Annuska napjai 1.

Végeztem. 7.12, kész a lakás takarítása. Minden nap 06.00-kor neki kell állni, szoba, konyha, előszoba, fürdő. Minden nap teljes takarítás, ez a nevelésem része. Három perc múlva készíthetem a kávét, jól fog esni. Egy kanál kávépor a bögrébe, vízmelegítés, ráöntöm. Pont 7.15, ihatom.

Széles terpeszben ülök a hokedlin, két ujjal masztizom, a másikban a bögre. Ritmikusan rázkódik a mellem, apró teniszlabda, kicsi bimbóudvar, a jobb bimbóban vékony lánc, rajta a kis harang. A bal még szabad, Uram gondolkodik, mi lesz vele.

Lucskos vagyok, de inni kell a kávét is, nincs sok időm. Átjár a jól ismert hullám, áramütés szerűen jön az orgazmus, kis tócsa a hokedlin, utolsó korty kávé, „köszönöm Uram” suttogom. Irány a fürdő, be a zuhany alá. Csak egy csapot nyithatok, ma a kéket. Tusfürdő, kefe, átdörzsölöm a bőröm, mindenhol. Mire leöblítem, vörös a testem, vacognak a fogaim.

Csap elzár, állok, majd letekerem a zuhanyfejet, cső a puncimhoz, megnyitom, teletölt a jéghideg víz. Ürít, újra tölt. Ürít, újra tölt, megvolt a három. Guggolás, cső a seggembe, érzem a jelzést meddig kell tolnom. Csap megnyit, számolás 1,2,3, tíznél elzár, cső ki. Kinyomás, majdnem tiszta, cső vissza, számolás, elzár, cső ki, kinyomás. Ismétlés, ez már teljesen tiszta, az utolsó decit a fogmosóba kell, kész. Nézem, tiszta a víz. Átjárt a hideg, kívül-belül. Öt perc állás a tálcában, terpesz, kéz magasban, hajamat rázogatom közben. A hosszú fekete loboncot levágta Uram, de a reflex bennem van. 1,5 centit nem kell rázni...valamennyire megszáradok, fogmosás, a félretett vízzel. A takarításhoz is használt fogkefe, remélem észreveszi Uram, hogy elhasználódott... kis fogkrém, 2 perc dörzsölés, kiköp, újra. Ezt is háromszor kell, kész, mindenem tiszta. Én lehetek a legtisztább romalány a környéken, ha-ha.

Fürdőszoba ismét takarítva, most ki kell szellőztetni, 15 perc bejárati ajtó és szoba ablak kinyitva. Pont elég a testápolózásra. Szeretem ezt a vanília illatot, Uram választotta. A sarokban állok, a szőnyegemen. Ha Uram itt alszik, nekem itt a helyem. Nézem az utcán a járókelőket, azt hiszem, ők nem látnak be. De ha látnak sem lehetek nagy öröm. 155 cm-es, kismellű vékony cigánylány, 40 kg. Pár tetoválás, a harangom, ennyi...bezárom az az ablakot, az ajtó még marad.

Kezdődik az első napi feladat, 8.20. Előveszem a kék dildót, megkeresem a jelölést a szekrényen (22 cm a padlótól) feltapasztom. Szopás van, az Uram által húzott vonalig kell benyelni. Négykézláb állok, majd az alkaromra támaszkodom, ami a szekrény alatt van. A cicimben a harang nem érhet a földre, lábam nagy terpeszben, pucsítás. Elkezdem, tulajdonképpen szeretem ezt a monoton, ritmikus mozgást. A vonalig bekapom, a végét érzem a torkomon. Mozgatom a fejem, kicsit a seggem is. Ráérzek, a pinám nyílik, biztos nedvesen csillog már.

Uram szerint csak a szám ér valamit....gyakorlás, gyakorlás. Csináld ribanc. Ha Uram itt van, az előszoba-konyhából nézi ahogy csinálom. Tetszik neki, ahogy kinyílik a seggem és a pinám. Örülök, ha tetszem neki....

Ebben a pillanatban kopogás és egy ismerős női hang kiabál be, „Halló, Annuska!!”

(folyt. köv.)