Relly története 1.

Az egyik subomat, akit Sándornak neveznek, s aki már több éve szolgál nálam, még egyetemistakánt ismertem meg, mert tanítottam őt. Már az első órámon felfigyeltem reá, mert szép, magas jó alakú srác volt és az is feltűnt, hogy nagyon udvarias. Magassága vagy legalább egy fejjel több volt, mint én, s dús, hosszú, válláig érő, göndör, hullámos haja volt gesztenyebarna, vagy szőke színben. Két féléven át tanítottam őt és az utolsó óra után megvárt a teremben és félénken megkérdezte, hogy ahogyan már máskor is a tanítási idő alatt elmentem velük sörözni, most is megtenném-e?

- Természetesen.- feleltem és csak mikor elindultunk furcsállottam, majd mikor a szokott sörözőnkbe értünk, akkor már ki is mondtam:

1. Sándor! Csak ketten leszünk? - kérdeztem tőle.
2. Igen, tanár úr! - válaszolta félszegen és elvörösödve, majd így folytatta: - Valamit szeretnék a Tanár Úrtól kérdezni, bizalmasan. - mondta továbbra is vörösen.
3. Nocsak, kezd érdekessé válni. Kérdezz csak! - szólítottam fel őt.
4. Tanár Úr, pontosabban Mester – kezdte, majd megint elakadt és csak kis szünet után folytatta: - Azt szeretném tudni, hogy bevállalna-e engemet subjának, szolgájának? - nyögte ki végre, halkan.
5. Hogy mit? Minek? Vagy úgy! Téged? Igen, azt hiszem jó szolga lennél, de a peremfeltételeket még egyeztetnünk kell! - böktem ki végre.
6. Természetesen minden úgy lesz, ahogyan a Mesterem akarja! - válaszolta már is Sándor, alázatosan.
7. Rendben, de először még sok mindent meg kell beszélnünk, a vágyaidat, a tabuidat, az időtartamot és a gyakoriságot is stb.

Idővel túlestünk ezeket az egyeztetéseket és már négy éve subom volt Sándor, mikor tavaly egy nap, valamin összevitatkoztunk és mivel nagyon biztos voltam a véleményemben, fogadást ajánlottam Neki.

Sándor először megdöbbent, majd kis hezitálás után ráállt és elmondta a véleményét Ő is.

Nem tudtunk dönteni, így az idő döntött.

Sajnos nem lett igazam.

Ez viszont egy ideig még számomra nem derült ki, viszont Sándornak hamarabb leesett a tantusz, de nem szólt erről. Hallgatott.

Egy társaságban került csak szóba ez az ügy és akkor jöttem rá, hogy nem volt igazam.

Legközelebb, mikor jött Sándor, nekiestem:

1. Miért nem mondtad már, ha tudtad, hogy a múltkori esetnél, amiről fogadtunk, nem volt igazam, hanem Te nyertél?
2. Azt gondoltam, tudod Uram. - védekezett Sándor.
3. És? Mivel nyertél, mi lesz a büntetésemmel, hiszen veszítettem? - firtattam tőle. Sándor hallgatott, nem válaszolt, én meg sürgettem: - Szeretném tudni és letudni a büntetésemet, így hát gyerünk, rajta, tedd meg! - szólítottam fel cselekvésre őt, de ő továbbra sem tett semmit. Csak egy idő múlva szólalt meg:
4. Uram! Te is tudod, hogy én sub vagyok és csakis sub. Engedelmeskedni szeretek, nem dominálni, mert azt nem szeretem, de nem is tudom, arra nem vagyok alkalmas, főleg nem Veled szemben, azaz rajtad, Uram!
5. Hát akkor mi lesz? Nem lesz büntetés? Azt nem fogadom el! - kiáltottam fel. Sándor nem válaszolt egy ideig, majd halkan megszólalt:
6. Mi lenne Uram, ha Neked kellene keresned Magadnak egy náladnál sokkal fiatalabb és hetero mestert, akivel megegyezve másfél, de legfeljebb két óra hosszat kellene szolgálnod. Én nem akarok ott lenni, elhiszem majd, ha mondod, hogy megtörtént. Még fényképfelvételhez sem ragaszkodom. (Ha lenne, persze megnézném, de nem feltétel!) Viszont, mivel ismerlek, más jó ideje, azért azt is tudom, hogy sok mindent nem tűrnél el, főleg nem ismeretlentől, ezért azt is megengedem, hogy legfeljebb öt tabudat közöld és fogadtasd el a mesterrel, amit tartson is meg a szeánsz, a szolgálatod alatt. Ezeket szabadon megválaszthatod, bár vannak ötleteim, ismerve Téged, hogy mik lennének ezek. - hallottam. - Rendben van így? - kérdezte meg még Sándor.
7. Igen, de addig, míg a büntetésemet el nem nyerem, Te sem szolgálhatsz, mert furcsa lenne, hogy szolgálsz engem, mikor nekem kellene szolgálnom Téged, Uram! - válaszoltam.

Sándor ezen nagyon megdöbbent, majd elszomorodott, de mivel hajthatatlan maradtam, így beleegyezett. Én pedig elkezdtem mestert keresni magamnak a büntetésem végrehajtására.

Vagy húsz hetero sráccal, mesterrel beszéltem erről, de egyik sem állt kötélnek, egyrészt a korom miatt, másrészt pedig mikor meghallották a tabuimat: - nem lehet anál, orálnál nem mehetnek el a számba, nem maradhatnak távozáskor nyomok rajtam, nem lehet leköpni, lepisilni. Már meleg mestereket is megkörnyékeztem, de a fiatalabbak azok közül sem vállaltak, míg nem két mester igen: az egyik negyvenes volt, a másik negyvenöt éves.

Az első végül is azért nem lett, mert nem volt helye és bérelt lakásba pedig én nem akartam menni Vele.

A második végül elvállalta, bár az utolsó percig abban bízott, hogy az anál létrejöhet közöttünk.

Végre a múlt év vége felé, december elején összejött a találkozás Gábor barátomnál, aki vállalta a fényképfelvételek elkészültét is.

A mester azon nap 16 órára érkezett és míg ők Gáborral kint az előszobában egyezkedtek a fényképek készítéséről, én bementem a szobába, meztelenre vetkőztem, felszereltem magamnak a boka- és csukló bőr bilincseket, majd letérdeltem a sarokba és a bilincseket karabinerekkel egymáshoz rögzítettem a hátam mögött. Már kezdtem elzsibbadni, mert sokáig voltak kint az előszobában s mikor végre beléptek a szobába, megdöbbenve láttam, hogy Gábor is meztelenül jött be, nem csak a mester.

Az elém lépett, körbejárt, majd elengedte azokat a karabinereket, amellyel a csukló- és bokabilincseket kapcsoltam egymáshoz, így fel tudtam térdelni és akkor nyújtotta a farkát szopásra és közben a kezébe hozott lovaglópálcával nagyokat csapott a pucér fenekemre. Nem kicsiket, nagyokat. Felnyögtem s Gábor közbelépett, hogy ilyen erőseket ne üssön, mert nyom marad rajtam.

A csuklóim hátul még össze voltak kapcsolva s úgy szoptam a mesterem farkát, Gábor pedig felvételeket készített, amiket időnként megmutatott a mesternek, aki volt, hogy egyeseket kitöröltetett Vele, mások maradhattak. A fejünk, arcunk – felismerhetően -egyik képen sem maradhatott.

Egy idő után kezdtem érezni, hogy közeledek a csúcshoz a mesternél, akinek a teste remegni kezdett, így kihúzta a számból a farkát és hanyatt fektetett a szőnyegen, majd rám ült és úgy dugta a számat, de most maga tudta szabályozni az ütemet.

Közben pedig hátranyúlva, az egyik markába fogta a már megmerevedett farkamat és kézimunkázott azon. Hamarosan én is éreztem, hogy közeledik a kéj, így kértem, hogy tartson kis szünetet a mester. Megértette,

Igy megfordult, most úgy térdelt rám, hogy a feneke került a szám elő és nyalakodni utasított.

(folytatás következik)