Egy vágy - 7. rész

A szolgának egy feladata volt, azt se végezte jól. Most előttem térdel és várja a büntetést. Apuci akit a szolga előtt Uramnak hívunk mögöttem ül és figyel.

– Nézz rám! – Rémült tekintetét felemeli és néz, várja, hogy mit tegyen.

– Mi volt a feladatod? – Hezitál, szigorú tekintettel méregetem.

– Válaszolj! – Hangom felemelem.

– Úrnőm... én...

– Nem érünk rá erre, gyorsabban válaszolj!

– Úrnőm, az volt a feladatom, hogy rendezzem össze a papírokat. – Hangja remeg a félelemtől, teste is reszket.

– És neked még ez sem ment. Haszontalan! – Oda sétálok a szekrényhez és kiveszek mindent amire szügségem lesz. Bekötöm a szemeit, a kezét a mellkasa előtt összekötözöm. Megfogom a tarkóját és nem túl erősen előre nyomom, tudja mi a dolga.

– Pucsíts! – Remeg de teszi amit kérek. Térdel a földön, homloka érinti a padlót és a fenekét a plafon felé nyomja. Ránézek Apucira.

– Kezdhetem Uram? – Apuci csak bólint és mosolyog.

– Rendben. Minden csapást számolnod kell, ha tévedsz kezdjük előről. Érthető?

– Igen Úrnőm! – elkezdem a nevelést. A szolga számol. A tizediknél megállok.

– Uram, a másik felét megadod neki Te? – Apuci feláll és oda sétál. Felvesz egy tetszőleges eszközt és rácsap a szolga kipirult seggére. Apuci erősebb mint én, ezért jobban is fáj a szolgának. A huszadik csapásnál megáll és rám néz.

– Szerinted ennyi büntetés elég lesz neki?  – Kérdezi Apuci, én csak megrázom a fejem és rácsapok mégegyet a szolga seggére.

– Miért kaptad a büntetést? – Kérdezi Apuci, a szolga elmondja a pontos választ. Apuci bólint, értem a célzást. Megfogom a szolga vállát és felhúzom, így a sarkán ül. Kikötöm a kezén lévő köteleket és hátra kötöm a kezét. Felállítom és bevezetem a szobába. Az ágyra fektetem amit már előre letakartunk, hogy nehogy bemocskolja. Kezei a teste alatt vannak. Gonoszan elmosolyodok és Apucira nézek, adok az arcára egy puszit és kimegyek a gyertyáért. Először csak végig csöpögtetem a mellkasától a hasa aljáig egy egyenes csíkban. Aztán jönnek a lábai ugyan így.

– Most jön az izgi rész. – Mondom Apucinak és rácsöpögtetem a forró viaszt a szolga mellbimbójára, mind a kettőre. Ő sziszeg és kapkodja a levegőt. Fél. Reszket. A lábait kikötözöm nagy terpeszben és elkezdem a combja belső oldalát végig csöpögtetni. Aztán jön a pénisze. Apró hangokat ad ki, egész jól bírja.

– Mára ennyi, megértetted a lényeget? – Kérdezem tőle szigorú hangon.

– Igen Úrnőm, máskor alaposan elvégzem a feladataim, ígérem! – Ezt egy halk hümmögéssel nyugtázom. Kikötöm a lábait, aztán a kezeit és végül lekerül a szemkötő is.

– Menj zuhanyozni! Most! – Még mindig remeg, fél, de megy zuhanyozni. Apucival ketten maradunk és megöleljük egymást.

folyt.köv.