselt, nem tagadom, egy szakítás sohasem múlik el nyom nélkül, de már volt ilyen, és lesz is még, ezzel tisztában voltam. Nem omlottam össze, ezt igen férfiatlan viselkedésnek tartottam volna, inkább elkezdtem leírni emlékeimet, melyek egy sivár és eseménytelen gyermek- és ifjúkor után akkor váltak izgalmassá, amikor beléptem mentorom, uram szolgálatába. Tizenkilenc éves voltam akkoriban, a japán férfiak átlagos, 170 centiméteres magassága közül kitűntem 183 centiméteres, egyedi magasságommal, ez hórihorgas amerikai apám genetikai öröksége, aki vadászpilótaként szolgált, mielőtt hazarendelték új állomáshelyére, Virginiába. Csak halványan emlékszem rá. Ez még jóval azelőtt történt, mielőtt anyám kézen fogott és elvitt az iskolába.

Hamar az osztály legjobbjai közé kerültem. Elsősorban a növények és a kémia érdekelt, de azért igyekeztem a többi tárgyból is jól teljesíteni. De, mint mondtam, ez életem unalmasabbik része, az izgalmas korszakom akkor jött el, amikor egy ügynök felfedezett az piacon, ahol anyámnak vásároltam bokrétát, mielőtt meglátogattam a kórházban.

Mint mondtam, akkor éppen érettségi után voltam néhány hónappal, lassan feléltem tartalékainkat, és az orvosok sem biztattak semmi jóval, anyám élete a végéhez közeledett. Jóslatuk bevált, és heteken belül elveszítettem.

Tehetős rokonok híján nem látszott biztosnak a jövőm sem, hiszen támogatás híján nem juthattam be az egyetemre sem. Legalábbis akkor ez látszott reálisnak. Ám a váratlanul rám köszöntő szerencse egyre izmosabb anyagi biztonságot hozott, és titkos kiképzésem során és utána már nem volt akadálya annak, hogy egyetemi diplomát szerezzek, és néhány év alatt egy jól menő kertészeti vállalkozás tulajdonosává váljak, sőt az utóbbi időben egyedi fejlesztésű, környezetbarát növényvédő szereket is kínálunk, ami célzottan csak a... De nem erről akartam beszélni. Még csak az kéne, hogy itt, a memoárjaimban is reklámozni kezdjem a cégemet. Beszéljenek arról az eredmények, a hófehér villa, a Bentley-k, pár száz alkalmazottamnak és családjaiknak biztonsága és jólléte, én visszatérek titkos életemre, ami miatt elkezdtem írni a memoárjaimat.

Tehát a tanításom bő negyedszázada kezdődött, egy borús napon, amikor emlékszem, a szemerkélő esőben attól tartottam, hogy elázik a hajam. Néhány nappal később kezdetét vette a kiképzésem.

Azokon a napokon, amikor mentorom és uram tanításra magához rendelt, sohasem tudtam előre, hogy mit fog számomra kitalálni, csak abban lehettem biztos, hogy különös gonddal végezte nevelésemet. Végül is közös volt a célunk, hogy belőlem engedelmes szolga váljon módos és befolyásos férfiak számára, akik a luxuséletük titkos perceihez jól betanított fiatal férfiakat tartottak.

A tanításom elején, és a tanítás fél éve alatt végig, mentorom szóval és tettel is tanított. Az ötvenes éveiben járó férfi keze alól tucatjával kerültek ki hozzám hasonló, jó megjelenésű, szegény sorból származó ifjak, akik hozzám hasonlóan, szerencsének élték meg kiválasztásukat, noha a szolgává képzés nem ritkán megpróbáltatásokkal járt.

Mégis, milyen sivár jövő várt volna rám, ha nem akad meg a szeme rajtam az egyik ügynökének, aki gondoskodott az utánpótlás beszerzéséről? Lehettem volna a piacon kuli, rakodhattam volna a zöldségeket, és taligán vihettem volna ki a megrendelőkhöz a krumplit, karfiolt és hagymát, esetleg egy utcai elárusítóbódéból árulhattam volna a gyorsételeket, de a felemelkedés, meggazdagodás messze elkerült volna.

Nem ilyen jövőre vágytam. Nekem is megvoltak az álmaim, hófehér villáról, halk léptű személyzetről, néhány elegáns Bentley-ről a garázsban, számtalanszor elterveztem, hogy sikeres üzletemberként gyarapítom évről évre a vagyonomat. De ehhez először meg kellett szerezni az alaptőkét, és az ehhez a célhoz vezető rögös utat az ügynök, majd az uram és mentorom kínálta nekem.

Tehát tizenkilenc éves múltam néhány hónappal tanulásom kezdetén, és fél évvel később, amikor tanulásom befejeződött, éppen átléptem huszadik évemet. Ebben a korban a hozzám hasonló japán ifjak zöme már a családalapításon gondolkodik, de én más voltam. Nem házasságra vágytam, bár az én távolabbi terveimben is szerepelt társ, ám az nem nő volt, hanem férfi.

Szobám teljes alakos tükre, amely előtt oly sok időt töltöttem kinézetem javításával, magas, mértékkel izmos, karcsú férfit mutatott, szemembe hulló, hátul hátam közepéig érő hosszú, sötétvörös, fényes hajjal, mely olyan árnyalatú volt, mint a mókus bundája ősszel. Apám bizonyára rőtnek mondta volna, de mivel már kiskoromban eltűnt az életemből, így nem tett megjegyzést külsőmre. Nyakig zárt, álló nyakú, hosszú tunikát, azonos anyagból készült sötétbordó nadrágot és puha bőrből készült olcsó, fekete cipőt viseltem, amikor először találkoztam mentorommal.

Emlékszem, ahogy végigsimított hosszú, vörös hajamon, megérintette számat, ápolt körmeimet, majd közölte az ügynökkel, hogy jó alapanyagnak lát engem, és egy kézlegyintéssel elküldte a férfit, aki az értem kapott pénzt zsebébe gyűrve meghajolt, és távozott.

Uram körüljárt, majd megkérdezte, hogy tisztában vagyok-e azzal, mit jelent a kiképzésem. Kitérően válaszoltam valami olyat, hogy az ügynök szerint itt fogom megtudni, egyben arról is biztosított, hogy kitartásom elhozza a jólétet, anyagi biztonságot számomra.

Elmosolyodott, szeme sarkában megjelentek az apró ráncok, melyek elárulták, hogy ötvenes éveiben jár. Nem sokat teketóriázott velem. Utasított, hogy vetkőzzek meztelenre, és mintegy futólag megkérdezte, hogy van-e tapasztalatom férfiakkal, hiszen számára sem volt kérdéses homoszexualitásom.

Nem voltam híve a mellébeszélésnek soha, ezért elárultam neki, hogy csóknál és simogatásnál még sohasem jutottam tovább. Közben megváltam ruháimtól, és ő újra körüljárt, meg-megérintett, majd távolabb lépett, és most nekem kellett forognom előtte. Úgy éreztem, tetszik neki, amit lát. A kendó nevű nemzeti sportunknak köszönhetően szálkás izomzattal rendelkeztem, és genetikai adottság miatt finom, karcsú testem van, hibátlan, ruganyos bőröm pedig japán felmenőim öröksége.

Teát ittunk, szertartásosan, majd aláírtam, hogy a szolgálatába állok, hogy kitanítson. Átfutottam a szerződést, és csak kissé remegett meg a kezem, amikor megakadt a szemem azon, hogy férfiak szexuális kielégítése, valamint egyéb, extrém szórakozásainak alanyává válok. De az összeg, amit kínált érte heti rendszerességgel már kiképzésem alatt, meggyőzött.

Miután túlestünk a teaszertartáson és a szerződés aláírásán, közölte, hogy mostantól uramnak kell szólítanom, és haladéktalanul elkezdi tanításomat. Ebben nem is leltem kifogásolni valót.

Ezután levette felöltőjét, amely egy gazdagon hímzett, hosszabb, elegánsabb szabású sötét kabát volt, és felgyűrte ingujját, majd közölte, hogy bemelegítésül el fog fenekelni. Ehhez egy székre ült, és a térdére kellett feküdnöm. Engedelmességem első próbája volt ez. Voltaképpen arra volt kíváncsi, hogyan változik a fenekem színe sápadtból élénk rózsaszínűre tenyere nyomán, valamint arra, hogy milyen önuralommal tűröm a fájdalmas és megalázó fenekelést.

Míg hajam az arcomba áradt, és mélyeket lélegezve igyekeztem rendelkezésére állni, ő felváltva ütött fenekem jobb és bal felére, időnként elidőzött néhány ütés erejéig az egyik oldalon, majd váltott, közben meg-megsimogatta forrósodó bőrömet. Azonnal megszerettem keze simítását, még amikor a fenekelés előtt itt-ott megérintette testemet.

Mára, kitanult szolgaként már nem jövök zavarba egy váratlan fenekeléstől, amit akár valós, akár kitalált bűnök miatt kapok az általam szolgált férfi szórakoztatására, de akkor bizony zavarban éreztem magam, és ezt csak fokozta, hogy bátortalan merevedést is éreztem, ahogy a combjához, azaz sötét nadrágjának érdes anyagához dörzsölődtem farkammal önkéntelen vonaglásom közben.

Kisvártatva abbahagyta fenekelésemet, és engedett felkelni térdéről. Talán még a hajamnál is vörösebb volt az arcom. Dicsérte sajgó fenekem élénkrózsaszínét, mely napokig őrizte keze nyomát, és lassan halványult el az árulkodó, pirosas árnyalat.

Ezután kijelentette, hogy néhány kúppal kipróbálja, milyen szűk a fenéklyukam, ha már eddig nem került sor kitágításomra. Riadt tekintetemet látva igyekezett megnyugtatni, hogy pont annyira fog kitágítani, amennyire szükséges, hogy leendő uram, akinél szolgálni fogok, kellően szűknek érezzen, amikor megdug.

Nyeltem egyet, és próbáltam beletörődni, hogy idősebb, gazdag férfiak fognak belém hatolni, de aztán ismét a hófehér villa, a garázsban sorakozó Bentley-k és a jövőbeli gyümölcsöző befektetések jutottak eszembe, és hogy ezért csak cirka húsz évet kell kibírnom, utána már én diktálom a feltételeket. Egyelőre azonban a parancsára odavittem a hűtő polcán tárolt kúpos dobozból ötöt, majd ahogy utasított, háttal fordulva lehajoltam, hogy egyenként a testembe juttassa mindet. Ma már nem okoz gondot, de akkor bizony zavarban voltam, hogy arcom ismét a padló közelébe kerül, míg fenekem képezi testem legmagasabb pontját.

Mielőtt az elsőt megkaptam volna, közölte, hogy nincs kenőcs, ő mindig szárazon nyomja fel a kúpokat. Így is történt. Ahogy megéreztem a hideg kúpot a lyukamnál, önkéntelenül összerázkódtam, és mélyet lélegeztem. Ebben a kis terpeszben mélyen előrehajló pózban még a lyukamat se tudtam összeszorítani, de tisztában voltam azzal, hogy nem is ezt várja el, hanem hogy engedjem kúpolni magam.

Emlékeim ködébe veszett már, de halványan emlékeztem, hogy kiskoromban kaptam már kúpot, de az új élmény felülírta a ködös régit, ez kemény, férfias érzés volt, amilyet utóbb, kiképzésem során még gyakran éreztem, hiszen nemritkán részeltetett effajta jutalomfalatban, ahogy gunyorosan nevezte. Az ujja határozott nyomásától mélyen belém csúszott a kúp, és ő nem várt, nyomban utána küldte a másodikat, harmadikat, negyediket, sőt az ötödiket is, alig telt bele egy kis idő, már mindet testemben tudtam.

Hogy fájt-e a száraz nyomás? Inkább kellemetlennek mondanám, hiszen nem volt semmiféle előkészület sem, azonnal megnyomott. De mégis, legbelül éreztem, hogy ennek így kell történnie. Ujjának emléke, a kíméletlen nyomás és lyukam tiltakozó feszülésének érzése még akkor is velem maradt, amikor már kihúzta lyukamból ujját, megpaskolt, és engedélyezte, hogy felálljak. Figyelmeztetett a jövőre nézve, hogy efféle jutalomfalat után két kézzel mindig szorítsam össze a fenekemet, hogy ily módon is segítsek a testemben tartani a lassan olvadozó kúpokat. Amelyek egyébként ártalmatlanok, ám remek élettani hatással lesznek szervezetemre, megóvnak a fertőzésektől, kósza vírusoktól.

Megsimogatta farkam, és elégedetten látta, hogy a kúpoktól kissé merevedésem támadt. Azt mondta, ez másokkal is gyakran előfordul, ne érezzem miatta kellemetlenül magam, ez a testem reakciója. Aztán abbahagyta a farkam babrálgatását, ami csalódással töltött el, és utasított, hogy öltözzek fel.

Aznapra a tanítás véget ért. Két nappal később kellett újra mennem, és ahogy teltek a hetek, a hónapok, egyre inkább bevezetett abba a világba, ahol egy magamfajta ifjúnak az engedelmesség a sorsa, hogy megtanulja önként átadni a teste feletti kontrollt másnak. Gyakorta elvert, ehhez vesszőt, szíjat, pálcát is használt, ahogy haladó szintre léptem a tanulásban, és ő volt az első, aki megdugott. Máig hálás leszek érte, hogy ő volt az első, akivel ezáltal átléphettem a férfikorba.

Akkor már nagyon kívántam, hogy keféljen meg, mert illata, intim érintései, borzolóan mély hangja és egész higgadt magatartása tanításom alatt egyre jobban felkorbácsolta vágyaimat. Egészséges fiatal férfiként vágytam a szexre, és hálás voltam a sorsnak, hogy ilyen tapasztalt, vonzó férfi vezet be az érzékek birodalmába.

Emlékszem az első alkalomra, amikor végre leszophattam, már hetekkel korábban elképzeltem, és szobám magányában erre az élményre vágyva maszturbáltam. Végig irányított, egy-egy szóval, érintéssel, hajamban játszó ujjai meg-megrebbentek buzgó ténykedésem alatt.

Még most, két és fél évtizeddel később, hófehér villámban, a garázsomban Bentley-kkel felidézem azt a pillanatot, amikor először megéreztem ondójának ízét. Ez is egyik gyönyörteljes, ha nem a leggyönyörteljesebb lépcsőfoka volt a jelenlegi gazdagságom felé vezető útnak.

Kiképzésem vége felé történt, hogy először sor került a valóságos szexre, mely eddig nélkülözte a behatolást. Eddigre már gyakorta tanúja volt annak, hogy fanyar illata, érintései, kellemetlen, sőt fájdalmas fizikai tanításai merevedést váltanak ki belőlem, így nehezen vártam ki, amíg eljött a nap, amikor közölte, hogy ma meg fog dugni. Ettől már bejelentése pillanatában merevedésem lett, és elárult engem, amikor pár pillanattal később levetkőztem, hogy elkezdje aznapi tanításomat. Közölte, hogy mivel ez lesz életemben az első szex egy másik férfival, ügyelni fog az én élvezetemre is, mert ez kettőnkről fog szólni. Ám nyomban figyelmeztetett, hogy a továbbiakban nem lesz így. A szex jellemzően mindig annak a férfinak az élvezetéről fog szólni, akit szolgálok, és fizet a testemért. De gondoskodik arról, hogy az elsőt sohasem felejtsem el.

Betartotta ígéretét. Emlékszem fanyar illatára, hogyan változott meg, miközben lélegzete felgyorsult, és máig keresem ezt az illatot, amit a bőrén éreztem akkor. Valami halk, izgalmas illatot használt, ami szex közben a verejtékével összekeveredve felerősödött, és valóságos afrodiziákummá vált számomra.

Addigra már tágított rajtam annyira, hogy némi síkosítóval be tudjam fogadni, ha nem is azonnal, ujjaival tapogatta, tágítgatta behatolás előtt a testembe vezető szűk járatot. Utasítására az előző hetekben gyakran aludtam kisebb, majd egyre feszítőbb érzést kiváltó, nagyobb plugokkal a fenekemben, és ez a szokásom máig is megmaradt. Ha nincs partnerem, és nincs kedvem alkalmi, házhoz rendelhető, fizetős férfihoz, akkor rendszeresen úgy jutok el a pihentető alvásig, hogy pluggal a fenéklyukamban maszturbálok. 

Az első szex előtt is szertartásosan teát ittunk. Akkorra már feltárta mellkasa sima bőrét, meglazítva felöltőjét. Alig bírtam türtőztetni magam. Több tucatnyi alkalommal leszoptam már, és napról napra jobban beittam szőrtelen teste ízét és illatát. Bőre rugalmas volt a napi karateedzéseknek köszönhetően, és imádtam simogatni is, minden porcikáját, bőre minden ízét kóstolni akartam. Nem, az túlzás, hogy beleszerettem, bár őszinte perceimben bevallom magamnak, hogy azóta is olyan férfit keresek, mint amilyen a mentorom volt.

Ahogy lüktetett nyelvemen, később bennem, amikor elélvezett, minden addigi, magányos maszturbálásom élvezetét felülmúlta, pillanatokkal később én sem bírtam tovább, először élveztem el a szeme láttára, noha gyakran okozott merevedést a tanításai alatt az előző hónapokban is. Máig beleremeg egész testem, ha eszembe jut az egyetlen, mindkettőnkről szóló együttlét.

Aznapra már nem tartogatott mást, elengedett, és három nappal később folytatta tanításomat. Azt mondta, ki akarja törölni emlékeimből a szex közös élményét, mert arra kell tanítson, hogyan érjem el, hogy szolgaként a szex számomra mások kielégítéséről szóljon, és ezt egy módon teheti meg. Az eszköz nem volt első látásra ijesztő, haszonló, rugalmas pálcákkal máskor is kaptam már verést. Ám ez új volt, sötétbarna, erős, lakkozott sétabotnak látszott. Figyelmeztetett, hogy ennek az íze más lesz, másféle, nehezebben halványuló nyomot is hagy, mint amilyen eszközökkel eddig elvert, mert ez bot. Kínzóbb fájdalmat okoz, és amíg ver, addig magamban azt kell ismételgetnem, hogy a szex számomra szolgaként más élvezetéről szól, nem a sajátomról.

Nem túlzott, a harminc ütés után alig tudtam felkelni, noha állítása szerint nem is ütött akkorákat, hogy ennyire megviseljen, és kisvártatva megismételte, ismét harminc ütést kaptam. Kérdésére beláttam, hogy tényleg sokkal jobban fáj minden eddigi eszköznél. Közben igyekeztem titkolni, hogy nem tartottam be utasítását, ennek következtében a kemény botozás nem érte el célját, vagyis nem törölte ki emlékezetemből, milyen frenetikus hatással volt rám, hogy azon az egyetlen alkalommal szinte együtt értünk el a csúcsra. Tudat alatt talán azt akartam, hogy így maradjon meg bennem a egy másik, általam kívánt férfival való szex során.

A kiképzésből hátralévő néhány hét alatt még néhányszor megdugott, de ennek tanítása értelmében már csak róla kellett szólnia. Megtanultam, hogyan érhetem el, hogy egy férfi megkívánjon, és különböző technikákkal felizgassam annyira, hogy akarjon engem, és közben higgadt maradjak, gyakorlatilag csak a testem vegyen részt az aktusban.

Fél év tanulás után egy nap váratlanul kijelentette, hogy taníttatásom véget ért, immár alkalmas vagyok arra, hogy vagyonos férfiak titkos játékszerévé váljak. Soha nem láttam többé. Nagy valószínűséggel másnap már az utódomat kezdte szolgává idomítani, ahogy velem tette, de azt is feltételezem, hogy azokon a napokon, amikor nem kellett jelentkeznem nála, akkor más ifjak voltak nála, hasonló célból, mint én.

Nem kellett azonban soká várnom, még tartott a szolgatanfolyam során kapott pénzemből, amikor megkaptam első megbízatásomat. Magam is elcsodálkoztam, amikor a lesötétített autó Japán egyik leggazdagabb üzletemberéhez vitt, akinek egészen a következő tavaszig voltam kitartottja, és ahogy teltek az évek, jött utána még egy bányatulajdonos, egy újságcézár majd egy bankár, végül egy forgatókönyvíró, aki tőlem új inspirációkat nyerve sikerre vitt egy televíziós sorozatot. Mind ötven éven felüliek voltak, sőt egyikük már közel járt a hetvenhez. Talán ő volt a legperverzebb, életem legkeményebb veréseit tőle kaptam, fenekemről már sohasem fognak elmúlni a tőle kapott botozások fehér csíkokban rögzült, rég begyógyult emlékei.

Mégsem bántam meg semmit. És most, negyvenes éveim közepén elégedett és gazdag vagyok, elértem a célomat, sikeres vállalkozóként rendszeresen nyilatkozom a televízióban is. De bűnös titkaimat csak ezekben az emlékiratokban osztottam meg, mert megváltoztatná az emberek megítélését irányomban. És én egyetlen Bentley-mtől sem szeretnék megválni.

Vége