Téli péntek, tavaszi szombat

Kilenc napja hóviharban, küszködésben, tegnap arany tavaszban repültem Hozzá. Akkor megérkezvén, nyakamon Dóminha Khinga csizmája, kettejük kezében pálcák, Úrnőmé rajtam eltörött.

Tegnap húgocskáját civilben vártuk, elég idő lett villanyszerelésre, öreg lakásban néhány foglalat zárlatos. Istennőm ágyán elnyúlva olvas, pólóját mellei feszítik, rajzuk mint a Gulács kúpocskája Szent György hegy és Csobánc karéjában, engem váró Három Királyok ablakomon túl. Szent György friss, arany borokkal kínál, Csobánc vára felett lidércek tömjénfüst tánca. Gulács kúpocskája szilaj kis melleket idéz, rózsás bimbójukat csókolgatni jutalmaim legnagyobbika.

Láttam a Domina Csókját, nem engem illetett.

Ágyán heverő Istennő, villanyoz a látvány: takarón fekvő meztelen lábai. Hatezer volt repít oda, ujjait apró csókokkal érintgetem, közéjük fúrom nyelvemet, sarkára fogaim sarkantyúja illik. Talpát nyalogatva leselkedem: szépsége újra meg újra megéget, párnákon pihenő Vénusz, párducként nyújtózó Kínzókirálynő. Mosolya könyv mögül szelíden simogat:
- Kész vagy, szolgácskám?- elhúzza lábait,- Sipirc a helyedre, dolgozz tovább!

Húgocska megjött, elment, Dóminha Khinga más: lábcsók illeti őt is, hóhérsegéd a megbélyegzésben. Istennőm magunkra hagyott a kínzóteremben, megfojt a rettegés: eladott neki. Pokolra vetve, más kezétől kínoztatva a fájdalom csúcsán keserű émelygést érzek. Végtelen húsz perc, Istennőm visszatért, sírva karoltam át lábait. Dóminha Khinga korbácsolt tovább. Boldogság volt közben Istennőm lábait csókolhatnom. Felnéztem:
- Nagyon szeretem Őt,- mondtam.
- Nem adom!- mondta Dóminha Khinga.
Álltak felettem összefonódva, lábaik alatt kifeszülve a parketta fénykeresztjén megvilágosultam: övé a Domina Csókja.
Istennőm ezt írta este:
Szolgácskám!
Én imádom az ő jelenlétét, de csak a meglepetésed volt a cél, na meg mert amúgy is rég láttam. Néha szeretek vele együtt játszani, de nem rendszeresíteném, és nem vagyok osztozkodós, az, hogy játszhat a játékommal nem jelenti, hogy neki is adom vagy közössé teszem vele :)

Ez a hóviharos péntek története volt: dübörgő, fájdalmas szimfónia.
A tavaszi szombat története: klasszikus gitár hangja egy mediterrán terecskén, La Isla Bonita. Istennőm fekete ruhában,háta mezítelen, combja hasítékban villan, köldöke fátyol mögül igéz. Úgy feszít kínpadra, hogy lássam nyüszítve kívánt testét. Gyönyörű mozgását,ritmusában istennői fenség, a Hatalom harmóniája, bűvölő kígyó kéjes-kegyetlen babonázása. Mérge gyors halál lenne, lassú szenvedés gyönyöre vajúdik. Verejtékes kínok, szerelmes gyötrelmek születnek.

Törött foglalat kicserélve a fürdőszobában. Nem adtam fel illatos fürdőd álmát, bár ahhoz gyertyafény elég. Kádból kilépsz, karomba kaplak, kínpadodra vetve nyelvemmel, csókkal szárítom bőrödet. Megszentelt, fűszeres bor testedről a víz, cseppnyi méz a köldöködben rezdülő hab.

Pálcád elrepedt, ostorod szíja szétszakadt hátamon. Ágyadon ülve átkaroltalak, fétis-ruhák képeit mutattad: álló gallérú, uszályos fekete bőrpalástban az Univerzum Császárnője vagy.

Este hazatérvén Szent György hegy borában eljönnek Csobánc lidércei: pokoli egy hét az, mire megint üdvözülhetek áldott kezeidben.