Második találkozás

Ülök a vonaton, úton Mesterem felé, a kedvenc városomba. A vizek városa. De nem kirándulni, vagy nézelődni megyek, hanem azért, hogy alávessem magam Mesterem akaratának.

Az állomáson vár, szó nélkül megfogja a kezem, és maga után húz, a kocsijához irányít. Beültet az autóba, és elindul, előtte ellenőrzi, hogy mennyire vagyok nedves. Úgy tűnik elégedett, mert megpaskolja az arcom. Elővesz egy bilincset, megfogja a kezem, és rákattintja a bal kézre. Utána odahúzza a másik kezem is, és arra is. Nem szólok, tudom, hogy az történik, amit ő akar. A kezem letakarja a kabátommal, ne lássák a bilincset.

Egy eldugott utcában megállunk, körbenéz, hogy lát-e minket valaki, majd kiszáll, kinyitja nekem az ajtót, és a bilincsnél fogva kihúz a kocsiból.

Egy kis lakásba lépünk. Elém áll, leveszi a bilincset, és utasít, hogy vetkőzzek le. Gondolkodom, hogy mi legyen, de kapok egy határozott pofont, úgyhogy gyorsan leveszem a ruháim.

Utasít, hogy forduljak felé háttal, a kezem a hátam mögé húzza, és visszakattintja a bilincset, majd hátrahúzza a másik kezem is, és azon is kattan a bilincs. Visszafordít maga felé, és így szól: Megmondtam, hogy nem adok esélyt sem egy újabb pofonra, sem másra, azt fogod tenni, amit én akarok, az enyém vagy, értetted? Válaszolok, hogy igen Mester.

Körbejár, majd az ágy felé tol, hason az ágyra lök. Nem látom mit csinál, de hallom, hogy suhog valami a levegőben, de még nem érzek semmit. Kéri, hogy kezdjem számolni az ütéseket, mert ha nem hallja tisztán és hangosan, akkor azt megismétli, és nem számít bele a kiszabott büntetésbe. Túl engedetlen és feleselő voltam mostanában, és ez nem tetszett Mesteremnek. Sajnos sosem tudtam viselkedni, ennek iszom most meg a levét.

Először kisebb ütéseket érzek, elviselhető. Hangosan számolok. Az ütések egyre sűrűbben érkeznek, és egyre nagyobbakat üt, ez már fáj, a fejem a párnába fúrom, mire megáll a pálca. Nem hallom, hogy számolnál, közli, és folytatja tovább.

Mire végez, ég az egész fenekem.

Krémet vesz elő a táskámból, és bekeni a hátsómat, tüzel mindenem.

Felállít az ágyról, a hajamba markol, és térdre kényszerít. Tudod mi a dolgod, mondja. Nem akarom, de befogja az orrom, a tarkómnál fogva magához húz, és már a számban is van. Addig nem enged, amíg bele nem élvez a számba, és látja, hogy lenyeltem mindent.

Ügyes kislány, mondja. Látod, megy ez neked.

folyt.köv.