Relly története (3)

A Mester megkérdezte tőlem, hogy mi történt a hozzám küldött Subja és közte, mert a Sub nem volt semmit hajlandó erről mesélni neki. Még hozzátette, hogy a Subját azzal engedte, küldte el hozzám, hogy én magam is mester vagyok, de most büntetésül szolgálnom kell majd őt.

Nehezen kezdtem hozzá, hogy összefoglaljam a Sub és köztem történteket:

Azzal kezdtem, hogy már a bejelentkező telefon beszélgetés során is a Sub eléggé tiszteletlen volt velem, mondhatnám, hogy nagyképű, arrogáns, de ezt nem vettem fel. Mikor megérkezett és belépett a lakásba, akkor is tiszteletlenül viselkedett, mert szinte nem is köszönt, hogy voltam, be sem mutatkozott, csak annyit mondott, hogy a Mestere küldte, hogy felderítse a terepet és megismerjem, felmérjen engemet.

1. Hogy mit mondott? Eszem megáll! - jelentette ki a mester ezt hallva.
2. Igen, ezt mondta és olyan flegmán viselkedett, hogy már majdnem akkor kidobtam. - válaszoltam és folytattam: - De mikor beléptünk a szobába és megállt a közepén és előre nyújtotta a kezeit – gondolom szolgai csókra, üdvözlésre – magam is megdöbbentem, de persze nem tettem meg, hanem mereven rá néztem és megkérdeztem, hogy mit is akar?
3. Fel kell mérnem a terepet és a Maga szolgai viselkedését. - válaszolta flegmán.
4. Aha, hét csak tegye! - mondtam és leültem a főnöki székembe.

A Sub erre összezavarodott, hirtelen nem tudta mit és hogyan tegyen. Majd pár perc után mintha magához tért volna rám kiáltott:

1. Vetkőzz azonnal teljesen le, utána kérem, nem kérem, követelem a teljes szolgai köszöntést!
2. Igenis, Uram! - mentem bele a játékba és ledobáltam a ruháimat, csak az alsót hagytam magamon és léptem elé – nem térdeltem le (!) - és nyúltam a kezei után, hogy megcsókoljam, de a kezeit elhúzta, mit elhúzta, elrántotta és rám ordított:
3. Semmi sem maradhat rajtad, köcsög! A gatyával is le! És utána térdre, akkor kezd a szolgai köszöntésedet! - parancsolta felháborodva a Sub.
4. Igenis, Uram! - adtam még a jó, engedelmes szolgát, de azért csak lassan toltam le és léptem ki a gatyámból, majd szintén igen lassan, komótosan térdeltem le elé, de már hirtelen rántottam elő a kezeit, nyomtam rájuk a csókot, majd lehajolva a lábaira is csak éppen ráleheltem azt, és a farokcsókot kihagytam, de felálltam.

A Sub megdermedt, újra rám ordított, belekapott a hajamba, azzal rántott le maga elé térdelésbe és a másik kezével már gombolta is ki és tolta le a nadrágját, kapta elő a farkán – a kis petyhüdtet - és próbálta a száma nyomni.

Én hátradőltem, hogy ne tudja megtenni ezt és közben ráköptem a farkára és ezt mondtam:

1. Ilyen koszos, büdös farkat akkor sem kapnék be, ha tényleg szolga volnék, de nem vagyok az, főleg nem a Tied! És most Te jössz! Megmutathatod, Te mennyire vagy Sub, szolga. Mindent dobálj csak le magadról, köcsög, de gyorsan és már tedd is meg a teljes szolgai köszöntést, amit eddig nem tettél meg! - utasítottam őt.

Igazán magához sem tért, mert én is belemarkoltam a hajába, és annál fogva kényszerítettem, hogy térdeljen csak elém – azt sem bánva, hogy rajta maradtak a göncei – és már az eltátott szájában is volt a merev farkam, de szinte azonnal rá is kiáltottam:

1. Be ne merjél harapni! Fogakat hátra, csak csókolgasd, cuppogj rajta, élvezd! - utasítottam őt.
2. I g e n i s, Uram! - nyögte ki, mert a szája a farkammal volt teli és tette, szopta, cuppogott azon.
3. Élvezed Sub? - kérdeztem meg kajánul tőle, majd még erősebben nyomtam a farkamat a szájába, hogy már öklendezett ettől.
4. Elég! - parancsoltam rá. - Vetkőzz, minden göncödet kapj le magadról és feküdj csak hasra ott a szőnyegen! - jött az újabb parancsom.

A Sub gyorsan, várakozás nélkül megtette és már ott is feküdt előttem a szőnyegen, pucéran.

1. Most puccsits! - utasítottam őt és már rajta is feküdtem és belé hatoltam, határozottan, erősen, majd hogy nem durván.. A Sub felnyögött, de mást nem mert tenni, még ficánkolni sem alattam.
2. Hogy ízlik? Jó, mi? Döfi, ugye? - kérdezgettem közben, míg dolgoztam rajta, benne.
3. Hát, be kell vallanom, jobb, mint a mesterem, mert neki nem mindig ilyen merev, miközben teszi és hamar el is lankad. - fejezte be a Sub.
4. A fene, ezt mondta? - hitetlenkedett a Mester és csóválta a fejét közben, meg dörmögött valamit magában, valami olyasmit, hogy csak kerülj a kezeim közé...

Ekkor jöttem rá, hogy ez utóbbit talán már nem kellett volna elmondanom Neki. Megtörtént.

1. Ennyi volt, Mester! - fejeztem be az ismertetést a történtek összefoglalását.
2. Nem csodálom, hogy ezzel nem dicsekedett! - szólt a Mester, hümmögve magában.

Én vártam és reméltem, hogy valami lesz, mert már nagyon érzékeny volt a farkam, benne a dilatatorral.

Hát lett is,

A Mester ezt a vékonyat kihúzta és az eggyel nagyobb átmérőjűt nyomta vissza a helyére.

(folytatás következik)