Álom

Állok a szobámban az ablak előtt, és nézek a távolba. Merengek, ábrándozom, gondolkodom. Valamit nagyon elrontottam, és elveszítettem azt, aki nagyon sokat jelentett nekem.

Hirtelen apró huzatot érzek, megborzongok. Furcsa érzésem van, mintha nem lennék egyedül a házban. Nem merek megfordulni, megáll körülöttem a levegő, és valami olyat érzek, amit hetek óta nem éreztem. Érzem a jelenlétét annak az embernek, aki nagyon sokat jelentett nekem, és akiért teljesen kivetkőztem önmagamból.

Nem tudom honnan és hogyan került mögém, de becsukom a szemem, érzem, hogy valaki végigsimít a nyakamon, majd hirtelen valaki átölel, szorosan.

Azt hitted, hogy csak úgy megszabadulhatsz tőlem? - kérdezi.

Nem válaszolok semmit, mert annyira meglepődtem, hogy teljesen lefagytam. Minden érzékszervem kiélesedett, érzem az illatát, hallom a levegővételét, és még mindig nem tudom elhinni, hogy itt van.

Kendőt látok a szemeim előtt, amelyet rámtesz. Nem mozdulok, és nem szólok. Érzem, hogy megfogja az egyik kezem, hátrahúzza, és a kedvenc bilincsem már kattan is a csuklómon. Mielőtt eszembe jutna tiltakozni, a másik kezem is hátul van, és már össze is kapcsolta őket a bilincsekkel. Érzem, hogy megfordít, végigsimít az arcomon, a számon, az ujját az ajkaim közé teszi. Szopj! - parancsolja. Nem kérdés, hogy itt nincs ellenkezés, azt teszem amit mond. Benne is felgyűlt az elmúlt hetek feszültsége, nem tűr ellentmondást.

Van rajtad bugyi? - kérdezi. Válaszolok, hogy igen, hiszen nem számítottam rá. Eszembe jutott, hogy a jelenlétében nem viselhetek alsóneműt, de nem terveztem találkát vele.

Lehúzza a nadrágom, és érzem, hogy a bugyi enged, levágta rólam valamivel. Nem merek mozdulni, nem tudom mi van a kezében, nem szeretném, ha véletlenül is megvágna.

Ne félj! - mondja, - vigyázok rád! Az enyém vagy, megmondtam már nagyon sokszor, és nem engedlek el.

Repes a szívem az örömtől, el sem hiszem, hogy itt van, és kellek neki. Volt egy csúnya vitánk, és nem szépen váltunk el, azóta magányosan teltek a napjaim.

Folyik a könnyem, de tudom, hogy jó kezekben vagyok, és indulunk tovább a közös úton.

A következő pillanatban felébredek, rájövök, hogy csak álom volt. A könnyeim folynak tovább, de már tudom, hogy azért, mert nagyon fáj, hogy elveszítettem Őt.