An Li unokájának története (1)

Idén február 17.-re esett a kínai újév napja. Ezen a napon váltott az addigi Kígyó éve a Tűz Ló évére. Mivel én Patkány vagyok, ami az ellentéte a Lónak, így idén sok kihívás vár rám, de sok szerencse is.

Mikor tavaly december elején megismerkedtem a kínai sráccal, majd levelezni kezdtünk, még nem gondoltam, hogy ilyen messze jutunk. A srác a harminchat éves, már több, mint tízöt éve él hazánkban, hiszen jött tanulni Pestre a magyar egyetemre, ahol magyarul tanult és végezte el a mérnök-informatikus szakot. Már az egyetemi évei alatt sem koleszban lakott, hanem a Belvárosban, egy háromszobás összkomfortos lakásban, amit a nagyapjától örökölt meg.

A nagyapja ugyanis itt volt Budapesten nagykövet a nyolcvanas években két cikluson át, tökéletesen beszélt magyarul is és ezt az unokájának is átadta, azt is megtanította szép nyelvünkre, de nem csak arra, hanem fogékonnyá tette őt a magyar kultúrára, életérzésre.

(A sokadik beszélgetés után döbbentem rá, hogy én személyesen is ismerem a srác nagyapját, hiszen találkoztam vele a nyolcvanas években, mielőtt egy szakmai delegációval Kínába utaztam.

Arról is kell szót ejtenem, hogy családunkban nem én voltam az első, aki Kínában járt, mert nejem nagyapja 1906-10 között járt Kínában, a Queen Elisabeth csatahajó búváraként és Sanghajban a kikötő építésében is részt vett. A Queen Elisabeth és a Szent István csatahajó az Osztrák-Magyar Monarchia két legutoljára elkészült és távol-keleti, világ körüli utakra is alkalmas csatahajója volt, de csak az előbbi vett részt ténylegesen világ körüli úton.)

A srác igen érdeklődő, értelmes, mindenre fogékony és tanulékony, aki miután elvégezte az egyetemet nem is ment haza, hanem itt helyezkedett el Budapesten informatikusként és éli mindennapjait, de persze időnként hazautazik, mint most is, ebben az évben, az újév időszakára.

Még decemberben élőben is találkoztunk a sok levélváltás után a lakásán és élvezetes időt töltöttem el nála. Már a levelezés során is kiderült számunkra, hogy én mester, dom vagyok, míg ő inkább azt preferálja, hogy alkalmazkodjon a másikhoz, végrehajtsa annak parancsait. Persze nem felelőtlenül, és nem válogatás nélkül, hiszen neki is vannak tabui: szolga, de nem mazó, nem lételeme a fájdalom, főleg nem a szükségtelen és igen megalázó fájdalom. Szereti, ha kifinomult módon, körültekintően közelítik meg, szinte becserkészik s utána kerül csak sor a szexre, a szex rabszolgaságra. Ilyenkor alázatos, igyekszik mindent megtenni a mestere akarata szerint, és ő is élvezi a feladatokat, szituációkat, azok végrehajtását, sőt még tanácsadásra is hajlandó a cél érdekében.

Ilyen volt például az, mikor a kínai evőpálcák új, más, az evéstől eltérő, de célszerű használatát mutatta meg nekem és azt is, hogy ezt a módszert hogyan és hol lehet használni a szolga testén.

Vagy a másik ilyen eszköze, módszere volt a kádban, a közös fürdés alatt a postai vastag gumi használata a farok és tökeink elkötésére, de arra is, hogy azzal megcsipkedje a másik bőrét finoman, de hatásosan.

Harmadik eszköz, amit Ő mutatott meg nekem, az egy fa eszköz újszerű használata. Az eszköz eredeti alkalmazása szerint cipős kanál és másik vége hátvakaró, de arra is igen kiválóan lehet használni, hogy a gúzsba kötött rabszolgát azzal lehessen izgatni, kínozni.

Mindegyikre fogok majd mutatni példát, de térjünk vissza arra a délutánra, mikor fent jártam nál, a lakásán. Megérkezve hozzá, már az előszobában azzal döbbentett meg, hogy nem csak kiválóan abszolválta a szolgai köszöntést, beleértve a farokcsókot is a nadrágon át a merevedő farokra, de ha már ott térdelt előttem, le is vette a cipőimet és félre tette, majd felnyúlva kiengedte a derékszíjamat, kigombolta a nadrágom gombjait, a sliccgombokat is beleértve és igen érzékien, óvatosan lehúzta rólam a nadrágomat, míg nem ott álltam előtte a gatyámban, ami alig takarta az akkorra már igencsak megmerevedett és előre álló farkamat.

És ha mág úgy is ott meredezett a szája, arca előtt, egy se perc alatt félretolta a gatyámat és már be is kapta a farkamat és szopogatta azt. Hosszan, kitartóan és nekem élvezetesen is, de mégis kénytelen voltam egy idő után leállítani, mert vészesen kezdett közeledni a csúcs felé az érzés és nem akartam idő előtt eldurranni.

Megértően vette tudomásul, hogy egy időre abba kell hagynia a szopizást, de azonnal talált is magának újabb foglalatosságot, mert beirányítva a szobába az ottani nagy francia ágyra lökött, hogy hassal estem arra és már ott is volt a lábaim között térdelve, lehúzta a gatyámat és már nyalta-falta is az ánuszomat, a vágatomban járt a nyelve. Ez is igen érzéki és kéjes volt. Arról nem is beszélve, hogy még soha-senki ennyire nem nyalt be az ánuszomba. Döfi volt.

Ekkor jöttem csak rá arra, hogy én már majdnem csupasz vagyok, de rajta még rajta volt az a köpeny, amiben fogadott.

Nem mintha nem tetszett volna a vörös alapon hatalmas sárkányt ábrázolóköpeny mintája, de már sokkal kíváncsibb voltam az alóla kibukkanó testre, annak látványára. Nem is kellett sokáig erre várnom, mert alig végzett a nyalakodásával is, már fel is ugrott az ágyról és megállva kioldotta a köpeny derékkötőjét és a selyem köpeny lassan lecsúszott a testéről és feltárult a srác teste. De micsoda teste.

Talán már említettem, hogy a srác egy fél fejjel magasabb volt, mint én, olyan 185 cm magas lehetett, tökéletes, arányos, izmos testtel rendelkezett, és nem sárgás, de igen hófehér volt a bőre és azon – az általam nagyon szeretett – gesztenye szőkés, hullámos testszőrzet látszott, mindenhol: a mellkasán, hasán, a karjain és lábain, hogy a dús fanszőrzetéről ne is beszéljek.

Nem tudtam megállni, most én kaptam el a srácot s nem könnyen, de azért sikerült rádöntenem hanyatt a francia ágyra és most én térdeltem, hasaltam mellé és mentem végig mindenhol a testén a nyelvemmel, csókolgattam, ahol bírtam, és én is megszopogattam a kicsi, de merev farkát, majd a tökeit egyenként szopogattam meg, alaposan és természetesen arra is volt gondom, hogy mikor ezekkel végeztem, hasra fordítsam és én is nyalakodjak az anuszában, vágatában.

(folytatás következik)