Zurichben a meglepetes 2.

Pontban 19:00-kor kinyílt az ajtó. Az Ura ott állt teljes magasságában, fekete ingben, a tekintete hideg és birtokló. Lent, a küszöbön ott térdelt a sissy – hosszú szőke haja a vállára omlott, fehér szőrme kabátja szétnyílt, alatta látszott a fekete egyberuha, a fekete harisnya és a 12 centis tűsarkú.

„Jó kislány” – mordult az Ura mély hangon, és egyetlen mozdulattal berántotta a lakásba. Az ajtó hangos csattanással zárult mögötte.

„Vetkőzz le a kabátból. Lassan. Mutasd meg, mit hoztál nekem.”

A sissy remegő piros műkörmökkel húzta le magáról a puha fehér szőrme kabátot, és hagyta a földre hullani. Ott állt teljes sissy pompájában: fekete harisnyában, testhez simuló fekete egyberuhában, alatta a pici rózsaszín bugyi már teljesen átázva.

Az Ura megragadta a sissy csuklóit, durván hátrahúzta őket, és vastag, puha kötéllel szorosan összekötözte a háta mögött. A sissy karjai mozdulni sem tudtak.

„Most pedig… a kis sissy farkad is az enyém lesz ma éjjel” – suttogta az Ura, miközben lehúzta a rózsaszín bugyit éppen csak annyira, hogy előkerüljön a nedves, lüktető kis fark. De amint az Ura hozzáért, a sissy farka azonnal mereven felállt – keményen, lüktetve, teljesen használhatatlanul a chastity cage-hez.

Az Ura gonoszul elmosolyodott.

„Nézd csak… a kis kurva farkad nem akar engedelmeskedni. De az Ura mindig győz.”

Elővett egy kis fecskendőt, megtöltötte érzéstelenítő injekcióval, és lassan, kegyetlenül beledöfte a tűt a sissy merev farkába. A sissy felnyögött, de az Ura keze szorosan tartotta. Az injekció gyorsan hatott – a farka pár másodperc alatt teljesen elernyedt, lankadttá vált, teljesen haszontalanná és használhatatlanná, mint egy puha, élettelen kis húsdarab.

„Így ni… most már tökéletes” – mormolta az Ura elégedetten. Egy pillanat múlva már ott volt a hideg, fém érenyöv. Kattanás. Zár. A kulcs eltűnt az Ura zsebében. A sissy farka most már örökre bezárva, érzéketlenül, tehetetlenül pihent a ketrecben.

De az Ura még nem végzett. Fogott egy hatalmas tekercs friss, csillogó fóliát – teljesen új, ropogós, átlátszó műanyag fóliát. Lassan, módszeresen tekerte körbe a sissyt tetőtől talpig. Először a lábait, a magas sarkút is belefoglalva, aztán a csípőjét, a derekát, a mellkasát, a karjait, a nyakát… végül a fejét is, csak az orrlyukakat és a száját hagyva szabadon. A fólia szorosan rásimult a testére, csillogott a lámpafényben, mozdulni sem lehetett benne. A sissy most már csak egy fényes, mozdulatlan, fóliába csomagolt baba volt.

Az Ura felemelte a tehetetlen, becsomagolt testet, és óvatosan lefektette az ágyra. Ott is tovább kötözte – vastag kötelekkel szorosan az ágyhoz rögzítette a fóliába tekert testet, hogy még csak mocorogni se tudjon. A sissy most teljesen tehetetlenül, bezárva, érenyővel a lankadt farkán, fóliába csomagolva feküdt az ágyon… teljesen az Ura kegyelmére bízva.

„Ma éjjel így maradsz, kis sissy kurvám” – mondta az Ura, és végigsimított a csillogó fólián. „Holnap reggelig. És csak akkor kapsz levegőt, amikor én úgy akarom.”