Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ostrom 6. rész

Törölt felhasználó
2009. 01. 02. 13:37 | Megjelent: 610x
Dacosan fordította el fejét. A férfi egyre nagyobb csodálattal nézte. Ennek a csodálatnak most semmi köze nem volt a nőiséghez. Figyelemre méltó lány. Ha az apjába ennyi erő és méltóság szorult volna... akkor most nem lehetne itt. Felállt, újfent átgyúrta a testét, karját, lábait. Kikötötte a lábát fogva tartó köteleket, de lazán összekötözte lábait, még nem bízott benne annyira, hogy teljesen szabadon engedje. Feljebb tolta az ágyon, ne legyen olyan magasan a karja.
Nézzük, mennyire árulja el őt a saját teste? –gondolta. Lenyúlt pihés ágyékához, ahogy várta, a lány azonnal összeszorította a lábát. Ujjával óvatosan, gyengéden elkezdte simogatni szemérmének rését, miközben ráhajolt mellére és elkezdte szopogatni mellbimbóját. Nem tartott sokáig, Agnes nyöszörögve tette széjjelebb lábát, utat engedve a testét kutató ujjaknak. A lány arca vad vihart tükrözött, látszott, őrlődik, utat engedjen a vágynak, vagy őrizze meg méltóságát. Elvette száját a mellétől, a lány ránézett, de már nem sokat látott. Közelebb hajolt, szájára adott egy halovány csókot. A mámorba feledkezve viszonozta. Ekkor elvette kezét, hátradőlt és halkan felnevetett.
- Tudod, csak, ha kéred! - simogatta combját tovább és várakozóan nézett rá. Mindketten tudták, hogy Agnest cserbenhagyta a teste, nem sok lehetőség van előtte.
A lány fáradt volt, de tudta, hogy még egyszer nem tudna elaludni, főleg nem úgy, hogy hallja a férfi lélegzetét, érzi az illatát. A puszta jelenléte izgalommal töltötte el. Ott lent. Tudta, hogy előbb-utóbb meg fog történni. Azt is tudta, hogy bármeddig dacoljon is, a férfi kivárja. Gondoskodni fog róla, de nem ereszti. Nem ereszti addig, míg át nem adja magát. Hiába kiváló kardforgató, hiába büntet fájdalommal, az erőszak nem a kenyere. Főleg nem egy nővel szemben.
Meglepő módon a lány élvezte a büntetést is. Fájt, mégis izgató volt. De amire ennél is jobban vágyott, hogy egész testével érezhesse a férfit, hogy végre magába fogadhassa. Korábban sokszor elgondolkozott a dadus szavain. Akkoriban úgy gondolta, akit ő szolgálni fog, annak ki kell érdemelnie ezt a szolgálatot. Ezért esett kétségbe akkor, amikor Roland grófot megpillantotta. Akkor és ott megérezte, hogy frigyük – Agnes részéről- nem lesz több, mint pusztán kényszerű, és keserves szolgálat. Pedig milyen gyengéden nézett rá Roland…
És most itt ez a férfi, aki megkötözve tartja fél nap óta. Aki egyetlen pillantásával felszítja a legrejtettebb érzékeit. Igen, ő az a férfi, akit szolgálni kell, mert érdemes arra. Benne öltött volna testet a kislányos fantázia?
-Uram! Kérem, rendelkezzék velem! –hát kimondta végre. És ettől hatalmas megkönnyebbülést érzett.
A lány megadta magát. De tartása még most is volt. Nem azt kérte, amit akart, a férfira bízta magát. A feszültség viszont eltűnt belőle. Nem esett össze, hanem látszott rajta, hogy elfogadja a helyzetet.
- Kisasszony, örülök, hogy jobb belátásra tért. Elfogadom szavát és megbízok önben. –
azzal kioldozta kötelékeit, hasra fordította és ismét átgyúrta a testét, most már szabad végtagokkal. Mint egy rongybabát, úgy kezelte. Majd miután sikerült nagyjából helyretenni izmait, a lány legnagyobb megdöbbenésére leakasztotta a fogason lógó köntöst és tartotta, hogy vegye fel. A lány megdöbbenten lépett közelebb és dugta karját a ruha ujjába. A férfi vigyorogott magában. Mit képzelhet ez a fruska.
- Gondolom megéhezett eme kimerítő nap után, kérem, engedje meg, hogy megkínáljam egy kis hideg sülttel.
Agnes csak most ébredt rá, hogy reggel evett utoljára, farkasétvággyal esett a sültnek. A férfi csak csipegetett, nem sültre volt éhes. Felöltözve, puhán omló barna hajával gyönyörű volt a lány. A vékony köntös csak kiemelte melle ívét. A férfinak egyre nagyobb erőfeszítésébe tellett, hogy uralkodjon magán. Érdekes, fél napot bámulta a meztelen mellét, most pedig sokkal izgatóbbnak találta, hogy csak részben láthatta. Lám-lám, mit is tud a női ruha.
Mikor látszott a lányon, hogy kezd jóllakni, kicsit tanácstalan arccal nézett fel a férfira.
- Uram, mit szándékszik velem tenni?
- Mikor gondolja, ma éjszaka, vagy a későbbi időszakra gondol? Elpirult.
- A... a későbbi időszakra. Hiszen foglya vagyok.
- Persze, hogyne. A holnapi nap még nagyon messze van, ne gondolkozzunk ennyire távlatokban. Érezzük jól magunkat. Szerintem önnek is ez a vágya. – Nyomta meg Ralph az utolsó szót.
Agnes megint elpirult, lesütötte szemét.
- Igen. - kihúzta magát, dacosan rám nézett. - Gróf úr, tudom, hogy a hatalmában vagyok, több szempontból is. Tudom, hogy elfoglalta a várat. Tudom, hogy ez nem feltétlen az ön bűne, hanem a király és a tanácsosai készítették elő. Lehetett volna rosszabb is - Kicsit belepirult ebbe a mondatba. - Elismerem, hogy ön, bár nem teljesen úriemberhez méltó módon járt el velem szemben, de sokkal méltányosabban, mint elvárható volt.
- Egyre jobban pirul, na, most jön a lényeg. –gondolta a gróf.
- Ön olyat mutatott meg nekem, saját magamról, amit én soha nem hittem volna. Azzal kerített hatalmába, hogy megismertetett egy ismeretlen énemmel, de nem nyitotta ki teljesen a kaput. Most kérném önt, hogy fejezze be, amit elkezdett!
- Na, ez gyönyörű volt. Ezért a monológért bele lehet szeretni ebbe a nőbe.
- Szolgálom önt, csak vigyázzon rám, kérem!
- Kisasszony, köszönöm ezt az őszinte vallomást, ígérem, nem fogok csalódást okozni.
Felállt, megfogta a kezét és magához húzta.

És még mindig folytatódik....

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.