Szent Patrik Napja után történt még egy s más (3)

Míg Áronnal foglalkoztam, aki az ágyon hanyatt, elnyúlva feküdt, közben én is élveztem, hogy István kényeztetett, nyalakodott a vágatomban és a nyelvével néha alaposabban is belenyalt az ánuszomba. Én meg folytattam a kezeimmel és a számmal Áron csodás testének a felderítését. Áron nagyon nem mert mocorogni a foglalkozásom alatt, csak halkan sziszegett, sóhajtozott s ezzel adta tudtomra, hogy ő is élvezi mindazt, amit teszek vele.

Mivel a számmal már kiélveztem, amit nyújtani tudott – kivéve az eldurranását, kilövellését – így újra a kezemet hoztam munkába. Felvettem egy tűs kereket, a másik kezembe pedig egy fésű végű eszközt fogtam és ezekkel kezdtem most a testén a szőrszálait kifésülni, miközben a tűs kereket is megjártattam a bőre felszínén, de ügyelve arra, hogy a tűkkel ne sértsem fel a bőrét. Áron azonban nem így gondolta, mert félénken megszólalt:

1. Uram! Kérhetem, hogy ne legyen ilyen óvatos velem, hanem csak nyomja bele a tűs kereket a bőrömbe, hogy érezzem jobban, az sem baj ha a vérem is kiserken! Azzal a fésűvel is ne óvatosan bontsa ki az összegubancolódott szőrszálaimat, hanem csak durván tegye azt! Mazó vagyok nem kislány!
2. Hát ha ezt akarod, szeretnéd, semmi akadálya ennek. Ja, és igen, kislány biztosan nem lehetsz ekkora dárdával! - jelentettem ki nevetve és már tettem is, amire kért.

Áron egy idő múlva már hangosabban sziszegett, időnként fájdalmasan nyögött is s csikorgatta a fogait fájdalmában, de újra szólni már nem mert, hiszen ő kérte a keményebb munkálkodást rajta. A mazó énje megkapta, amire vágyott, ha nem is ennyire.

1. Élvezed köcsög? - érdeklődtem tőle, mire csak bólogatni mert a fejével.
2. Én meg közben hirtelen a szájára tapasztottam a magamét, a nyelvemmel szétnyomtam a fogait, miközben azt közéjük préseltem és nem csak nyelves puszit kapott, de a fogaimmal elkaptam és kicsit, óvatosan, de megharapdáltam a nyelvét is, mire felszisszent és meg nevettem és megjegyeztem:
3. Már azt hittem nincs is nyelved, elvitte valami kis gézengúz, de örömmel érzem, hogy van, itt van a fogaim között. - mondtam neki. Ő pedig közben küszködött, hogy válaszolhasson:
4. U h r a m! Így nem fogok tudni beszélni majd. - kezdte, de nem tudta folytatni, mert ráharaptam erősebben a nyelvére és az egyik kezemmel, pontosabban a markomba pedig megfogtam a merev farkát és a csüngő tökeit együtt, erősen megszorítottam és még meg is pofoztam azokat.
5. Aaaúúúúú! - kiáltott fel Áron, mire elengedtem. - Uram, igen mondtam, hogy mazó vagyok, de ez már sok, azaz sokk! - nyögte ki.
6. Ne dumálj, tűrj! - parancsoltam rá és megfogva a merev farkánál fogva felállítottam és odavezettem az ajtófélfához. Mutattam, hogy vegyen fel csuklóbilincseket, majd azoknál fogva kibilincseltem, rögzítettem X alakban az ajtófélfában.

Mikor már ott állt, akkor vettem egy több, hosszabb szíjágakból álló bőr korbácsot, távolabb léptem tőle és már le is csaptam a testére, de úgy, hogy a korbács vége rácsavarodjon a testére, így is üssön-csattanjon a bőrén.

1. Aaaúúúú! - jött is Áron felkiáltása, de nem álltam le, még kapott párat a testére, majd oldalt léptem s most korbács helyett mogyorófa-vesszőt vettem a kezembe és azzal ütögettem meg a mereven előre álló dárdáját, majd tenyérrel – alulról felfelé ütve – találtam el – többször is a jól lecsüngő tökeit.
2. Aaaúúúúú! - hangzott újra Árontól a sziszegés.
3. Most már akkor eléggé erős? - cukkoltam őt. Sziszegett és bólintott válaszul.
4. Akkor áttérhetünk másra is? - kérdeztem meg Árontól.

Az rám nézett kicsit csodálkozóan és bólintott megint.

Én pedig leállítottam Istvánt a nyalakodásával és a sarokba küldtem, hogy ott térdeljen, miközben Áront lekapcsoltam az ajtófélfáról és ráparancsoltam:

1. Istvánt a hajánál fogva húzd ide a szőnyegre, döntsd hanyatt, fogasd meg vele a térdei alatt a kezeivel a lábait, amit húzzon és emeljen is meg! - utasítottam Áront, aki tette, amit parancsba kapott. Hamarosan ott feküdt István a szőnyegen, magához húzott, feéemelt lábakkal, így jól láthatóvá és teljesen szabaddá vált az ánusza.

Nem is kellett további parancsokat adnom, Áron már rájött, mit kell tennie. A merev farkával – ujjazás nélkül – behatolt Istvánba, a dárdájára tűzte, majd alaposan meg is dolgozta, annyira, hogy hamarosan már ő is, no meg István is felnyögött, mert elment benne, több adagot is lövellve belé.

Majd kivezette Istvánt a fürdőszobába, beültette a zuhanytálcába és megöntözte arany sugaraival a testét, de csak a testét és utasította, hogy utána fürödjön le és úgy jöjjön be a szobába, hogy ott törülközzön meg.

Persze ezt nem hagytuk neki zavartalanul, mert közben a felkapott bőr szíjakkal csapkodtuk a testét, bőrét, de próbáltuk a talpait is megcsapni, de nem igazán sikerült. Ezért Áron egy fogással földre vitte Istvánt, ráfeküdt s mivel így szabaddá váltak a talpai, így azokat én csapdostam meg, persze nem kihagyva a szintén szabad Áron talpait sem.

Majd gondoltam egy merészet, amit még itt sohasem tettem: csillagot rúgattam Istvánnal.

Ez abból állt, hogy a lábujjai közé papírzsepit nyomtam és azokat meggyújtottam, miközben Áron rajta feküdt Istvánon, így az nem tudott sem felkelni, sem elhúzni a lábait. Kicsit kényelmetlen lehetett, ahogy a gyorsan elégő papírzsepi lángja megperzselte a lábujjait.

Itt értek végett István és Áron kínjai.