Szent Patrik Napja után történt még egy s más (2)

Csak pár nap telt el a közös Szent Patrik napi együttlétünk óta, mikor csörgött a mobilom és ezt az üzenetet láttam rajta megjelenni:

„Tisztelt Mester! Bocsánat, hogy soraimmal zavarni merészelem, de már találkoztunk a Szent Patrik Napon a Duna-parton, a negyedik emeleti lakásban, illetve teraszon. Én voltam az „asztal”, amiről finom marhasültet eszegettek. Nem volna kedve újabb „étkezésre”?

Természetesen azonnal tudtam, hogy a csupasz csiga irt nekem, azt is, hogy szívesen találkozom vele újra, de azért cukkoltam egy kicsit, mert ezt írtam vissza:

„Kedves Csupasz Csiga István! Nem feledve nevedet és a kellemes emlékeket szívesen találkozom Veled újra, de jó lenne, ha nem egyedül érkeznél, hanem valami szőrös, nem Sir-es társsal, mert én bár kedvellek, de a szőrt is szeretem (babrálni)!”

Még alig ment el a válaszom, már megint csöngött a mobilom, de most hívásom érkezett. Felvettem. István volt, biztosított arról, hogy nem egyedül fog érkezni, hanem egy számomra különösen érdekes társat hoz magával, aki nem csak erős testszőrzettel rendelkezik majd, de az erős mellett még érdekes lesz a színe is, s nem csak a szeme színére gondol most! És hiába firtattam, nem árult el többet róla.

Ezért abban állapodtunk meg, hogy másnap felmegyek hozzá és ott fogok találkozni vele és a barátjával is. Azt kérte azonban, hogy ne gyors, spint menet legyen, hanem lassú, alapos és kéjes.

Majd adok én neked, kéjeset. - gondoltam magamban, de már kezdtem is a felkészülést a fejemben a másnapi találkozóra, hogy kellően meglepjem őt, őket.

Az történt, hogy mégis én lepődtem meg.

Megérkezve ugyan még csak István várt, egyedül, de megnyugtatott, hogy hamarosan érkezik a barátja is, de megkért, hogy a meglepetés miatt, be kell kötnie a szememet s úgy várjam a barátját. Belementem.

Kicsit furcsa volt ugyan, hogy még arra is megkért, hogy a szoba közepén térdeljek le, de előtte vegyem le a pantallómat és csak egy szál – no nem faszban – hanem boxerban várjam a barátját szembekötve, térdelve.

Alig hogy elhelyezkedtem így, bár magamban pufogtam eléggé a mesterhez méltatlan helyzet miatt, már hallottam az ajtócsengőt, azt is ahogyan István kiment, beengedte, halkan váltottak pár szót még az előszobában, majd már a szobában hallottam a lépteket és valaki elém érkezett. Ott megállt. Éreztem a kellemes illatát és meleg testét. Felemeltem a fejemet és szaglászni kezdtem. Rám szólt:

1. Kellemes? Érzi az illatomat Uram? Még egy kis türelmet kérek csak, addig csak szaglásszon! - mondta és megint valami zajt hallottam, de nem tudtam beazonosítani azt. Majd megszólalt újra: - Most már levehetné a szemellenzőjét Uram! - hallottam s mivel fel is akartam állni, azt megakadályozta, mert a fejemre tette a kezét és nem hagyta. Így csak a szemellenzőt vettem le.

S amint szabad lett a szemem, a látványtól, ami elém tárult, elállt szemem-szám.

Hogy miért?

Mert egy csodásan szép, vastag, és kellően merev farok himbálózott előttem, egy vöröses szőke színű bokorból előretörve és mellé még két lógó, csüngő és nem kis golyó is csatlakozott, ami szintén hasonló színű szőrrel volt pettyezve és hogy ámulatom teljes legyen, ha lefele, majd felfele néztem, hasonló szőr szálakkal teli, formás lábakat és dús szőrzetű hasat no meg afelett mellkast láttam. És azontúl egy vigyorgó arcot és azon, abban olyan csillogó, világoskék színű szemeket, amikből sugárzott az értelem és az érzelem. A haja is hullámos volt s ez is vöröses - szőke színben játszott és a válláig ért. És volt még valami, ami nagyon tetszett: ez pedig a szép, fehér, vakító fehér bőre, amin csak szőrszálak voltak, de szeplők nem! Szóval el voltam ámulva, nem találtam a szavakat erre a jelenségre.

Ő azonban igen:

1. Uram! Áron vagyok, szolgálatodra. - kezdte a bemutatkozást. - István barátja vagyok, magam is Sub, mazó szolga. Mindent szeretek, s mint mazó, szeretek szenvedni, de legjobban Uramnak engedelmeskedni és neki kellemes időtöltést szerezni, azt biztosítani. - hallottam.
2. Lesz is rá módod, hogy megtedd! - találtam meg a hangomat és még megkérdeztem tőle: - Te, vagy István gondolta ki, tervezte meg ezt a bemutatkozást?
3. Természetesen én Uram! - válaszolta büszkén, kihúzva magát, mire én azonnal felálltam, mert nem szeretem, ha fölém magasodnak, már pedig Áron még mikor álltam, akkor is fölém magasodott, mert vagy egy jó fejjel volt magasabb nálam.

Miután innen, állva is megszemléltem és továbbra is csodálatosnak tartottam, rájöttem, hogy Istvánnal is kezdenem kellene valamit, így hát ránéztem, megjátszottam a dühöset és rárivalltam:

1. Látod a barátod, Áron tudja mi a szolga dolga, mert egy szál faszban áll előttem, de Te? Rajtad még göncöket látok. - mondtam dühösen és hozzátettem: - Azonnal kapkod csak le azokat magadról és már térdelhetsz is ide elém a büntetésedért! - hallotta a parancsomat is.

Áron kajánul nézte barátját, ahogyan az sietve lekapkodja magáról a ruháit és még fel is nevetett, mert István egyik lába beakadt az alsógatyájába, mikor azt le akarta húzni, ezért elveszítette az egyensúlyát és elesett. Elterült előttünk a szőnyegen, mint egy béka.

Most már mind a ketten nevettünk rajta és ha már ott feküdt előttünk, rögtön rá is parancsoltam, hogy húzza csak le a cipőimet, a zoknijaimat és már hanyatt feküdve szopogathatja is meg a lábujjaimat és egyben meg is nyalogathatja a talpaimat.

Én pedig István fejénél állva egy lábon, a másik lában ujjait már tettem is a szájához, hogy végre tudja hajtani a parancsaimat. Nem mondom, hogy ez stabil állás volt, kicsit ingadoztam is, amit Áron azonnal észrevett, már maga is letérdelt István feje mögé és már be is kapta a mereven előre álló farkamat, azt szopogatta és közben a két tenyerével megtámasztotta a fenekemet is, így stabilizált ezzel. Hálásan néztem rá, mire ő rám kacsintott válaszul.

Kellően kellemes kéjes volt ez nekem, de gondolom a srácok is élvezték, mert jól tették a dolgukat.

Kis idő múlva azonban leállítottam őket, mert nem akartam hamar elmenni még.

Felállítottam Áront és utasítottam, hogy feküdjön csak végig hanyatt az ágyon, hogy ne csak szemlélni tudjam már, hanem a kezemmel is végig simíthassam, tapogathassam a csodás testét. Kezdtem az arcánál, nem kihagyva a fülcimpái megmorzsolgatását sem, haladtam lefele a nyakán, majd a szép domború, szőrös mellkasán, át a hasán, míg nem elértem a dús fanszőrzetéből kiemelkedő, kellően vastag, hosszú és főleg merev farkáig. Itt már nem csak a kezemet használtam, de a számra is sor került, hogy abba vegyem, megkóstoljam és beszopjam azt.

Közben a kezeim sem pihentek, mert a két csüngő, szép, formás és persze szőrös tökeivel foglalkozhattak, de később a szám is sorra került, mert egymás után bekaptam és megszopogattam azokat is.

Közben utasítottam Istvánt, hogy ne maradjon feladat nélkül ő sem, hogy térdeljen mögém és nyalogassa, kényeztesse a popómat, járhat a vágatomban is a nyelvével, engedtem meg.