Erdei kaland

Leszállok a buszról, már messziről látom, hogy Mesterem autója az út mellett áll, rám várva. Messziről int, de már észrevettem, igyekszem gyorsabban haladni, mielőbb vele szeretnék lenni.

Beülők mellé, becsatolom az övet.

Készen állsz? - kérdezi. Nem, felelem. Nevet, megsimogatja a combomat, majd gázt ad.

Nem tudom merre megyünk, de a táj egyre kietlenebb, olyan helyen járunk, ahol a kutya sem jár, legalábbis ránézésre. Sejtem, hogy ebből erdei kirándulás lesz, régen jártunk az erdőben. Nemsokára megállunk egy kisebb facsoport mellett. Lassan sötétedik, így biztosan nem fog meglátni senki, de nem is jár erre senki sem.

Szállj ki - mondja. Kicsatolom az övet, és kinyitom a kocsiajtót.

Vedd le a cipőd - mondja. Talpam alatt selymes a fű, kellemesen meleg van, biztosan nem fogom megfázni. Lerúgom a cipőim, várom, hogy mit tegyek, neki kell megmondja, csak az történhet, amit ő szeretne.

Húzd le a nadrágod, bugyi nincs rajtad remélem, mert az utasításom úgy szólt, hogy nem lehet rajtad - mondja a Mester.

Nincs rajtam bugyi - felelem.

Lehúzom a nadrágot, térdig érő ruha van rajtam, valamennyit eltakar.

Mesterem a nyakamba tesz egy nyakörvet, megfogja a végét, és maga után húz. Beljebb megyünk a fák közé, két fa közé ki van kötve keresztbe egy harmadik, amiről három kötél lóg. Már sejtem, hogy mit tervez, de mire rájövök, ott is állunk. Mesterem előredönt, a nyakamra lazán ráköti a kötelet, majd a kezeim is egyenként beledugja a hurokba, és szorosra húzza a köteleket a csuklóm körül. Már ha akarnék sem tudnék kiszabadulni, de egyenlőre nem akarok, izgatottam várom, hogy mi fog történni.

A ruhámat felhajtja, így szabaddá válik a fenekem és a puncim. Hallom, hogy valami suhog, a következő pillanatban pedig csattan a fenekemen egy pálca. Váratlanul ér, nem készültem fel rá, nagyot sikoltok.

Csend legyen - parancsolja. A következő pillanatban a számba töm egy rongyot, így már nem tudok hangoskodni.

Sűrűn érkeznek a csapások, folyik a könnyem, de nem tudok szabadulni és nem tudok tiltakozni. Ég az egész hátsóm.

Egyszercsak abbamaradnak az ütések, elém lép, kiveszi a számból a rongyot. Befogja az orrom, így kénytelen vagyok a szám kinyitni, a következő pillanatban a farka kerül a rongy helyére, és ütemesen dugni kezdi a számat. Hamarosan beleélvez, kiveszi a farkát a számból, befogja az orrom és a szám, és akkor enged el, amikor már minden cseppet lenyeltem.

Ügyes kislány - mondja.

Eloldoz, beülünk a kocsiba, átölel, megcsókol, és így pihenünk az erdei kaland után.