
A kezed érint, súlyos, mint a vas,
Birtokába vesz és betonként tart,
Szívem minden szava, hogy szolgáljak,
A fájdalom édes, ha nem vagyok szabad.
A tested parancsol, és én nem vitatom,
Lesem minden egyes mozdulatod,
A fájdalom, mit okozol, nem gyötrelem,
Hanem az a fajta szeretet, amit mások nem értenek,
Te vagy a királynőm, és én a te árnyékod,
Követlek amerre csak kívánod.
Nincs fájdalom, mi ne hozna gyógyulást,
Nincs parancs, mi ne adna szabadságot,
Mert a csendben, ahol mindent megélek,
A szolgaságban nyugalmat találok.
Hozzászólások (0)