Egy hirdetés és utóélete (2)

- Az más, ha Magán teszi mester, mert akkor előre tudja mi fog következni, de ha más teszi, akkor nem. - jelentettem ki cukkolva őt.

- Igen, ez így igaz, már csak az a kérdés, hogy ki lenne a más? - tette fel a kérdést nekem. Én meg feleltem:

- Természetesen én, hiszen magam is mester, dom vagyok és gyakorlott is. - válaszoltam.

- Aha! Kibújt a szög a zsákból!- állapította meg bölcsen, majd elgondolkozott és végül ezt mondta: - Nem bánom, megteheted, de csak én utánam, ha még akkor is akarod, mikor én végeztem veled, köcsög.

- Igy is jó lesz, Uram! - feleltem.

S ekkor igazán elkezdődött a szolgaságom, azaz a szolgálatom, mert rám kiáltott, hogy menjek csak oda a falhoz a felállított András kereszthez és ott várjak rám, szemből. - tette még hozzá s kiment a szobából, majd hamarosan vissza is jött, de akkor már nem civil ruhában, hanem mesteri öltözetben, bőrbe kötve és bőr korbáccsal a kezében, amit meg is lengetett és lecsapott azzal a testemre, több helyen is megcsipkedve azt, végül már a mereven előre álló farkamat és golyóimat is megcélozva a korbáccsal.

Próbáltam nem sziszegni, tekergőzni, de nem sok sikerrel. Nevetett.

- Ez még csak a bevezetés, lesz még keményebb is a tortúra! - figyelmeztetett a mester.

- Igenis, Uram! Várom. - tettem még hozzá szemtelenül.

- Meg is kapod, köcsög, azonnal! - sziszegte és már odalépve a csukló- és bokabilincseimet odarögzítette az András-kereszhez, majd hátralépve újra lecsapott rám a korbáccsal.

Jó pár tíz ütés után letette a korbácsot, közelebb lépett hozzám és az ujjai közé fogta a mellbimbóimat és csavargatni, húzkodni, ütögetni kezdte azokat és én meg sziszegtem a kínok miatt.

- Tetszik, köcsög? - cukkolt a mester. - Lehet erősebben is? - kérdezte. Én nem tudtam, de nem is akartam válaszolni, sem nemmel, sem igennel. Ő pedig folytatta, de már a tökeimet is megmarkolta, húzkodta, csavargatta és ütögette ügyesen, kicsit zárt marokkal, alulról felfelé eltalálva azokat.

Én pedig sziszegtem, majd kicsiket jajdultam is már, ha erősebben ért az ütése, vagy nagyon érzékeny területen ért.

Gondolom a mester ezt megunhatta, mert leoldozott az András-keresztről és rámutatott a szobában álló ágyra, hogy arra feküdjek fel, hasra. Elég széles ágy volt és a végein fa támlákkal, ahova is, no meg az ágy sarkaira is ki lehetett rögzíteni a delikvenst. Igy is történt, mert X alakban ki lettem rögzítve ott.

Ekkor elment a szoba sarkában és onnan hozott egy kötéldarabot, amit gondolom egy ottani vödörből hozott ki, mert csöpögött arról a víz, ahogyan hozta. Megállt azzal az ágy mellett és lecsapott a fenekemre a vizes kötéllel. Nagyot szólt, hangos volt, de nem csak a kötél csapódása a fenekemhez, de az én felkiáltásom is, erre. A mester nevetett és ezt mondta:

Nyugodtam kiáltozhatsz, senki sem fogja hallani ó, én meg szeretem, ha a delikvenseim hangosak. - és nevetett, de folytatta.

Én kevésbé, Uram, ha nem haragszik! - nyögtem ki két csapás között.

Nem emlékszem, hogy ezt kérdeztem volna. - szólt rám a mester és folytatta a vizes kötéllel a fenekem elverését.

Még kaptam pár sorozatot a vizes kötéllel az ágyon hason fekve, majd leállt, visszavitte és tette a kötelet a vödörbe és rám parancsolt:

Kicsit vizes lettél, de sebaj, kint szép az idő és meleg van, így kimegyünk, hogy a napon megszáradj! - hallottam és én persze lassan feltápászkodtam az ágyról és lassan, kíméletesen mozogva kimentem előtte a faházból a kertbe, majd mutatta ott hova álljak.

Egy fa alá kellett állnom, azon volt egy erősebb ág, amely vízszintesen nyúlt el s az alá állított. Majd fel kellett nyújtanom a karjaimat ás a csuklóbilincseimet kötötte össze egy kis kötéldarabbal az ágon át. Úgy állította be a kötél hosszát, hogy éppen hogy csak a lábujjhegyeimen tudtam állni a földön.

Visszament a mester a házba és kihozott egy bőr korbácsot, de ez hosszabb szíjakból állt, mint az előbbi, így kicsit messzebb is állt meg tőlem s ekkor lendítette meg a korbácsot, ami lecsapott a testemre, bőrömre, de kicsit rá is csavarodott, így kétszer is megcsapott. Most is felkiáltottam, de a mester nevetett és megnyugtatott, hogy közel-távolban nincs senki, szomszéd, így nyugodtam ordibáljak csak és már lendítette is az ostort és lecsapott újra és újra, én meg csak ordítottam, ahogyan bírtam.

Mikor már eléggé vörösnek látta a bőrömet a korbácsütésektől, bement, majd kihozott egy virágpermetezőt és abból, vízzel lelocsolgatott, amiért megint csak sziszegtem.

Most már abbamaradtak a csapások, de még lógtam a faágon, így közelebb jött, megfogta a farkamat, és kézimunkázni kezdett azon, azzal. Jó sokáig kellett tennie, mert ugyan meredezett a farkam, de a tökeimmel való „játszadozások” következtében a csúcs nem akart eljönni. Igy leoldozott, de az egyik kezemmel meg kellett fognom a faágat és a másikkal húzkodni a farkamat. Jó sok idő múlva, végre sikerült eldurrantanom azt.

A mester megdicsért és közölte, hogy itt ért véget a szeánsz.

Még gúnyosan megkérdezte, hogy most akarom-e akkor őt dominálni?

(Szerintem arra számított, hogy nem, hanem mihamarabb elmenni akarok, de tévedett, mert juszt is akartam, mert ha dominálom, akkor vissza tudom részben adni Neki, amit tőle kaptam.)

)folytatás következik)