Autós kaland

Az éjszakai országút szinte teljesen üres volt. A reflektorok hosszú csíkokat vágtak az aszfaltba, miközben én határozott kézzel tartottam a kormányt. Szerettem ezt az érzést: az irányítást. Nemcsak az autó felett, hanem a helyzetek felett is.

Ő mellettem ült, csendben. Nem azért, mert nem lett volna mondanivalója – hanem mert tudta, hogy most én vezetek. Nem csak fizikailag.

– Kényelmesen ülsz? – kérdeztem, anélkül, hogy ránéztem volna.

– Igen – válaszolta halkan.

– Nem ezt kérdeztem – mondtam nyugodtan. – Azt kérdeztem, úgy ülsz-e, ahogy mondtam.

Egy apró mozdulatot hallottam. Tudta, mire gondolok. A tartására, a kezeire, a figyelmére. Mindig gyorsan tanult.

A motor halk morajlása kitöltötte a csendet. Néha rápillantottam. Az arca félhomályban volt, de a tekintete elárulta: figyel. Mindig figyel.

Letértem a főútról egy keskeny mellékútra. Az út mentén fák sorakoztak, az árnyékuk szinte beszippantotta a fényt.

– Tudod, miért hoztalak erre? – kérdeztem.

– Mert ezt akartad – felelte.

Elmosolyodtam.

– Pontosan.

Megálltam egy elhagyatott parkolóban. A motor még járt pár másodpercig, majd elhallgatott. A csend most már teljes volt.

Felé fordultam. Most először találkozott a tekintetünk igazán.

– Nézz rám – mondtam.

Meg is tette. Nem volt benne félelem. Inkább… várakozás.

– Az irányítás nem erőszak – folytattam halkan. – Hanem bizalom. Az, hogy tudod: bármit kérek, annak oka van.

Láttam, hogy megérti.

A kesztyűtartóból kivettem egy kötelet, amivel hátrakötöztem a kezeit - ezzel érezte, hogy átvettem az irányítást az egész teste felett.

Egy pillanatra kinyújtottam a kezem, és finoman a tarkójánál fogva, a hajába markolva közelebb húztam az arcát. Nem durván, nem sietve. Csak épp annyira, hogy érezze: én döntök.

– És te ezt választod – tettem hozzá.

– Igen – mondta, most már határozottabban.

A szavak súlya ott maradt köztünk a levegőben. Nem volt szükség többre.

Hátradőltem, lehúztam a sliccemet és elővettem már kőleményre dagadt farkamat. A nő fejét közben még fogtam az egyik kezemmel, de miután a farkam előkerült már toltam is rá a száját, hogy megbasszam.

Közben az egyik kezemmel elkezdtem őt fenekelni és kérdeztem tőle - Ezt élvezed ribancom ugye?

– Tudom, hogy erre vágytál mindig - mondtam neki miközben már két kézzel toltam rá a fejét a farkamra egyre mélyebbre és mélyebbre.

Már öklendezett és alig jutott levegőhöz mikor egy pillanatra felemeltem a fejét. Mélyen a szemébe néztem és láttam rajta az alázatot és az elégedettséget. Ezután folytattam a szája baszását egyre gyorsabban és keményebben amíg bele nem élveztem a torkába.

Miután alaposan kifényezte a faszomat és keményen elfenekeltem, megdicsértem őt, hogy szép munkát végzett.

Beindítottam a kocsit és elindultunk.

Ahogy visszakanyarodtunk az útra, a sötétség ismét körülölelt minket. De most már nem volt csendes. Feszültséggel volt tele. Tudott, kimondatlan szabályokkal.

És ez volt az igazi játék.