Relly története (2)

Miután megfordult és a mester feneke került a szám elé, mert úgy ült rám, nyalakodni utasított, amit meg is tettem. Nem volt kellemetlen, mert előtte zuhanyozott le nálunk, így tiszta volt.

Közben persze ingerkedve megkérdezte, hogy lehetne-e akár fordítva is, s ha ő végzett, akkor szívesen belém is hatol(na).. De figyelmeztettem a tabuimra, amit megismert és elfogadott, így ezt nem folytatta.

Viszont ő továbbra is szívesen vette a nyalakodásomat, izgett-mozgott rajtam, a számon, sőt még oda is nyúlt és újra markába kapta a még mindig merev farkamat és kézimunkázott azon, azzal.

Majd hamarosan mást gondolt, mert felállt rólam és felparancsolt az ágyra, háton fekve és odaállt mellém és már nyomta, dugta be a számba a merev farkát, szabályosan megba...ta a számat, de közben természetesen a kezébe vett rövid szíjakból álló bőr korbáccsal alaposan újra elverte a még mindig mereven álló farkamat, a tökeimet is érték a csapások, no meg a belső combjaim is kaptak azokból.

Tűrtem egy darabig, de azért elkezdtem sziszegni, majd már később egy egy erősebb ütésnél nyögni is s mivel mesterem erre sem reagált, így arra vetemedtem, hogy finoman ugyan, de megharaptam a számban lévő farkát.

No, erre már reagált: először is kikapta a farkát a számból, majd már csattant is az arcomon jobbról-balról a pofonja és rám is üvöltött:

1. Megőrültél? Megharapni a farkamat, pont ott, ahol a legérzékenyebb? - háborgott, de azért közben gondolkodhatott az okon is, mert így folytatta:
2. Erősek voltak a csapások a dorongodon? Fájt, netán tán? - kuncogott. Én pedig válaszoltam:
3. Igen, Uram! Fájt. Azt vállaltam, hogy szolgállak, de azt nem mondtam, hogy mazó lettem és fájdalomra vágyom.
4. Igen, ezt tényleg nem mondtad, de azért a büntetés azért büntetés, hogy érezd, fájjon is, még ha csak kicsit is! - oktatott ki a Mesterem.
5. Igenis, Mester! Megértettem, teheti tovább, de azért legyen kegyelemmel is néha, tartson szünetet a büntetésben! Nem kell túlzásba sem vinni! - kértem alázatosan.

A Mester nem szólt semmit, kicsit odébb lépett tőlem – gondolom szünetet adott – és keresgélni, válogatni kezdett a szerszámos ládában, majd Gáborhoz lépett megnézni az eddig készített képeket. Volt, amit helyben hagyott, de volt, amit töröltetett vele.

Majd visszatért hozzám és akkor láttam meg a markában azt az eszközt, amit megtalált, kivett a ládából. Az nem volt más, mint egy dilatator készlet. (Nekem négy tagból álló készletem van: 4-6-8-1ö mm átmerőjű.)

A Mester megmutatta a készletet, majd kajánul megkérdezte:

1. Vastagabb nincs?
2. Nincs, Uram! Ez dilatator készlet, nem dildó, vagy plug készlet! - szemtelenkedtem Vele, de nem kellett volna, mert már csapott is a tenyerével a farkamra és tökeimre egy nagyot.
3. Aúúúúú! - ordítottam fel, bár tudtam magamban, hogy megérdemeltem.

A Mester somolygott és újra kérdezte:

1. .Vastagabb nincs? Ha nincs, akkor mehet a legvastagabb?
2. Nem, nem, Uram! Bennem még csak a 6 mm-es volt, de az is fájt már, mert nagyon szorított. - feleltem.
3. Rendben, akkor kezdjük a legvékonyabbal, s majd ha azt már megszoktad, akkor kerül sor a következőre! - hallottam és láttam is már, hogy kihúzta a legvékonyabbat, megköpködte, majd odatéve már nyomta is be a farkamba.

Egészen jól tűrtem, ahogyan bement. A Mester már csak éppen tudta fogni a végét, annyira bement, de ekkor igaz nagyon óvatosan, de kicsit megforgatta balra, majd jobbra. Ekkor már sziszegni kezdtem, mert ez már fájt.

A Mester megállt, egy ideig tartott, mert én természetesen – automatikusan -ki akartam nyomni a farkamból, de így nem tudtam. Jó darabig bennem tartotta a Mester, miközben csevegett velem.

Többet között megkérdezte, hogy a Subjával, akit küldött hozzám, hogy voltam, megelégedve, mert az semmit sem volt hajlandó elmesélni Neki.