Rabszolgasors 2.rész

Egy perc sem telt el amikor visszajött a Gazdám, és megfogta a pórázom és kivezetett a konyhába. Majd az egyik tányéron volt valami és elém tette és megkérdezte, hogy ez mi? Majd arcomba köpött. - Mit képzelsz te magadról? Hogy lehetsz ilyen tróger, rabszolga? Meg ne merj szólalni, majd pofon vágott! - Itt maradsz négykézláb, mindjárt jövök. Halottam ahogy jön vissza a Gazdám egy korbáccsal jött vissza és közölte velem, hogy amiért ilyen rossz munkát végeztem meg fog büntetni. Négykézláb kellett maradnom, a fejemet le kellett tennem a padlóra a fenekem ki kellet nyomnom. - Meg ne merj mozdulni még büntetlek, mert akkor még többet fogsz kapni. Most amiért rosszul mosogattál el 20 korbácsütést fogsz kapni, megétetetted, szolga?! - Igenis Gazdám, alázattal köszönöm Gazdám! Majd úgy állt, hogy a csizmás lábát a szám elé tette és megparancsolta, hogy közben nyaljam a csizmáját bocsánatkérés gyanánt. Így tettem és jött az első korbácsütés, ez jóval erősebb volt, mint a lovaglópálca, és minden egyes ütés egyre erősebb lett, úgy éreztem mindjárt elsírom magam. Szinte sírva mondtam, hogy 15 Gazdám alázattal köszönöm, kérem a következőt és így tovább, még a huszadik korbácsütés nem csattant a testemen, a fenekemen. Ahogy befejezte a Gazdám jött a parancs, hogy térdeljek fel, és már csókoltam is a büntető kezet és remegve, hálával, alázattal köszöntem meg Gazdámnak, amiért megbüntetett.

Gazdám a büntetést követően megparancsolta, hogy mosogassak el újra. Így is tettem, Ő addig bement a nappaliba és hallottam, hogy valakivel telefonon beszélget. Ahogy elmosogattam térden állva bementem hozzá és ismételten jelentettem neki, hogy elvégeztem a mosogatást! Ő kiment a konyhába és ellenőrizte a munkám. Pár perc múlva vissza jött és azt mondta nekem:

-Na végre csak meg tudtad csinálni! Jobb lesz, ha mindenre odafigyelsz szolga!

-Igenis Gazdám, alázattal köszönöm Gazdám- válaszoltam lehajtott fejjel Gazdámnak. Jól esett, hogy megdicsért a Gazdám. A fenekem még sajgott a büntetéstől, most már tudtam, hogy nincs kegyelem, ha a Gazdám nem lesz velem megelégedve akkor kemény büntetésre kell számítanom.

Gazdám ezután lábhoz parancsolt, megparancsolta, hogy nyalogassam a csizmás lábát, a csizma talpát. Elsőnek az egyik csizmás lábát kezdtem el nyaldosni, majd a másikat, lassan, hosszasan, majd megparancsolta a Gazdám, hogy vegyem le a csizmáját és a zoknis lábát kezdtem el nyaldosni, szagolni, csókolgatni. Őszintén megmondom nagyon jól esett, egyszerűen imádtam Gazdám lábai alatt lenni. Majd megparancsolta a Gazdám, hogy vegyem le a zokniját és a talpát kezdtem el nyalni, majd a lábujjait. Megparancsolta a Gazdám, hogy szopjam a lábujjait. én engedelmeskedtem, alázattal tettem a dolgom. Mikor megszólalt a Gazdám telefonja. Gazdám megparancsolta, hogy vigyem oda neki a telefonját, én szó nélkül engedelmeskedtem. Térden állva elmentem a telefonjáért és térden állva vittem oda neki:

-Parancsoljon Gazdám - adtam alázattal oda neki a telefont miközben a fejemet lehajtottam és nem néztem Gazdámra.

Mielőtt Gazdám felvette a telefont megparancsolta, hogy álljak négykézlábra és a lábait a hátamra tette, miközben felvette a telefont.

-Szia, bocs, hogy ilyen későn vettem fel neked a telefont, de a rabszolgám elég lassú, meg kell még tanítanom sok mindenre. Nevette el magát a mondat végén Uram és Parancsolóm.

Körülbelül 10 percet beszélgethetett azzal, aki hívta Őt. Amíg beszélgettek néha letette a szám elé a lábát és a másik lábával a fejemet lenyomta a lábához, minden szó nélkül, és olyan is volt, amikor a lábaival a farkamat piszkálta. Úgy tűnt számomra, hogy akivel beszélget a Gazdám jól ismerhetik egymást, ennek ellenére engem nagyon meglepett, hogy milyen nyíltan beszél arról, hogy van egy rabszolgája, akit most éppen lábtartónak használ, még telefonál.

-Na, majd találkozunk és ha már kellőképpen megneveltem a szolgám, akkor majd bemutatlak neki téged. Ezután kedvesen elköszöntek egymástól. A telefont a kezembe adta a Gazdám és megparancsolta, hogy tegyem le a dohányzóasztalra. én engedelmeskedtem Gazdámnak.

-Na szolga itt az ideje, hogy rád tegyem az erényövet. Ó, milyen csodálatos, gondoltam magamba, de már a gondolattól is egyre jobban ágaskodott a szerszámom. Ezt észre vette a Gazdám is.

-Szolga, ki engedte meg neked, hogy a nyamvadt kis farkad felálljon? - szegezte nekem az ellentmondást nemtűrő kérdést.

-Senki Gazdám! - válaszoltam remegő hangon, tudtam, hogy ezért meg fogok lakolni.

-Felhúzta Gazdám a bőrkesztyűjét, ami ott volt mellette a kanapén, majd a bőrkesztyűs kezével megmarkolta a farkam és keményen megszorította, majd elengedte és újra megszorította, nem engedett a szorításból. Nagyon fájt. Majd megszólalt!

-Nem állhat fel a kis pöcsöd, csak akkor ha megparancsolom! Megértetted rabszolga?!

-Igenis Gazdám!

Ezután Gazdám elengedte a farkam, és azzal a lendülettel arcomba köpött. Majd megszólalt!

-Irány a büntetőszoba! Ugye nem gondoltad, hogy ennyivel megúszod ezt a kihágást?! És nem beszélve arról, hogy meg kellett váratnom a barátomat, mert lassan hoztad oda nekem a telefont. Nagyon sokat kell még tanulnod rabszolga! - mondta a Gazdám és már tette is rám a pórázt és megindult a büntető helység felé, engem pedig mint egy kutyát vezetett odáig.

Amikor beértünk a büntető helységbe a Gazdám a fejemre tett egy bőrmaszkot és erősen rám rögzítette, a maszknak a szeme és a szája volt nyitott, de azok a nyílások is zárhatóak voltak, ezután az andráskeresztre kötözött ki a Gazdám, úgy hogy a fenekem és a hátam volt felé. Ezt követően a számba egy szájgolyót tett, így meg sem tudtam szólalni, majd a szememnél is bezárta a maszkot. Ott voltam kikötözve az andráskereszten mozdulni sem tudtam, semmit sem láttam és megszólalni sem tudtam.

-Nos rabszolga így vársz még nem jövök megbüntetni téged!

Körülbelül fél óra telhetett el, amikor hallottam, hogy a Gazdám erős léptekkel közeledik a majd kinyílt az ajtó és megszólalt.

-Rabszolga felkészültél a büntetésre?! - kérdezte határozottan a Gazdám.

Mivel nem tudtam megszólalni, így csak a fejemmel bólogattam.

-Nem hallom rabszolga! Azt kérdeztem felkészültél a büntetésre?!! - közben a korbáccsal rám csapott egy erőset. A váratlan ütéstől összerándult a testem amennyire a bőrszíjjak és a láncok engedték.

-Igen Gazdám! - nyöszörögtem amennyire csak tudtam a szájgolyótól.

-Na azért! - mondta elégedetten a Gazdám - majd így folytatta. Amiért felállt a nyamvadt pöcsöd és ilyen lassú voltál amikor a telefont kellett hoznod 30 korbácsütést fogsz kapni. Minden egyes ütést számolsz és megköszönöd! Hallani akarom. Megértetted?!

-Igenis Uram - mondtam a szájgolyóval a számba.

Épp hogy befejeztem az "Igenis Uram" válaszom, jött is az első korbácsütés, amit további 29 követett. Amennyire csak tudtam a szájgolyótól hangosan számoltam az ütéseket és minden egyes ütést alázattal megköszöntem és kértem a következőt, mind addig még a harmincadik nem csattant a meztelen testemen. A szájgolyótól egyre jobban elkezdett folyni a nyálam is. Nem is tudtam, hogy mi volt rosszabb a korbácsolás, vagy az, hogy a számban van az a golyó.

Amikor befejezte a Gazdám a büntetésem, leoldozott az andráskeresztről majd megparancsolta, hogy térdeljek le, ezután kivette a számból a szájgolyót. Ezután éreztem, hogy a szám előtt van a Gazdám hímtagja, amelyet az ajkaimhoz érintet. Ezután a kezemet hátrabilincselte.

-Nyisd ki a pofád! Most megszopatlak!

-Igenis Gazdám! - válaszoltam Gazdámnak majd engedelmesen kinyitottam a számat, miközben nem láttam semmit, hiszen a maszk szemtakarója még mindig a szememen volt. Ahogy kinyitottam a számat már is éreztem ahogyan Gazdám méretes hímtagját a számba tolta, teljesen a torkomig, majd mind a két kezével megfogta a fejemet és só szerint elkezdte dugni a számát. Nem kegyelmezett, hiába öklendeztem ő csak keményen szopatott engem, teljesen a torkomra nyomta a hímtagját és ilyenkor ott is tartotta egy-egy pillanatra. Majd erősebben szopatott. Egyszer csak abba hagyta, kivette a számból a hímtagját és hallottam, ahogy elteszi a nadrágjába.

-Jól szopsz te kis köcsög! - mondta a Gazdám.

-Alázattal köszönöm Gazdám - válaszoltam.

-Na hogy áll a pöcsöd?! Látom most nem ágaskodik annyira! Nevetett. - majd folytatta - Akkor most elérkezett az ideje, hogy feltegyem rád végre az erényövet.

-Álj fel rabszolga! - megfogta a kezeimet hátulról, amelyek össze voltak bilincselve és úgy segített felállnom.

-Állj terpeszbe!

-Igenis Gazdám! - mondtam hallkan majd engedelmeskedtem Uram és Parancsolóm parancsának. Éreztem, ahogyan a bőrkesztyűs kezével a farkamhoz ér. Már-már el kezdett újra ágaskodni, amikor egy hideg fémet éreztem és már rajtam is volt az erényöv.

-Na így már majdnem teljes a ruházatod rabszolga, már csak a plug hiányzik a seggedből! - nevetett!

-Igenis Gazdám - mondtam engedelmesen teljesen megadva magam. Ahogy ki voltam így szolgáltatta a Gazdámnak egyre jobban izgatott, ami miatt elkezdett volna ágaskodni a farkam, de a ketrecem kordába tartotta. Észre is vehette ezt a Gazdám, mert a bőrkesztyűs kezével elkezdte simogatni a testem a fenekem és a farkamat is fogdosta. Éreztem ahogyan egy lovaglópálcával kezdi el "simogatni" a farkamat, a testemet. Egyre jobban fel akart állni a farkam, de a ketrec nem engedte. Elég fájdalmas érzés volt! Ugyanakkor nagyon csodálatos volt. A fenekem még szinte lángolt a korbácsütésektől, közben ott álltam Gazdám előtt nagy terpeszben bőrmaszkba, bekötött szemekkel, hátrabilincselt kézzel, farkamon egy erényövvel. Olyan csodálatos és felemelő érzés volt. Egyszerre volt bennem félelem és öröm, boldogság. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt, akkor ott abban a pillanatban azt éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere mert ilyen csodálatos ÚR tulajdona lehetek.

Folytatás következik...